ELECTRIC MOON : LUNATICS (2010)

Mindig hatalmas lázban vagyok, ha egy Dave Schmidt (Sula) közreműködésével készült lemezt találok. Az Electric Moon nevű német formáció esetében Pablo Carneval dobossal és Komet Lulu basszusgitárossal szövetkezve hozott létre elme csúsztató, kábulatba ejtő muzsikákat. Pablo Carnevalt az ugyancsak Sulával készült Interkosmos lemezről ismerhetitek, a Komet Lulu nevű csajszi pedig a Zone Six lemezein játszik. Ő egyébként nem csak az Electric Moon borítóját festette saját kezűleg, hanem még jó néhány hasonszőrű kiadványhoz nyújtott grafikai segítséget rajzaival. Ezekről a munkákról egyébként  találhattok videót is  a csaj myspace oldalán.

A lemezről pár mondatban:

1. Gefährliche Planetengirls :
Az első szám repetitív alapjaira a gitár szabad folyású improvizációi érkeznek lassanként, majd kis idő elteltével a nosztalgikus, hippis hammond is becsatlakozik a furfangos játékosságba. Ezek után persze nem nehéz kitalálni, hogy jól össze is akaszkodnak egymással. Fasza hangulatot alkotnak még ráadásként a gyakran jelentkező csodálkozós kiállások, melyekben a gitár és hammond visszhangosított párbeszéde a főszereplő. Ez egy rohadtul élvezetes, elszállítós és egyben kellemesen hipnotizáló muzsika.

2. Lunatic:
Lassabb ritmizálású, magányosabb érzetet keltő lebegés, zizegősre torzított, zajos gitárral és világűrben tévelygő hangulattal. Persze ez is nagyon repetitív jellegű.

3. Brain Eaters:
Kissé korszerűbb a hangvétele mint az előző két számnak. Remegő, éterbe visszhangzó gitárhangjai desert rockos és űrös feelinget is hoznak egyszerre. Ezt a kozmikus feelinget leginkább a drasztikus hangszertorzításoknak és effektezéseknek köszönheti. Súlyosan trippeltető, világűrbe csúsztató agyasság.

4. Hotel Hell:
Kellemes pihenő az előző kálvária után. Fáradt férfi+női ének, lebegő hammond, légies billentyűszellők, visszhangosan klaffogó, könnyed dob. Elejétől végéig egy delejes éjszakai séta.

5. Moon Love:
A 23 perces játékidő miatt azt hihetnénk, hogy több kisebb sztoriból áll, de valójában nagyjából három részre osztható:

I. Nyugalmi állapotban ringatózunk egy fantáziavilág sötét tengerén, miközben furcsa női hang suttogása hipnotizál.

II. Közeledik a vihar és egyre jobban sodródunk egy veszélyes, kaotikus örvény felé. Felfokozódik a hangulat és miután magával ránt minket az örvény, valami csoda folytán a hasonlóan sötét világűrben találjuk magunkat.

III. Megint lecsillapodnak a kedélyek és mi csak lebegünk az ismeretlenbe. Ismét megjelenik a suttogó női hang,az utazás végén pedig beleszenderedünk a nyugalmas öntudatlanság állapotába.

Kurvajó lemez, ami az általam sokszor emlegetett uraknak természetesen kötelező.

Akinek inge, vegye magára !

Tracklist:
1. Gefährliche Planetengirls (12:29)
2. Lunatic (11:46)
3. Brain Eaters (19:09)
4. Hotel Hell (5:30)
5. Moon Love (23:00)

Tagok:
Pablo Carneval (Interkosmos) : drums
Sula Bassana (nem fér ide) : guitars, organ, voice
Komet Lulu (Zone Six) : bass, voice

The Aquarians : Full Moon Tunes (2010)

A francia együttes borítóját meglátva valami szánalmas neoklasszikus metálra gondolhatnánk elöször,aztán belehallgatva a lemezbe hatalmas meglepetés éri az embert.A Full Moon Tunes esetében rendkívül igényes progresszív rockhoz lehet szerencsénk,amihez sajátságos módon  vannak adagolva pszichedelikus,illetve space-es ízek.Így már azért rögtön más megvilágításba esik a borító is.A zene elvarázsolt hangulatához pedig hozzájárulnak ezerféle hangon megszólaló szintetizárordallamok,meseszerűen csilingelő billyentyűszikrák és egekbe szállító gitárszólamok.Kb.olyan az egész,mintha a Yes kalandozós gitártszólóit és sokrétű billentyűtémáit belehajítanánk az Ozric Tentacles széditő világába.Külön megjegyezném,hogy a szintis varázslásokkal és a csilingelések szanaszétszórásával néhol olyan bőkezűen bánnak,hogy valakinek talán már sok is lesz.Nekem személy szerint nem volt az. Bennem azt a gondolatot keltette már első hallgatáskor,hogy végre valami egyszerre élénk hatású és meditatív zene,ami totál pozitív energiákat szabadít fel.

A The Aquarians 2010-es albuma képzeletbeli tájakra invitáló,varázsszőnyegen reptető muzsikákat rejt és attól függetlenül,hogy az utazás 1 óra 45 percet(!) vesz igénybe,mindenkinek csak ajánlani tudom.
 

Tracklist:
1. Cosmic Strings
2. Get the vibes back
3. Hippy Standing
4. She Grows Up
5. Shiva Moon
6. Back to the Base
7. Yoni Voices
8. Grand Voyage
9. Full Innocent
10. So Mutch To Say
11. The Chariot
12. Times are Changing
13. Winter Sun
14. Back There!

Tagok:
Chris Kovax: guitars & piano
Mad Stof: synth moog & keyboards
Sam Soul: bass
John Eimart: drums & tablas
JP Chiche: Lead guitars on The Chariot & Yoni Voices

MONOBROW : MONOBROW (2010)

A kanadai Monobrow azt a fajta retrospektív,instrumentális rockot játsza,aminek hallatán porfelhőben motorozgató,füstöt eregető,szakállas hobók világa elevenedik meg.Zabolátlan improvizációi,ősrockos zajoskodásai és szabadsághangulatú stonertémái miatt engem leginkább a San Diego-i Eartless-re emlékeztet.Hangszeres téren kifejezetten csupaszítottnak mondanám,tehát szintetizátort,fúvóshangszert és egyéb színesítőt ne nagyon keressetek rajta,hangzására pedig a régiesség,analogság,pincemuzsikálás feeling jellemző.Nem minden hangulatban találja meg az embert,de néhány sör kiséretével már fasza hallgatnivaló lehet.Ha csak úgy lazulgatni támadna kedvetek valami jammelgetős easy rider muzsikára,akkor katt a borítóra és jó szórakozást!

Tracklist:
1. Naught Witch 5:42
2. From The Brown Sun 5:26
3. Ministry Queen 7:52
4. Troubled Apostle In The Chamber 5:03
5. Buried In The Backyard 6:41
6. Low Water 8:39
7. Man Without A Watch, Man 5:10
8. Swan Of The Superplanet 9:22

Tagok:
Brian Ahopelto - Drums,
Paul Slater - Guitar,
Sam Beydoun - Bass

QUANTUM FANTAY : BRIDGES OF KUKURIKU (2010)

A belga pszichedelikus rock csapat már ötödik albumánál jár.Idén is rendkívül igényes,elektronikával spékelt,progresszív space rockal örvendeztetik meg a műfaj rajongóit.Találkozhatunk rajta nagyon szép fuvolatémákkal,művészien csavart gitárszólókkal,kozmikus és transzcendentális hangulatokkal,mindezt instrumentálisan tálalva.Leginkább az Ozric Tentacles-Hydria Spacefolk vonal stílusát lehet kihallani a lemez számaiból,ezért főleg azoknak ajánlott,akik csipázzák ezeket a bandákat.Nekem eszméletlen módon bejön és második hallgatásra is úgy érzem,hogy ezt a lemezt még jó néhányszor meg fogom hallgatni.Elismerésre méltó szép munka.A kalandfilmes hangulatú borítóról már nem is beszélve.Le a kalappal!

Tracklist:
01 – Kukuriku Part 1
02 – Follow The Star
03 – Shiver Moments
04 – Portable Forest
05 – Counter Clockwise
06 – Kukuriku Part 2

Diszkográfia:
Agapanthusterra (2005)
Ugisiunsi (2007)
From Herzberg to Livingroom (2007)
Kaleidothrope (2009)
Bridges of Kukuriku (2010)

TITAN : SWEET DREAMS (2010)

A Titan névre keresztelt amerikai együttes az  E.L.P.-hez, Eloy-hoz hasonló neoprogresszív bandák régies hangulatát megelevenítő instrumentális tételeket alkot,amelyeket a modernebb pszichedelikus csapatokra jellemző zenei világgal vegyít.A múltbéli tájakra való utaztatást és a nosztalgikus feelinget főleg nagy mennyiségű szintetizátortémával,hammond és moog  szólamok sokaságával keltik a hallgatóban,a  trippes,krautrockos ízt pedig kozmikus hanghatásokkal és kitekert gitárimprovizációkkal hozzák létre.Két apró érdekességet még  megemlítenék.Az egyik a gitárossal,a másik a basszerossal kapcsolatos.A  Zombi nevű prog/psych rock csapatban is basszusgitáros posztot betöltő Steve Moore basszusjátékát hallhatjuk a Titan lemezein is , Josh Anzano gitáros pedig a  La Otracina-ban tépi a húrokat Titan beli tagságával párhuzamosan.Remélem az említett bandákat ismeritek,mert zseniális mindkettő.Zombiék a Titan muzsikájához hasonló dolgokat művelnek,a La Otracina pedig sötétebb világú pszichedelikus zenékben utazik.

Aki kedveli az intenzívebb tempójú,neoprog hatású,trippes zenéket,annak nagy valószínűséggel a Ttan legújabb albuma is el fogja nyerni a tetszését.Fasza kis időutazás!

Tracklist:
1. Sweet Dreams (7:46)
2. Synthasaurus (3:11)
3. Wooded Alter Beyond The Wander (8:00)
4. Highlands Of Orick (8:03)
5. Maximum Soberdrive (11:13)

Az albumon szereplő zenészek:
Dave Leibowitz - drums
Kris D'Agostino - keyboards, synths
Josh Anzano - guitar, vocals
Steve Moore - bass

Diszkográfia:
Pilzmarmelade (Limited Edition) (2006)
Titan (2007)
A Raining Sun of Light and Love, for You and You and You (2008)
Bruxism Groove (EP)(2009)
Sweet Dreams (2010)

VOID GENERATOR :

PHANTOM HELL AND SOAR ANGELIC (2010)

Szégyenszemre bevallom,hogy a '96-ban alakult,olasz csapat előző lemezeihez még  nem volt szerencsém,pedig ahogy olvasgattam róluk különböző oldalakon,elég fontos bandának számítanak a Space rock műfajon belül.Szaladjunk át röviden az új lemez számain:

Az első,"Message From The Galactic Federation"  jóféle sablon riffel nyomuló stonerrock muzsika,a végén egy szólamkavalkádból álló,betépős,kozmikus furcsasággal.A szám főtémájaként szereplő stoneres alapriff miatt kicsit kakukktojásnak tűnik a  lemez többi számához képest.Aki szereti a Farflung nevű csapatot,annak nagyon tetszeni fog.

A következő "The Morning" elég éles váltás az előző,intenzívebb számhoz képest és címéhez méltóan tényleg eléggé bágyadtan sétáló,kellemes kis pszichedelikus tétel.Akit ez nem higgaszt le az tényleg idegbeteg.Csak nehogy elaludjatok rajta,mert a 8.-ik perctől már kezd előkészíteni valamiféle éjszakai hangulatú,különleges,csillagos egekbe utazós beteljesülést,amolyan Secret Saucer,35007 stílusban.

A Hármas, "The Eternaut" című tétel nyitánya modernebb féle delejes kábulat,a folytatás pedig már eléggé stoner rockos.Aztán megint vált egy másik világba  és hihetetlenül élvezetes,neo-progos szintetizátorszólamok varázslatát nyújtja,úgy kb. a 6.-ik perctől.Az Eloy,vagy a  Yes ősrégi progresszív rockos világát  idézi a folytatás is,ami baszottjó space rocká alakul,tele nagyon szép pszichedelikus szólófolyamokkal,virtuóz jammekkel,arcbavágós kiállással és nagyon elszállítós effektekkel.Az Astrosoniq legutóbbi lemezét juttatja eszembe,bár itt jóval pszichedelikusabb a tálalás.A legkomplexebb szerkezetű,legtöbb témát tartalamzó szám az albumon.Kihagyhatatlan!

Az album cím nélküli záródarabja nagyon alattomos.A reggeli hangulatú kábaságból olyan hirtelen történik a váltás,hogy majd ki ugrott a szívem,amikor meghallottam.Nem a tempó emeléséről van konkrétan szó,hanem dinamikai ugrásról.Alapvetően lassabb ütemű,mélylélektani hangulatokat tartalmazó,kavargó és nyüzsgő zenéről beszélhetünk,aminek elszállós jellegét a fáradt  énekhang is fokozza.Arról nem is beszélve,hogy mennyire hatásos a lemez végén lévő szomorkás,elvont merengés.Nagyon szép befejezés.

A régi nagy csapatokra való utalása ellenére olyan sok korszerű,mai dolgot tartalmaz,hogy  ilyet azért nemhogy a hetvenes években,de még tíz évvel ezelött sem tudott volna senki alkotni.Baje,Rico,Wow,Dose,Bloody Holly és egyéb pszichedelic/space rock fanatikusoknak ezt a lemezt mindenképpen hallania kell!

2010 egyik legfaszább space rock albuma.
 

Tracklist:
1. Message From The Galactic Federation (15:14)
2. The Morning (13:02)
3. The Eternaut (18:10)
4. Untitled (23:43)
 

Tagok:
Gianmarco Iantaffi (guitar, vocals)
Sonia Caporossi (bass)
Cristiano Lodi (synthesizer)  
Marco Cenci (drums)
Bob The Rich  (accumulator,spiritual guidance)
 

Diszkográfia:
Void Generator (2004)
We Have Found The Space (2006)
Phantom Hell And Soar Angelic (2010)

ANDY MCKEE : JOYLAND (2010)

A világ legnépszerűbb akusztikus gitárművészei között számon tartott Andy Mckee játékát többek között olyan előadók inspirálták,mint Michael Hedges,Billy Mclaughlin,vagy Don Ross.Ebből már nem nehéz következtetni arra,hogy akinek a blogon is szereplő Michael Hedges lemez tetszett,annak a Joyland is rengeteg kellemes percet fog okozni,attól a ténytől függetlenül,hogy a Joyland-en azért mozgalmasabb szerzemény is található("Never Grow Old").Érdemes egyébként látogatást tenni Andy Mckee lemezeinek kiadójánál is,a CandyRat.com-nál,ahol hasonlóan színvonalas,illetve jellegében ehhez hasonló kiadványokkal ismerkedhettek meg.

Ha ezt a hétvégét is sikeresen végigdrinkelted és nem vágysz másra,mint szentimentális,nyugis dallamokra,akkor csak annyi dolgod van,hogy a borítóra kattintasz.Hajrá!
 

Weboldal
Myspace
Magyar rajongói oldal
 

Diszkográfia:
Nocturne (2001)
Dreamcatcher (2004)
Art Of Motion (2005)
Gates Of Gnemeria (2007)
Joyland (2010)
 

Joyland Tracklist:
01. Joyland
02. Blue Liquid
03. Away
04. Everybody Wants to Rule the World(Tears For Fears cover)
05. Never Grow Old
06. Upward Mobility
07. Hunter’s Moon
08. My Life As a CPA (Parallel Universe #43)
09. Layover
10. For Now

LONELY CAMEL : BLUES FOR THE DEAD (2010)

A norvég csapat első/előző albuma  kifejezetten szimpatikus bemutatkozás volt, ezért is ajánlottam nektek itt a blogon még tavaly. Reménykedtem benne, hogy az előző album által jól kitaposott ösvényen haladnak majd tovább és szerencsére nem is kellett csalódnom. Sőt! A  már jól bevált  receptúrát olyan összetevőkkel dobják fel, ami színvonalasabbá, izgalmasabbá  teszi az egész produkciót. Elöször is a bemutatkozó lemezen megszokott retrospektív féle blues mellett modern blues riffeket is illesztenek a dalokba, másodsorban ötletes elemekkel egészítik ki, illetve díszítik az alapot. Space-es effektekkel, külső környezetből származó zajokkal, hangmintákkal, hangulatos hammondháttérrel("No More Exuses"), akusztikus kísérettel, B.BJork stílusú vonulással("Boys"), vagy űrsivatagi pszichedeliával pl. az utolsó, "The Trip" című szerzeménynél. Szóval a lazítva mesélős, füsteregetős, motorozgatós hangulatot úgy tudták megtartani, hogy közben még  fejlődniük is sikerült.

Érdemes említést tenni a feelinges vokálról is : Thomas Brenna hangszíne, énekstílusa a 2009-es albumon leginkább Chris Kosnik(Atomic Bitchwax) hangját idézte szerintem, ezen a 2010-es lemezen pedig Peper Keenan(C.O.C.) stílusára is emlékeztet. Nem is beszélve arról, hogy hangulatában maga a zene is sokszor hajaz a C.O.C. lazább dalaira.

A Blues For The Dead az a fajta igényes, hangulatos(ráadásul rendesen besztondulós)lemez lett, amit nem elég egyszer végigélvezni. Bárcsak mindenki így állna a zenéléshez, akkor nem kéne a letöltött zenék nyolcvan százalékát törölni.
 

Tagok:
Thomas Brenna - Vocals, Guitars
Lukas Paulsen - Lead Guitar
Espen Nesset - Drums
Stian Helle - Bass

Tracklist:
01. A Tale Of A Mad Man
02. Green-Eyed Woman
03. Wasted Time
04. Stick With Your Plan
05. Lady Mushroom
06. A Million Years From Home
07. No More Excuses
08. Blindfolded
09. The Boys
10. The Trip

NEUMEIER - GENRICH - SCHMIDT : PSYCHEDELIC  MONSTERJAM (2004)

Úgy látszik ennek a Sulának minden német pszichedelikus rock kiadványon szerepelnie kell. Ezen a lemezen  pl. két,hasonlóan elborult öreg rókával, Ax Genrich-el és Manfred  Neumeier-el engedi szabadjára  tébolyodott ötleteit. A Psychedelic Monsterjam című album egy Würzburgban rögzített koncertfelvételt rejt, rendkívül analóg hangzással és régies dallamvilággal. Három feldolgozást is találhatunk a lemezen és mindhárom a 70-es években népszerű Guru Guru nevű kraut rock legenda szerzeménye. A dolog igazi érdekessége pedig az, hogy a 70-es évek derekán  Neumeier és Genrich is oszlopos tagjai voltak a Guru Gurunak. Cirka harminc éve nem zenéltek már együtt közösen, aztán találkoztak Sulával, azaz Dave Schmidtel, aki rávette őket, hogy összeálljanak zenélni két lemez erejéig. A  három elszállt agyú zenész 2005-ös "The Intergalactic Travel Agency" című albumát még nem sikerült fellelnem, de amint megtalálom kint lesz a blogon. Na de nézzük mit találunk a 2003-as lemezen:

Rögtön egy igazi Hendrixes jammelésű, Woodstockra való szerzeménnyel nyitják a lemezt ("Bong"), amely zajos gitárrögtönzéseinek köszönhetően már megkíván a hallgatótól valamiféle átszellemült hangulatot.

Második szám : "(Do you want to Boogie in Bombay". Elvont, retro-űrös visszafojtottsággal, csörgővel, slattyogásokkal ,furcsa ütőshangszerekkel és a Pink Floyd - Dark Side Of The Moon albumát idéző hangulattal indít, amiből egy  ráérősen lépkedő hippicsavargás fejlődik ki. Egy biztos : nem tiszta fejű embereknek készült.

A harmadik, "Stone In" a már említett Guru Guru újragondolások egyike. Zajolós, szétszólózott ős-hippi muzsika.

4. "Stone Out". Itt kapunk elöször utalást a zenészek kraut rockos múltjára .Egy nyüzsgősebb space-nyitány után kb. olyan szinten hömpölygővé válik, hogy akár a Pharaoh Overlord II.-es lemezén  is helyet foglalhatna, a végére pedig  egy igazi retro-jam-űrkáosszá fajul.

5. "Moonlight Fight". Tekergős, repetitív, kábult csellengés. Mintha a Led Zeppelin és a Pharaoh Overlord együtt füstölnének tele egy csarnokot, jól beájultatva mindenkit.

A hatodik, "Next Time See You at the Dalai Lhama" az album második Guru Guru feldolgozása. Az egyik kedvenc számom a lemezen. A dobhangzásról és a ritmizálásról már megint a P.Overlord jutott eszembe, a visszhangzó gitárprüntyögések pedig az ős-Floydot (Run like hell) idézik bennem. A szám középszakaszától kezd csak úgy jobban kicsavarodni, agyasodni,b asszust kiemelni, -nyújtogatni és zajolni. A végére kifejezetten intenzívvé válik, bár eddigre már nem kevés befogadóképesség kell hozzá.

"Rising Sun". Kellemes, kicsit elvontkodó lépkedés, visszacsillapított gitártémákkal és előtérbe helyezett fémes/üveges perkussziókkal.

"Electric Junk" : na itt aztán minden ősrégi csapat eszébe jut a hallgatónak, de még a hangzás is olyan mintha a 70-es években született volna a muzsika. Persze eredetileg ez is egy Guru Guru szerzemény. Visszhangosított hangszerek, tudatmódosítókra specializált effektek, infantilis emberi hangfoszlányok, játékos gitártémák, elvont retro sci-fi zajok, kommunikáció a közönséggel (németül), idegen szférákban kalandozó hosszú kiállások, pattanásig feszített jamforgatag és mindenféle földöntúli agyasság. A lemez leghosszabb szerzeménye. Nagyon összetett és nagyon szabályok nélküli.

Az album utolsó tétele ("Mushroom Moon") egy  címéhez méltó hangulatú, elvont, őserdei barangolás. Mintha zenészeink visszautaztak volna az emberi történelem hajnalára, hogy ősemberek társaságában teszteljenek különböző kalapos formájú  pszichedelikumokat. Hasonlóan prehisztorikus hangulatot árasztó, egyszerre atmoszférikus és törzsi jellegű, elvont számokat egyébként az Ozric Tentacles egyes lemezein is találhatunk. A lemez végére nem is ártott ez a higgadtság.

Ha minden szám nem is fogja elnyerni a tetszéseteket, azért remélem mindenki talál rajta magának valót. Megfelelő előkészület és nyitottság viszont mindenképpen szükséges hozzá!

 

 CKY :

INFILTRATE - DESTROY - REBUILD (2002)

Két fő oka van annak, hogy kiraktam ide ezt a lemezt. Az egyik az, hogy most ismertem meg a csapat lemezeit és rohadtul megtetszettek. A másik dolog pedig az, hogy a CKY lemezeken dobos szerepet betöltő Jess Margera püföli a bőröket a The Company Band,illetve a Viking Skull csapatokban is, amiket meg ugye sokan szeretünk itt. Jess Margeráról egyébként még érdemes tudni, hogy a Jackass sorozatban állatkodó Bam Margera testvére és valószínűleg ez miatt találhatjuk meg a "Flesh Into Gear" című CKY számot a Jackass - The Movie című filmben betétzeneként.

A CKY különböző extrém sport rendezvények rendszeres zenei hátterét is szokta szolgáltatni és talán ezekhez is illik igazán ez fajta muzsika. A zene stílusát nehéz pontosan kategorizálni,a legtöbb helyen ahol a bandára kerestem az alternative metal, skateboard rock, modern rock kifejezéseket használják velük kapcsolatban. A zenei világ amiben nyomulnak kifejezetten újszerű, fiatalos és viszonylag slágeresnek mondható. Nekem leginkább a basszusgitár egyedi effektezése tetszik, illetve az elektronikus kütyük, szintetizátordallamok hangszínét, megszólalását is elég  egyedinek, érdekesnek találom. Négy lemezük közül ez a 2002-es keltezésű a kedvencem, de kérésre kirakhatom mindet, vagy linkelhetem komentben. A lenti klippet pedig mindenképpen nézzétek meg, mert nagyon állat! A lemez többi száma valamivel visszafogottabb, még az énektéma is lágyabbnak, slágeresebbnek tűnik, de fasza muzsikák mind.

 
Tracklist:
1.Escape from Hellview 3:41
2. Flesh into Gear 3:06
3. Sink into the Underground 2:58
4. Attached at the Hip 2:59
5. Frenetic Amnesic 3:11
6. Shock & Terror 3:07
7. Plastic Plan 3:54
8. Inhuman Creation Station 4:08
9. Sporadic Movement 2:42
10. Close Yet Far 3:49

A 2002-es lemezen szereplő tagok:
Deron Miller – lead vocals, guitars, bass, Moogs, production
Chad I. Ginsburg – guitars, vocals, Moogs, bass, production, mixing
Jess Margera – drums

Diszkográfia:
Volume 1 (1999)
Infiltrate-Destroy-Rebuild (2002)
An Answer Can Be Found (2005)
Carver City (2009)