THE BONEDRIVERS : MOBILE (2010)

A veterán muzsikusokból álló, amerikai Bonedrivers zenéjéről olyan klasszikus együttesek hangulata elevenedik meg, mint a Thin Lizzy, a George Thorogood And The Destroyers, a ZZ Top, a Lynyrd Skynyrd, a Smokie, vagy a Creedence Clearwater Revival.

A klasszikus southern rock és a blues rock számos vállfaja mellett rockabilly, soul és rock&roll ízeket is csempésznek zenéjükbe. A rendkívül változatos albumon ugyanúgy találhatunk bugis ritmusokat, mint balladisztikusabb hangvételű szerzeményeket, vagy hamisítatlan bluest.

Kellemes délutáni lazításhoz, szomorúságűzőnek,vagy hosszabb utakra bárkinek ajánlom. Sok olyan zenét raktam mostanában ide ki, ami már nem is igazán illik a Mother Road arculatához, ez a lemez viszont tökéletesen hozza a Route66 feelinget. Ha valami lazulós, könnyed hangulatra vágysz, akkor csak klikkelj a borítóra és hajrá!

Tracklist:
01. Gimme Lightning - 0:04:45
02. Moonlight Ride - 0:03:42
03. The Trouble With Love - 0:03:03
04. It's A Beautiful Thing - 0:04:46
05. You Win Again - 0:05:51
06. Northwest Girl - 0:04:22
07. Honky Tonk Prayer - 0:04:29
08. Locked And Loaded - 0:04:16
09. If We Still Can't Get Along - 0:03:03
10. That's The Way I Roll - 0:03:49
11. It's A Beautiful Thing (Radio Edit Bonus Track) - 0:03:43
12. Honky Tonk Prayer (Radio Edit Bonus Track) - 0:03:41
13. Gimme Lightning (Radio Edit Bonus Track) - 0:03:45
14. Northwest Girl (Radio Edit Bonus Track) - 0:02:50

Tagok:
Keith Karloff (Gone Jackals) - Vocals & Guitar 
Peter O'Malley - Fender Bass & Vocals
Jim Nelson - Drums

TYPE 0 NEGATIVE : WORLD COMING DOWN

Az 1999-es World Coming Down a Type 0 Negative legbelassultabb, legsűlyesztőbb hangulatú és legmorbidabb atmoszférájú lemeze. Az albumon szereplő zenék nagy része rendkívül szuicid és fájdalommal teli világvége hangulat, mégis valahol eszméletlenül kellemes és megnyugvásba úsztató. Az előző lemezekhez megszokottan  pedig rendkívül egyéni hangszeres torzításokkal, effektezésekkel, kegyetlenül eltalált, súlyos riffekkel,  valamint orgonával és különböző közjátékokkal tarkítva. Egy biztos : így hangszereket megszólalni sehol máshol nem hallhatunk. Ezek a hangok annyira a csapat védjegyévé váltak, hogy ezer közül is bármikor felismerhetőek. A régebbi lemezekre jellemző poppos, romantikus feelingnek ezen a lemezen nyomát se leljük. Találhatunk viszont rajta érdekes Beatles feldolgozást, "Day Tripper Medley" címmel, könnyedebb jelleggel pedig a bárhangulatú "Who will Save The Sane" és a slágeresebb "Pyretta Blaze" szolgál. A lemez címadó száma, egy monumentális doom tétel, ami hangulatilag egy Igazi alászállás a pokol bugyraiba. Zseniális gitártémájától a világ pusztulásra ítélt, sötét végnapjainak képe jelenik meg lelki szemeink elött. A másik nagyon durva hangulatú szám pedig a horrorisztikus atmoszférájú, filmzenés kezdésű "All Hallow's Eve". Ennek a refrénjében valami  olyan morcos, bestiális hangon énekel Steele, hogy ilyet a többi lemezeiken nem is nagyon hallhatunk tőle. Ez a szám is hihetetlen módon befolyásolja az ember fantáziaképeit, amelyben az eddigi legsötétebb és legsejtelmesebb mindenszentek éjszakája elevenedhet meg.

A banda billentyűse egy 2007-es interjúban a valaha megszületett legjobb Type O albumként jellemezte a '99-es World Coming Downt. Doom Metal rajongók számára kötelező és megkerülhetetlen album.

A tavaly jobblétre szenderült Peter Steele pedig nyugodjék békében!


Tracklist:
01. Skip It
02. White Slavery
03. Sinus
04. Everyone I Love is Dead
05. Who will Save The Sane
06. Liver
07. World Coming Down
08. Creepy Green Light
09. Everything Dies
10. Lung
11. Pyretta Blaze
12. All Hallow’s Eve
13. Day Tripper Medley

Tagok World Coming Down idejében :
Peter Steele - Vocals and Bass
Kenny Hickey - Guitar and Backing Vocals
Josh Silver - Keyboard and Backing Vocals
Johnny Kelly - Drums

Sendelica  : The Mellow Mushroom Cosmic Cow (2010)

A Screaming And Streaming... EP után megjelent The Mellow Mushroom Cosmic Cow című hat számos kiadvány az együttes különböző albumain már megjelentetett számok alternatív  és demo verzióját tartalmazza. Megtalálhatjuk rajta pl. a Girl From The Future... albumon is szereplő "Glory Bee" cíű szám studio mix  változatát is. A blogon is  szereplő, Girl From The Future... lemez nyitószámához hasonló, ős Sabbath riffeket is felvonultató, korai Hawkwind albumokat idéző számokat hallhatunk itt nagyrészt. Nem rossz album ez, csak éppen az eddig megismert,  elvarázsoltabb daraboktól eltérően a Mellow Mushroom számainál leginkább a fémes hangzású basszus a központi elem. Sikerült kialakítani a lemezre válogatott szerzeményekből valamiféle egységes hangzást, ugyanakkor nekem talán pont ezért tűnik kevésbé változatosnak az előzőekhez képest. Remélem azért így is lesz olyan, akinek örömöt okoz majd, gondolok itt pl. Baje úrra. Az utolsó, "Spaceman Bubblegum" című szám valószínüleg neki is nagyon be fog jönni.

A The Mellow Mushroom Cosmic Cow album a legutóbbi EP-hez hasonlóan ingyenesen letölthető innét.

Tracklist:
01. Standing On The Edge (Alternative Studio Mix)
02. Guiding the Night (Rough Mix of Track From the New Album)
03. Glory Bee (Alternative Studio Mix)
04. Spacehopper Blues (Original Demo Mix)
05. Tinsel Tears (Outtake From Streamedelica)
06. Spacemam Bubblegum (Live Rehearsal)

Habár tavaly nem sokan reagáltak a toplista ötletre, én azért idén is előállok azzal, hogy ti is állítsátok össze a listát, amin a 2010-es évben megjelent, kedvenc albumaitok szerepelnek.

Ha lesz rá jelentkező, ha nem : én azért előállok a sajátommal:
 

Sendelica : Screaming and streaming Into The Starlit Nite

Pszichedelikus rock, space rock, merengés, ájulás, elszállás, szaxofon, éjszakai bár, űrutazás. Nagyon jó lemez. Imádom.

 Pontiak : Living

Ha pszichedelikus zenéről van szó, én leginkább a space rock felől szoktam megközelíteni a kérdést, pedig a hippi/woodstock jellegű pszich rockot sem szabadna figyelmen kívül hagyni e téren. A három tesó által megformált Pontiak legutóbbi lemezén ettől függetlenül mégsem a megszokott "kéz a kézben, virággal a fül mögött egy békés hippikommunában" feelinget találhatjuk. A Black Sabbath doomosabb súlytásait ugyanúgy megkapjuk ezen a lemezen, mint a western hangulatú tévelygéseket és a zajba fajuló, agyas borulásokat. Szerintem kihagyhatatlan album és remélem idén is előjönnek valami hasonlóan hatásos kiadvánnyal.
 

Blood Of The Black Owl : The Banishing Ritual

Általában nem kedvelem a blackes hangulatú zenéket, de szerintem ez a lemez zseniálisan torz, groteszk, félelemkeltő és szép. A doom, a black, a pogány folk és az ambient elemeit egyaránt ötvözi. A "misztikus szertartás az erdő mélyén" típusú zenék között szerintem a legjobbak közé tartozik.

The Time And Space Machine : Set Phazer To Stun

 Nyáron szinte minden hétvégén szarrá hallgattam ezt az albumot a baráti társaságommal, de valamiért mégis nehéz szavakba foglalnom, hogy mit is gondolok róla. Az elektronikus junkiezene és a 70-es évek pszichedelikus rockja olyan tökéletesen olvad egybe rajta, hogy hihetetlen. Játékos, ötletes, jókedélyű, betépett és rettentően egyéni. Élvezetes ritmusok, hihetetlen hangeffektek színesítik, hangulatilag pedig valami univerzális időtlenség jellemzi.  Arra a bizonyos lakatlan szigetre biztosan magammal vinném, ha csak tíz lemez közül lehetne választani. Megunhatatlan.

Brant Bjork : Gods & Goddesses
 

A stonerpápában az a legszerethetőbb,hogy nem kisérletezget,vagy újítgat. Ő a biztosra megy. Előző albumaihoz hasonlóan itt is ugyanazt az egységes hangzású, baráti és laza feelinget adja, amit mindenki vár tőle. Bjork bácsi maga a teremtő és kész!

Spock's Beard : X

Igényes, magas színvonalú és nagyon hangulatos neo-prog rock. A műfaj rajongóinak kötelező. Ennél többet felesleges mondani róla.

 Stone Axe : II.

A korai AC/DC és a Lynyrd Skynyrd dallamvilágából is merítkező együttes második lemeze az egyik leglazább hangulatú rock muzsikálás volt számomra 2010-ben. Így kell zsigerből klasszikus értékű rockot gyártani!

Langfinger : Skygrounds

A Soundgarden találkozik a stoner rockal, egy hihetetlen torkú vokalista társaságában. Ilyen pimaszul fiatal figuráktól, ennyire profi lemezt összehozni valami döbbenet. Dinamikus megszólalású, energiától csattanó, ösztönös rockmuzsika.

 
Gate 9 : In The Kingdom Of Vulgaria

Füstös doom és elszállt sztóner rock elegye rak málhazsákot a nyakunkba a Gate9 bemutatkozó lemezén. A basszusgitár hangzása az egyik legjobb, amit 2010-ben hallottam, a tisztán csattanó dobról már nem is beszélve. Kegyetlen jó album.

Floodstain :Slave To The Self Feeding Machine

Azt hiszem ezt a nagyon súlyos lemezt nem hagyhatom ki azok közül, amik idén nagy hatással voltak rám.  Ahogy a Stonerblogos ajánlóban is írtam ez valamiféle morcos utcazene, swamp, sludge és grunge hatásokkal. Nagyon erőteljes, dinamikailag is kifogástalan muzsika, modernül széttorzított basszusgitárral, élvezetes kiállásokkal és rohadtjó énekkel, ami leginkább Phil Anselmót idézi. Kihagyhatatlan.

Solar Fields : Second Movements

Megközelítőleg tíz éve hallgatok chill out muzsikákat, főleg a másnaposság-gyógyítás céljából, vagy lefekvéshez, de ilyen meditatív, delejes zenét már rég nem hallottam. Mintha nem is emberi lény gyártotta volna. Sejtelmes, elektrosztatikus, futurisztikus, nagyon különleges zene.
 

Firebird : Double Diamond

Bill Steer-ék ezen lemezét rengetegszer meghallgattam már és még ezek után is úgy érzem, hogy 2010 legpatinásabb retro hard rock lemeze. A Double Diamondon minden szóló, refrén és dallam rettentően el lett találva. Hibátlan munka.

 Void Generator : Phantom Hell And Soar Angelic

Ahogy Nico is említette az album kommentjénél : "a legjobb vokális space-, stoner rock amit valaha is hallottam". Osztom a véleményt.

The Aquarians : Full Moon Tunes

Meseszerű hangulatot szállító, csilingelő, utaztató, instrumentális progresszív rock lemez, ami nem kevés pszichedelikus töltettel is rendelkezik. Nagyon szép zene.  Én csak úgy hívom, hogy a varázsszőnyeg.
 

 ELECTRIC MOON : LUNATICS (2010)

Sula Bassana ennél a lemeznél pótolta a space rock rajongók csalódottságát, amit az elektro-ambientes lemezével okozott 2010-ben. A Lunatics simán felveszi a versenyt Sula régebbi bandáival, mint pl. a Südstern44, a Weltraumstaunen, vagy a  Zone Six. Odabasz!
 

HYPNOS 69 : LEGACY (2010)

A hihetetlenül nagy zenei tudásról árulkodó, belga művészek legutóbbi lemeze a neo progresszív rock és a pszichedelikus zenék rajongói számára is rengeteg élvezetet okozhat. Eszméletlenül tartalmas, hihetetlenül hangulatos zene.

Nagyjából ennyi, bár még belefért volna pár lemez a listába. A borítókra kattintva természetesen le is tölthetitek a lemezeket. Hajrá!
 

TANDY LOVE AND MAD SMOOT :   ANAGRAM JAM

Mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok, illetve ugyanitt ígérem, hogy idén megpróbálok sűrűbben zenéket kipakolni.

Tudom, hogy néha eléggé elkúrvítom az oldalt mindenféle ide nem illő zenével, de ez a lemez már ellső hallgatás után annyira megnyert magának, hogy muszáj megosztanom mindenkivel.

Az Anagram Jam nevű agyament kiadvány egy Andy Votel és Dom Thomas néven szereplő lemezlovasoknak köszönhető 2009-es válogatás. Mashup bulikra emlékeztető válogatásuk egyaránt tartalmaz pszichedelikus hippi rockot,  laza retro-space-funkot, 60-as évek filmjeinek önfeledségét, indiai dalolászást, commodore 64 nosztalgiát, újszerűen régies  tánc ritmusokat és még a fene se tudja mi mindent. Mindenféle érdekes, furcsa muzsika szerepel rajta, olyan országok előadóitól, mint pl. Franciaország, Kórea, Törökország, Oroszország, Izrael, India, Anglia, vagy Spanyolország.  A legfaszább és legjópofább kis gyűjtemény, amit mostanában hallottam.

Ha nem zavar az eklektikusság, a stíluskavalkád  és a komolytalanság akkor biztosan kellemes perceket fog okozni.  Az előadók pedig, (ahogy a cím is jelzi)  anagramma formájában kaptak helyet a lemez  tracklist-jén.

LETÖLTÉS

 
Tracklist:
01. Vandal Cock - Imp Girl
02. It's Competition Time
03. Gary Cole and His G.T. Hobo's - Baa Laughter  mp3
04. Torchbearers Boil - Solar Singe
05. I Kavalier - Stun Gun Mao
06. Eileen Jawsin - Gentle Onto God  mp3
07. Jac O'Grou - Raincoats Trace
08. Alain Fish - Alias Earth-Lab
09. Reo Grey - Ginseng Bird Rub
10. April Phibia & The Rule-her - Jar Jee Jar Jaa
11. CBS Romania - Mask It!  mp3
12. Dizcoa - Loop
13. Jono Pelicio - A Zebu Nuclear Junco
14. Cosy As Comfort - Dead Army  mp3
15. Ray Wun - Run Way
16. Chronicle Grime - Career Cats Get Tiger Suits

Chris Duarte & The Bluestone Company : 396 

Szép jó napot mindenkinek! Ez a nagyon fontos lemez a 2009 évi ajánlóimból sajnos kimaradt, mivel csak 2010 elején találkoztam vele. A Stonerblogon írtam is akkor róla néhány sort, viszont azóta is megvan az érzés, hogy ide is ki kell raknom. Fél spiccesen és másnaposságból félig gyógyított állapotban is baszottjó hallgatnivaló, sőt a valaha hallott leglazább hangulatú, legcoolabb southern-blues rock kiadványnak tartom.

Már az albumot nyitó Back In Town hangjaitól rögtön vigyor kerekedik az ember arcára, aztán meg már nincs menekvés. Hihetetlenül játékosan tálalt, dzsemmelős, fasza-laza muzsikák adják a talpalávalót, amiktől önkéntelenül is mozgásnak indul az ember lába. Köszönheti ezt a jazz szintű kalandozásoknak és a funkba hajló ritmusoknak, ja és ne feledkezzünk meg Chriss Duarte karcos/feelinges vokáljáról se. Ez a faszi egyébként 1987 óta csinál jobbnál jobb lemezeket, nekem meg lesül a pofámról a bőr, hogy ezelőtt egyikkel sem találkoztam. A mellé szegődött japán zenészek pedig, akik a Bluestone Company tagjai, rohadtul magas színvonalon brillíroznak hangszereikkel ennek a zseni csákónak a játékához.

Elég hozzá meghallgatni mit művelnek az instrumentális Funky Mama című tételben. Persze szart se számítana a zenészek technikai tudása, ha nem lenne jelen ez a fülbemászó önfeledtség a lemezen, szóval hangulat terén is verhetetlen. Mocskosnagy, élénk országúti feelinget ad pl. a Put Up Or Shut Up, a Cattahoochee Side, vagy a Give It Back To Me, a H2K3 című záródarab meg talán az  album legpezsgőbb dobtémáival van teleszórva. Még a lemez egyetlen esős hangulatú szerzeménye, a Mad As I Can Be is nagyon el lett találva, de több számot nem is emelek ki, pedig az összesről lehetne írni néhány méltató szót.  

Ha fel kéne sorolnom a 10 kedvenc lemezemet, ez közöttük lenne. Akárhányszor egymásután hallgatható, kihagyhatatlan album!

Tracklist:
1. Back In Town 4:54
2. Put Up Or Shut Up 4:34
3. Chattahoochee Side 7:12
4. 396 4:16
5. Give It Back To Me 6:08
6. Silverspoon 4:51
7. Funky Mama 6:51
8. Mad As I Can Be 11:01
9. Angela 5:30
10. Still I Think Of You 4:31
11. The Ballad Of Kohima Ridge 4:26
12. H2K3 4:21


A lemezen ügyködő zenészek:
Chris Duarte - vocals, guitar
Toshihiro Sumitomo - guitar, slide guitar
Yoshihiri Ogasahara - bass guitar
Taizo Takafuji - drums
Taro Takagi - percussion
Jesse Bradman - background vocals

Itt a hétvége és muszáj megint nagyon elintézni a buksinkat. Töltsétek le a lemezt és szarjatok mindenre! Hajrá! 

TEXAS BLUES RUNNERS :

SOMEBODY BRING ME SOME WATER (2010)

Vége a szomorkodásnak!Elő sört és hallgassunk valami laza kis bluest!
 

40-es éveiket taposó amerikai csókák bemutatkozó albuma,feelinges szólókkal,fasza hammonddal,viszkiben érlelt vokállal,southernes dallamokkal,országuti krimók hangulatával.


Tagok:
Steve Crane -  Vocals, Bass,
Mike O’Neill -  Guitar, Voacals, Piano,
Jessie Andrade -  Drums, Percussion, and Vocals
Charlie Rouzer -  Hammond Organ, and Piano

Tracklist:
01. When A Lie Becomes the Truth 5:57
02. Wasted 4:04
03. Love Pains 4:21
04. Shoulda Been Out and Gone 4:18
05. Somebody Bring Me Some Water 5:59
06. Aww Baby 6:23  MP3 $0.99
07. Coming Down From Lovin You 4:38
08. Bad Reputation 3:32
09. Chains of Love 5:05
10. VooDoo Woman 5:06
11. Forever This Time 5:03

URANIA :

MY WIFE YES. MY DOG MAYBE.

MY DODGE?...NEVER!

 A Stonerblogos Ricsi bácsi küldte nekem mailben ezt a 8 számos "albumot",mondván,hogy írjak róla pár sort.A feelinges borító amúgy neki köszönhető,a számok egyedüli értelmi szerzője pedig egy Aiwass nevet viselő úriember,aki teljesen egyedül játszotta fel sávonként az egész lemezt,akárcsak a multihangszeres Dave Schmidt(Sula),vagy pl. Scott Reeder.Érdekes módon az ilyen lemezek nálam mindig nagyon bejönnek,egyszerű példa erre a Chet W. Scott által létrehozott Blood Of The Black Owl.Na de térjünk vissza az ajánló tárgyához.Aiwass gyártott,illetve szerkesztett is nagyszerű klippeket néhány Urania számhoz,amit ugyancsak érdemes csekkolni a Youtube-ról,illetve a (szerintem) leginkább sikerült klippet az ajánló végén megtalálhatjátok.A Rico által küldött csomagban nem szerepelnek számcímek,ezért csak a Youtube-os klippek alapján tudok beazonosítani néhány számot.

A zenéről röviden:
Fasza kis dobtéma indítja az első számot,amihez szinte rögtön csatlakozik is a morajló,koszos basszus,majd nemsokára kongaszerű tam-tamozgatások is megjelennek,szinte végigkísérve az egészet.Ennek a számnak a főszereplője egyértelműen a basszus,tehát főleg ez van előtérbe helyezve,a tam-tam inkább csak háttér színesítés.A következő,"Stonerose" címet viselő trekkhez egy eltalált klipp is készült,a Vanishing Point című movie felhasználásával.Ezt a számot hallottam elöször a lemezről és már akkor is rohadtul tetszett.Itt már megjelenik a sivatagi feelinget keltő,utazgatós,jammelős gitár is,a basszus pedig amolyan repetitíven menetelős fajta.A harmadik track is nagyjából ehhez hasonló és kb. a következő,"Mosh" című számnál esett le elöször,hogy miért használta Nico és Rico is a Space Rock kifejezést az Uraniával kapcsolatban.Valószínüleg kurvára át kell szellemülni ezekhez az innovatív jellegű,hosszasan kifejtett és kavargó gitárszólamokhoz,amik szerintem nem csak engem emlékeztetnek pl. a Monkey3-ra és társaira.A feszültséggel teli ötödik számnak furcsa,balsejtelemmel átitatott atmoszférája van.Valami olyasmi hangulat,mintha éjszaka egyedül mászkálnál elveszve egy sivatagban,miközben érzed,hogy közeledik a gonosz.Kifejezetten változatos szám egyébként és a kiállásai is nagyon élvezetesek.Van egy vissza-visszatérő gitártémája,ami eszméletlenül el lett találva.Talán a lemez legjobban sikerült tétele.A legsúlyosabban szanaszéjjelszállító szám pedig a hatodik.Olyan szinten másznak egymásba a desert rockos és kozmikus hangulatú gitártekergőzések,hogy itt már tényleg a space rock,vagy a pszichedelikus rock világa ágyazódik az ember tudatába.Nem hiszem,hogy cseppet is ez lett volna a cél a zene készítésekor,csak nekem egyszerűen ez az érzetem támad a sok space rock album hallgatás miatt.Nagyon sokat agyaltam,hogy mire is emlékeztet nagyon az egész lemez hangzása és úgy a hetedik szám hallgatása közben ugrott be,hogy egyik kedvenc csapatom,az El Diablo alkot hasonlóan megszólaló szerzeményeket.A "Vampires" című,utolsó szám,amihez ugyancsak készült klipp,a lemez többi számához képest belassultabb és sötétebb hullámokat kelt,bár nekem még itt is mindenféle,atomborult pszichedelikus rock előadók jutnak az eszembe.Érdekes,hogy mennyivel másabb képet festett a fejemben ez a szám a klipp megtekintése elött,mint utána.


Főleg az tetszik nagyon a lemezen,hogy a számok érdemi,értelmi szerzője nem félt  közjátékokat,közönségzajt,dialógokat is finoman adagolni az amúgy is eltalált zenéhez.A másik nagyon fasza dolog a lemez egységes hangzása,ami szerintem elsősorban a basszusgitár egyedi megszólalásának köszönhető.Kurvajó!

Remélem Aiwass-nak minél hamarabb sikerül zenészeket toborozni ehhez a fasza zenéhez,hogy koncerten is belecsavarjon a buksinkba!Maximum Respect!!!

HYPNOS 69 : LEGACY (2010)

Belgium talán legjobb pszichedelikus csapata új lemezzel jött ki idén és szerintem mind a pszichedelikus,mind a progresszív rock rajongóinak kötelező hallgatnivaló.Aki még esetleg nem ismerné a zseniális együttes lemezeit,annak annyit kell tudnia mindenekelött,hogy vokális lemezről beszélünk.Az ének pedig leginkább progresszív rockba illő és kifejezetten kellemes.Igaz,nem kapunk belőle túl sokat,mivel kifejezetten hosszúak az instrumentális kalandozgatások.

1.
Emelkedett hangulatú,tempós retro-space rockal indul a lemez,régies hammond háttérrel,virtuóz gitárdallamokkal és álomszerű kiállásokkal,aminél hallhatunk fuvolát is.A kiállásos részről nekem leginkább a King Crimson jutott eszembe,aminek szelleme a megtekeredett szaxofonimprovizációknak köszönhetően a visszaéledős szakasznál is érezhető.Az egész tétel egy hatalmas utazás a régmúlt idők progresszív előadóinak világába.Eszméletlenül művészi,változatos,igényes szám.

2.
A következő muzsika főtémotívumát a többszólamú klarinét és szaxofon dallamok alkotják,illetve a jazzes basszus és a nem egyszer ikerszólamban megjelenő gitártémák is fontos elemet alkotnak.A kiállásoknál itt is nagyon szép,melodikus gitárharmóniákat hallhatunk.Az előző számhoz hasonlóan ennek is van valamiféle ünnepélyes pátosza.

3.
A harmadik,"My Journey To The Stars" szinte végig nyugalmas,meseszerű és távoli tájakra kalauzoló szerzemény.Kellemes hangulatáért elsősorban a Jethro Tullt idéző fuvolabetétek tehetőek felelőssé,de a háttérben lebegő hammond orgona is közrejátszik benne.

4.
Ezek után azt hihetné az ember,hogy ennél szebb hangulatot már nem fognak produkálni,de csak addíg,amíg nem jön a következő szám,ami a "Sad Destiny We Lament" címet viseli.Akusztikus gitár,álomszerű ének,neo-proggos/pszichedelikus,furcsa szintetizátordallam.

5.
5.szám-"The Emty Ourglass" : valamiért a Mars Voltát juttatja eszembe,főleg a vokál miatt.Félidőnél megjelennek a Causa Sui hangulatára emlékeztető elemek : klarinét,űrös billentyűszőnyeg és repetitív dob/basszus alap.Aztán jön ami már várható volt : forgatagkeltés,hangszerek egymásnak eresztése+beteljesülés/végkifejlet.

6.
Sejtelmesen,hippisztatikusan,elvarázsoltan indít a következő,"Jerusalem" című szám is.Nagyon eltaláltan,szépen szól itt minden,a pszichedelikus,álomhangulatú gitárpengetéstől,a rezegősre alakított vokálon keresztül,a mesélős szaxofonig bezárólag.A fellángolós rész azért itt sem maradhat el,a közben kicsavarodottá vált szaxofonbolondítások folyamatos kíséretében.

7.
Ahogy az utolsó szám kibontakozik,az egyszerűen gyönyörű.Minden alkotóeleme a harmónikus,ellazító légkört építi.Néha ugyan kilép a nyugalmas mederből,erősebb basszussal és klarinét/szaxi fellángolásokkal a fedélzetén,de ezekre elötte ügyesen fel is készít.


Rendkívül gazdagon hangszerelt,változatos és színes album.Az idei év legjobbjai között a helye,nálam legalábbis jelenleg minden hasonló műfajú zenét ver.

Tracklist:
1.Requiem (for a Dying Creed)
2.An Aerial Architect
3.My Journey to the Stars
4.The Sad Destiny We Lament
5.The Empty Hourglass
6.Jerusalem
7.The Great Work

A lemezen közreműködő zenészek:
Steve Houtmeyers : electric & acoustic guitars, vocals, theremin, space echo
Tom Vanlaer : bass, Moog Taurus, Hammond, Fender Rhodes
Dave Houtmeyers : drums, percussion, timpanis, glockenspiel, KorgMS20, MS50, SQ10
Steven Marx : tenor & bariton saxophone, Fender Rhodes, Hammond, mellotron, clarinet

Diszkográfia:
Wherever Time has shared it's trust (EP) - 2000
Timeline Traveller - 2002
Promise of a new Moon - 2003
The Forest of Illusion (Splith with Colour Haze) - 2004
The Intrigue of Perception - 2004
Timeline Traveller (Re-Release) - 2006
Split EP with Monkey3 - 2006
The Eclectic Measure - 2006
Legacy - 2010

THE BLACK CROWES :

BEFORE THE FROST...UNTIL THE FREEZE (2009)

Nemtombaje bátyónak ígértem linket ehhez az albumhoz nemrég,de végül úgy döntöttem,hogy megér itt egy ajánlót is.

Minden eddigi lemezüket szeretem,erről a dupla albumról pedig az a véleményem,hogy simán van olyan élvezetes,mint az előzőek.Sőt ,talán nem túlzok,ha azt mondom,hogy mocskosjó hangulata van.Az egyes lemezen főként középtempós,vagy annál lassabb blúzos lazulások és balladák szerepelnek,nosztalgikus országúti kocsma feelingel,kellemes hammonddal és szájharmónikával,a kettesen pedig countrysabb jellegű számokat hallhatunk rengeteg hegedűs színesítéssel.Összhatását tekintve mindkét lemez valamivel nyugisabbra sikerült az előzőeknél,talán ez miatt is került a másnaposan is meghallgatható zenék ajánlói közé.Vasárnap délutáni lazuláshoz,olvasáshoz,vagy netezéshez tökéletes.

Számok,amiket mindenképp érdemes kiemelni:

1.cd:
Rögtön a lemezt nyitó "Good Morning Captain" című szám egy nagyon hangulatos kis southern lazaság,zongorával,blúzos szólóval és minden fasza dologgal,ami miatt szeretjük a southern lazakedélyűségét.A következő "Been a Long Time (Waiting on Love)" is verhetetlen hangulatú muzsika,dögös basszussal,laza énekkel,kamionos krimó jelleggel,rezegő gitárháttérrel,lightos hammonddal és ütemesebb végkifejlettel,amiben stílusos szájherfli is megjelenik.Az "I Ain't Hiding" 70-es évek diszkóját idéző zenéje egy kicsit kakukktojás a többi számhoz képest,de valahogy mégis jó hallgatni.Nagyon ügyesen felépített,mosolyogtató darab.A lemez egyik legdögösebb muzsikája a "Make Glad" című szám,ami talán az egyik legmozgalmasabb is az albumon.Szinte már funkos ritmizálásra épül,az ének pedig jó kis hányavetiséget ad hozzá,kissé soulos háttérvokálokkal.Az utolsó "The Last Place That Love Lives" az egyik kedvencem az egyes lemez számai közül.Enyhén western ízű,nagyon szép levezetés,bendzsóval,hegedűvel és érzéssel teli,blúzos énekkel.

cd2.:
Itt is rögtön az első számot érdemes megemlíteni."Aimless Peacock" névre hallgat és találhatunk benne szitárt,szájharmónikát és hegedűt,amelyeket rendesen össze is eresztenek egymással egy hangversenyszerűség erejéig.A vidékies,folkos hangulatokat ötvözi az enyhe transzcendentalitással.A háttérből színesítő vokált leszámítva instrumentálisnak mondható.A harmadik,"The Garden Gate"-ben is találhatunk hegedűt egy kissé táncoltatósabb dallamvilággal,emellett pedig mandolint,bendzsót és mindenféle hangszert,ami alkalmas lehet az igazi country feeling megteremtéséhez.A nagyrészt country és delta blues keverékéből álló kettes lemezen talán csak a lemez utolsó három száma képvisel szomorkodósabb,balladisztikusabb jelleget.


Legújabb,2010-es válogatásalbumukhoz,ami a Croweology címet viseli egyébként van linkem,ha esetleg érdekel valakit.A weboldalukat pedig azért érdemes meglátogatni,mert rohadtul hangulatos és jópofa.

A két részes albumot egybecsomagolva leszedhetitek innét.

Before the Frost...

01. "Good Morning Captain" – 3:24
02. "Been a Long Time (Waiting on Love)" – 7:47
03. "Appaloosa" – 3:35
04. "A Train Still Makes a Lonely Sound" – 4:23
05. "I Ain't Hiding" (C. Robinson) – 5:57
06. "Kept My Soul" – 5:23
07. "What Is Home?"  – 5:13
08. "Houston Don't Dream About Me" – 5:05
09. "Make Glad" – 4:18
10. "And the Band Played On..." – 4:12
11. "The Last Place That Love Lives" – 4:57

...Until the Freeze

01. "Aimless Peacock" – 6:40
02. "The Shady Grove" – 4:42
03. "The Garden Gate" – 4:21
04. "Greenhorn" – 7:12
05. "Shine Along" – 4:47
06. "Roll Old Jeremiah" – 4:40
07. "Lady of Avenue. A" – 5:20
08. "So Many Times" – 4:53
09. "Fork in the River" – 4:11

Tagok:
Christopher Robinson – vocals, harp, guitars
Richard Robinson – guitars, sitar, vocals
Steve Gorman – drums, percussion
Sven Pipien – bass, vocals
Luther Dickinson – guitars, mandolin
Adam MacDougall – keyboards, vocals


Vendégzenészek:
Larry Campbell – banjo, fiddle, pedal steel
Joe Magistro – percussion