HYPNOS 69 : LEGACY (2010)

Belgium talán legjobb pszichedelikus csapata új lemezzel jött ki idén és szerintem mind a pszichedelikus,mind a progresszív rock rajongóinak kötelező hallgatnivaló.Aki még esetleg nem ismerné a zseniális együttes lemezeit,annak annyit kell tudnia mindenekelött,hogy vokális lemezről beszélünk.Az ének pedig leginkább progresszív rockba illő és kifejezetten kellemes.Igaz,nem kapunk belőle túl sokat,mivel kifejezetten hosszúak az instrumentális kalandozgatások.

1.
Emelkedett hangulatú,tempós retro-space rockal indul a lemez,régies hammond háttérrel,virtuóz gitárdallamokkal és álomszerű kiállásokkal,aminél hallhatunk fuvolát is.A kiállásos részről nekem leginkább a King Crimson jutott eszembe,aminek szelleme a megtekeredett szaxofonimprovizációknak köszönhetően a visszaéledős szakasznál is érezhető.Az egész tétel egy hatalmas utazás a régmúlt idők progresszív előadóinak világába.Eszméletlenül művészi,változatos,igényes szám.

2.
A következő muzsika főtémotívumát a többszólamú klarinét és szaxofon dallamok alkotják,illetve a jazzes basszus és a nem egyszer ikerszólamban megjelenő gitártémák is fontos elemet alkotnak.A kiállásoknál itt is nagyon szép,melodikus gitárharmóniákat hallhatunk.Az előző számhoz hasonlóan ennek is van valamiféle ünnepélyes pátosza.

3.
A harmadik,"My Journey To The Stars" szinte végig nyugalmas,meseszerű és távoli tájakra kalauzoló szerzemény.Kellemes hangulatáért elsősorban a Jethro Tullt idéző fuvolabetétek tehetőek felelőssé,de a háttérben lebegő hammond orgona is közrejátszik benne.

4.
Ezek után azt hihetné az ember,hogy ennél szebb hangulatot már nem fognak produkálni,de csak addíg,amíg nem jön a következő szám,ami a "Sad Destiny We Lament" címet viseli.Akusztikus gitár,álomszerű ének,neo-proggos/pszichedelikus,furcsa szintetizátordallam.

5.
5.szám-"The Emty Ourglass" : valamiért a Mars Voltát juttatja eszembe,főleg a vokál miatt.Félidőnél megjelennek a Causa Sui hangulatára emlékeztető elemek : klarinét,űrös billentyűszőnyeg és repetitív dob/basszus alap.Aztán jön ami már várható volt : forgatagkeltés,hangszerek egymásnak eresztése+beteljesülés/végkifejlet.

6.
Sejtelmesen,hippisztatikusan,elvarázsoltan indít a következő,"Jerusalem" című szám is.Nagyon eltaláltan,szépen szól itt minden,a pszichedelikus,álomhangulatú gitárpengetéstől,a rezegősre alakított vokálon keresztül,a mesélős szaxofonig bezárólag.A fellángolós rész azért itt sem maradhat el,a közben kicsavarodottá vált szaxofonbolondítások folyamatos kíséretében.

7.
Ahogy az utolsó szám kibontakozik,az egyszerűen gyönyörű.Minden alkotóeleme a harmónikus,ellazító légkört építi.Néha ugyan kilép a nyugalmas mederből,erősebb basszussal és klarinét/szaxi fellángolásokkal a fedélzetén,de ezekre elötte ügyesen fel is készít.


Rendkívül gazdagon hangszerelt,változatos és színes album.Az idei év legjobbjai között a helye,nálam legalábbis jelenleg minden hasonló műfajú zenét ver.

Tracklist:
1.Requiem (for a Dying Creed)
2.An Aerial Architect
3.My Journey to the Stars
4.The Sad Destiny We Lament
5.The Empty Hourglass
6.Jerusalem
7.The Great Work

A lemezen közreműködő zenészek:
Steve Houtmeyers : electric & acoustic guitars, vocals, theremin, space echo
Tom Vanlaer : bass, Moog Taurus, Hammond, Fender Rhodes
Dave Houtmeyers : drums, percussion, timpanis, glockenspiel, KorgMS20, MS50, SQ10
Steven Marx : tenor & bariton saxophone, Fender Rhodes, Hammond, mellotron, clarinet

Diszkográfia:
Wherever Time has shared it's trust (EP) - 2000
Timeline Traveller - 2002
Promise of a new Moon - 2003
The Forest of Illusion (Splith with Colour Haze) - 2004
The Intrigue of Perception - 2004
Timeline Traveller (Re-Release) - 2006
Split EP with Monkey3 - 2006
The Eclectic Measure - 2006
Legacy - 2010