URANIA :

MY WIFE YES. MY DOG MAYBE.

MY DODGE?...NEVER!

 A Stonerblogos Ricsi bácsi küldte nekem mailben ezt a 8 számos "albumot",mondván,hogy írjak róla pár sort.A feelinges borító amúgy neki köszönhető,a számok egyedüli értelmi szerzője pedig egy Aiwass nevet viselő úriember,aki teljesen egyedül játszotta fel sávonként az egész lemezt,akárcsak a multihangszeres Dave Schmidt(Sula),vagy pl. Scott Reeder.Érdekes módon az ilyen lemezek nálam mindig nagyon bejönnek,egyszerű példa erre a Chet W. Scott által létrehozott Blood Of The Black Owl.Na de térjünk vissza az ajánló tárgyához.Aiwass gyártott,illetve szerkesztett is nagyszerű klippeket néhány Urania számhoz,amit ugyancsak érdemes csekkolni a Youtube-ról,illetve a (szerintem) leginkább sikerült klippet az ajánló végén megtalálhatjátok.A Rico által küldött csomagban nem szerepelnek számcímek,ezért csak a Youtube-os klippek alapján tudok beazonosítani néhány számot.

A zenéről röviden:
Fasza kis dobtéma indítja az első számot,amihez szinte rögtön csatlakozik is a morajló,koszos basszus,majd nemsokára kongaszerű tam-tamozgatások is megjelennek,szinte végigkísérve az egészet.Ennek a számnak a főszereplője egyértelműen a basszus,tehát főleg ez van előtérbe helyezve,a tam-tam inkább csak háttér színesítés.A következő,"Stonerose" címet viselő trekkhez egy eltalált klipp is készült,a Vanishing Point című movie felhasználásával.Ezt a számot hallottam elöször a lemezről és már akkor is rohadtul tetszett.Itt már megjelenik a sivatagi feelinget keltő,utazgatós,jammelős gitár is,a basszus pedig amolyan repetitíven menetelős fajta.A harmadik track is nagyjából ehhez hasonló és kb. a következő,"Mosh" című számnál esett le elöször,hogy miért használta Nico és Rico is a Space Rock kifejezést az Uraniával kapcsolatban.Valószínüleg kurvára át kell szellemülni ezekhez az innovatív jellegű,hosszasan kifejtett és kavargó gitárszólamokhoz,amik szerintem nem csak engem emlékeztetnek pl. a Monkey3-ra és társaira.A feszültséggel teli ötödik számnak furcsa,balsejtelemmel átitatott atmoszférája van.Valami olyasmi hangulat,mintha éjszaka egyedül mászkálnál elveszve egy sivatagban,miközben érzed,hogy közeledik a gonosz.Kifejezetten változatos szám egyébként és a kiállásai is nagyon élvezetesek.Van egy vissza-visszatérő gitártémája,ami eszméletlenül el lett találva.Talán a lemez legjobban sikerült tétele.A legsúlyosabban szanaszéjjelszállító szám pedig a hatodik.Olyan szinten másznak egymásba a desert rockos és kozmikus hangulatú gitártekergőzések,hogy itt már tényleg a space rock,vagy a pszichedelikus rock világa ágyazódik az ember tudatába.Nem hiszem,hogy cseppet is ez lett volna a cél a zene készítésekor,csak nekem egyszerűen ez az érzetem támad a sok space rock album hallgatás miatt.Nagyon sokat agyaltam,hogy mire is emlékeztet nagyon az egész lemez hangzása és úgy a hetedik szám hallgatása közben ugrott be,hogy egyik kedvenc csapatom,az El Diablo alkot hasonlóan megszólaló szerzeményeket.A "Vampires" című,utolsó szám,amihez ugyancsak készült klipp,a lemez többi számához képest belassultabb és sötétebb hullámokat kelt,bár nekem még itt is mindenféle,atomborult pszichedelikus rock előadók jutnak az eszembe.Érdekes,hogy mennyivel másabb képet festett a fejemben ez a szám a klipp megtekintése elött,mint utána.


Főleg az tetszik nagyon a lemezen,hogy a számok érdemi,értelmi szerzője nem félt  közjátékokat,közönségzajt,dialógokat is finoman adagolni az amúgy is eltalált zenéhez.A másik nagyon fasza dolog a lemez egységes hangzása,ami szerintem elsősorban a basszusgitár egyedi megszólalásának köszönhető.Kurvajó!

Remélem Aiwass-nak minél hamarabb sikerül zenészeket toborozni ehhez a fasza zenéhez,hogy koncerten is belecsavarjon a buksinkba!Maximum Respect!!!