SENDELICA :

THE GIRL FROM THE FUTURE WHO LIT UP THE SKY WITH GOLDEN WORLDS

A Sendelica Screaming And Streaming Into The Starlit Nite EP-je a 2010-es év egyik legkellemesebb meglepetése volt számomra, ezért rohadtul kiváncsi voltam az előző, 2009-es lemezre is. Szerencsére Nemtombaje cimborámnak is tetszett és ő vadászta le ezt a 2009-ben kiadott nagylemezt. Szóval mégegyszer köszönet a linkért Baje.

A "Jövőből jött lány" szerintem első hallásra értetlenséget fog kiváltani sokatokból. Elöször is ezen a lemezen hanyagolják a szaxofont, több a kisérletezés, az éjszakai bár feeling helyett pedig space rockos pszichedeliát kapunk. Főleg az első track lóg ki a sorból doomos basszusgitár riffjével, amely bármelyik régi Black Sabbath albumon elférne, bár a Hawkwind is csinált anno hasonlókat. Erre azért nem voltam felkészülve a 2010-es album art rockos, jazzes melankóliája után. A következő "Manhole Of The Universe" viszont már egy tipikus psych-space téma, ami egyébként a 2010-es lemezen is szerepel, valamiféle live verzióban. Viszonylag lassan lépkedő ütemre épül és erősen emlékeztet a Weltraumstaunen, vagy a Secret Saucer némelyik számára. Elnyúzott, széthúzott gitárhangok, finoman dünnyögő basszus, furcsa dialogminták és kb. a hatodik perc lecsendesülős kiállásánál, marhaszép, merengős gitárdallamok. A másik szám ami valamennyire a Screaming and Streaming album hangulatát idézi az a "Hazelnut". Ezt alapvetően két részre tagolhatjuk: Az első fele kurvaszép, ábrándozós és álmodozós nyugiság, ami aztán a szám második felétől átalakul lassú tempójú, improvizatív szólózgatássá és jönnek a kötelezően egymásba nyüzsgő gitárhangok. 04. "Dark Disko" : A bólogatós, táncoltatós, repetitív jellegű retro diszkó ritmizálás és a fuvolára is emlékeztető, női hangokból álló hangeffektek miatt valahogy kellemes mosolyt csal az ember arcára. Szerintem kurvajó. 05. "The Girl from the future" : Valami rettentően szép és futurisztikusan meseszerű tündérmuzsika, bármiféle ütem nélkül. Nem is hiányzik belőle semmiféle ütem, ez így magában is egy elvarázsolós csoda. Szerintem Jean Michel Jarre és a Hawkwind is megtapsolná. Az ezután következő "Glory Bee" című szám talán a lemez hangulati tetőpontját alkotja. Jóféle kis space rock, ami valahol tényleg azt a győzedelmes érzést kelti az emberben, hogy mostmár minden fasza. A lemez utolsó számánál pedig megjelenik végre a szaxofon. A Causa Sui újabb lemezein hallhatóak hasonlóan kicsavart szaxofonimprovizációk, de a többi hangszer is hihetetlenül magával húzó, szétúsztató dolgokat művel. Színtiszta pszichedelia több, mint 13 percben.

A 2010-es albumtól eléggé eltérő és annál jóval eklektikusabb hangzású lemez, de van rajta jópár olyan szám, ami miatt egyszerűen kihagyhatatlan. Szerintem baszottjó.
 

Myspace
 

Tagok:
Pete Bingham / guitars, electronics
Glenda Pescado / bass
Geoff Chase / drums
Ed Guild / electronics
Lee Relfe/saxophones

EL DIABLO : SECRETS OF THE PLANET SOUL (2010)

Megjelent az új El Diablo,ajánlót pedig most kivételesen a Stonerrockblogon olvashattok róla.Aki viszont most lusta végigolvasni,az rögtön letöltheti innét.

Tracklist:

1. Secrets Of The Planet Soul (37 perc bazzeg!)
2. See Men Fall (Live)
3. Mastertrip (Live)
4. High On The Smoke (Live)
5. (Hats Off To) Edgar Broughton
6. Grand Finale

MOTORJESUS : 100.000 VOLT SURVIVOR (EP)

A 90-es évek elején alakult német csapat legújabb lemezének nyitó témájánál rögtön az volt az érzésem,hogy egy kicsit átvariálva ugyan,de lenyúlták a The Quill American Powder-jének alaptémáját.Szarni rá,az a szám amúgy is baszottjó.Alapvetően valami Nashville Pussy jellegű dologra gondolna az ember a név alapján,de itt valami teljesen más található.A banda myspace-én úgy konkrétan ezek a csapatok vannak felsorolva hatásként:Anthrax, Black Label Society, Down, Spiritual Beggars, Pantera, Corrosion of Conformity, Kyuss, Gluecifer, Entombed, Turbonegro, Iron Maiden, The Shitheadz, Machine Head...Nekem viszont valahogy rögtön a Godsmack neve ugrott be az egészről.Ilyen jellegű,igazi fasza rockmuzsikát már nagyon régen hallottam.Középtempós,de ugyanakkor nyomulós is,a tökös dzsi-dzsi-dzsi riffekre meg rohadtul lehet bólogatni,meg együtténekelni.Fesztiválra való rockhimnusz a lemez összes száma.Mainstream mezőnybe való és talán slágeres is valahol,de olyan eltalált riffek,meg '90-es éveket  is idéző metál/rock hangulata van,hogy a mainstream jelleget leszarja az ember.Ja,meg ha az új Mustach albumot nem tartottad túl slágeresnek,akkor ettől sem fogsz hümmögni.Chris "Howling" Birx orgánuma pedig igazi rockzenére született hang.Sully Erna-t,Chad Kroegert,James Hetfield-et és Phil Anselmot kéne összekeverni és kb. akkor kapnánk ennek a csókának a hangját.Na,egy szónak is száz a vége:szedjétek le innét ezt a 2009-es ep-t és nyomuljatok ezerrel!
 

Tracklist:
1.Fist of the Dragon
2.The Dead Army
3.100,000 Volt Survivor
4.Old Man
5.Motorjesus (Live at Dong Open Air)

Tagok:
Andy Peters - Guitars
Chris Howling Birx - Vox
Roman Jasiczak - Bass
Guido Reuss - Guitars
Oliver Beck - Drums

MOTHER-UNIT : BRAIN MASSAGE (2010)

A Mother-Unit a 35007 gitárosának 2010-es szólóprojectje.A gitárt és a billentyűket tehát Bertus Fridael kezeli a lemezen,segéd muzsikusairól viszont,nevükön kívül nem sok mindent sikerült kiderítenem.A basszusgitár témákat  Niek Bosch és  Shirley Holinsky játszotta fel,a dobcuccnál pedig Hans van de Perre ügyködött.Elég egységes hangzású album,szóval nem is elemezném,amúgy is még csak most ismerkedem vele.Elég róla annyi,hogy bár vannak hasonlóságai a 35007-el,viszont itt a basszus talán lendületesebben,keményebben szól,a billentyűs betétek minimalistább jellegűnek tünnek,maga a hangzás pedig egy kicsit direktebb.35007 rajongóknak szerintem amúgy is felesleges többet mondanom,ők valószínüleg gondolkodás nélkül le fogják szedni.

Tracklist:
1.Birth-Fate-Death
2.Brain-Massage
3.Fingerprint-Chemistry
4.From The Source-Into The Mind
5.Invasion

ORANGE SHADING STARLIGHT : S/T (2007)

Az olasz együttes egyetlen lemezének első száma valami 80-as évekbeli heavy-thrash csapat gyártelepi koncertjének feelingjét hozza,egy tipikusan a korszakra emlékeztető basszusjátékkal,04.36.-tól pedig neo proggos billentyűtémát és űrös agyalásokat pakolnak az egészre.Később persze elmázik jazzesebb pszichedelizálásba és utaztatásba,de az említett basszusdallam elég rendhagyó a stíluson belül szerintem.Ilyesmi riffeléssel mellesleg még a "Shades Of Evil"-nél  találkozhatunk a lemezen.Nem tudom ti hogy vagytok vele,de én szeretem,ha egy zene eltér a megszokottól és egyéni megoldásokat tartalmaz.Az Orange Shading nem modernkedik és nem is újít műfajt.Nincsenek forradalmi hangzású effektjeik,vagy előremutató megszólalásuk,de ez a basszusriff valami iszonyat jó.Ahogy a "Shades Of Evil" kezdődik az beszarás.Ettől a tényezőtől eltekintve a megszokott,agyonvarázsolt,pszichedelikus space rockot művelik mindenhol.Ami még talán külön említésre méltó az a gitárszólók 60-as,70-es éveket idéző melodikus jellege és a neo progresszív világból kölcsönzött szintetizátordallamok.Az egyik olyan szám amiben nem találhatjuk meg az említett,kibaszottjó basszustémát az a "Dawn" című,utaztatós lebegés,aminek viszont eszméletlenül feelinges szólói és rohadtul kellemes billentyű dallamai vannak.A dobok stílusa és hangzása miatt simán elférne a Giant Hogweed Orchestra lemezén is.Én most félig másnapos és félig gyógyított állapotban hallgatom,de hihetetlen élvezetet okoz.A következő,"Orange Masquarade" baljósan fosatós hangulata meg jól szétgyötri a fejemet.Nulla ütem,gonoszkodó szintitéma,filmzenés parázás.Ami elött viszont értetlenül állok az a két utolsó szám:"Orange Masquarade"-"Fallen Starlight".Nem értem miért kellett belőle kettőt gyártani,mikor szinte ugyanazt hallhatjuk mind a kettőnél.Kurvára nem értem,bár ebben a műfajban nem nagyon kéne meglepődni semmin se.Na mindegy,ez egy nagyon fasza lemez ettől függetlenül is.A blogot eddig is látogató space-fejeknek erősen ajánlott.

Tagok:
Lucio Calegari (guitar)
Enrico Garilli (bass)
Paolo "Apollo" Negri (synthesizer, electric piano)
Andrea Concarotti (drums)

Tracklist: 

 BLOOD OF THE BLACK OWL

(Doom-Drone-Black-Ambient-Tribal parazene)

S/T (2006)
1. Kills in Timber
2. The Thunderous Hooves of Two Goats in the Sky
3. Drinking the Blood of a Lion
4. Like a Coffin Chasing a Womb, His Chariot Becomes a Southern Bloodstorm
5. Uwwalo
6. Hammer Comes Crashing Down
7. A Coven of Vultures

A feral Spirit (2008)
01. Spell Of The Elk
02. Crippling Of Age
03. He Who Walked Away From The Fire & Laughed As He Bled
04. Void
05. The Melancholy Article
06. Unattainable Vistas Of Our Remembrances
07. Forest Of Decrepitude
08. Inter-Weaving The Beyond
09. Journey of the Plague Year

The Banishing Ritual (2010)
1. Intent (Movement I)
2. The Statement of Will (Movement II)
3. Chant of the Captured Spirit (Movement III)
4. The Final Banishing (Movement IV)

"Uwwalo":Rémálomba illő,sötét erdőben tévelyegsz és fogalmad sincs hogyan kerültél oda.Emberi tudatod nehezen érzékelhető,a kép mosódott és valami,vagy valaki folyamatosan magához szólít.Meg vagy delejezve,ezért képtelen vagy ellenállni.Úgy érzed magad,mintha csak egy elátkozott,testetlen lélek lennél.Valami borzalmasan erős tudatmódosító szer hatása alatt állhatsz,vagy tényleg csak egy kárhozott lélek vagy.Végig olyan érzésed van,hogy valami nagyon rossz dolog fog történni veled.Nemsokára törzsi dobok ritmikus hangjai és emberi eredetű groteszk hangok szállnak feléd az erdő mélyéről,te pedig csak haladsz tovább.Pedig nem kéne.Aztán rátalálsz végre a hangok rejtekhelyére és ezzel egyidőben egy ősi szekta rituáléjának közepébe csöppensz,ami egy félelmetes bagolyistennek állít kultikus imádatot.A szertartás vezetői,akik talán nem is emberek,valamit nagyon terveznek veled.Rábasztál!

A Blood Of The Black Owl alapvetően Doom,abból is a sötétebb fajta,ehhez pedig folkos és blackes elemek is hozzájárulnak,különböző rituális és sámánisztikus feelingel.Az első album igazi éjfekete parazene,ami végig valami ősi természetimádatot áraszt.Az erdő sötét zugaiból szüremlő kántálások,károgások,mormogások,állatszellemek degenerált hangjai és egyéb túlvilági hangok tartják félelemben a hallgatót,miközben maga a hangszeres alap is rendkívül befordítós és okkult témákat hoz létre.Rohadtul ősi és primitív hangulata van.A kissé tisztább hangzású,2008-as,  A Feral Sprit legérdekesebb tulajdonsága,hogy a lehangoló,funeralos basszustémákat és a torz éneket,ambientes kiállásokkal és szép gitárdalamokkal ellensúlyozza.Bár az előzőhöz hasonlóan rettentően morbid zene ez is.A "Void" című szám 04:37-től kezdődő szakaszát ajánlom mindenki figyelmébe,aki régen hallott már beszaratós zenét,a "Forest Of Decrepitude"-et pedig 06:37-től érdemes meglesni.Atmoszférikus háttér,fuvola és kurvaszép gitárpengettyűzés.A 2010-ben megjelent Banishing Ritual az előző kettőhöz képest jóval spirituálsabb hangvételű,bár ugyanúgy sötétségben zajló zene.Főleg az ambientes,filmzenés légkörre megy rá,kevesebb torz énekkel,minimális doommal és szinte dobok nélkül.Erről a lemezről a "Final Banishing" című utolsó track-et emelném ki.Egyszerre gyönyörű és hátborzongató.Mágikus,horrorisztikus,csilingelő,misztikumban lebegő randevú a sötétséggel.Nekem egyértelműen ez a lemez a legbefogadhatóbb a három közül,sőt a 2010-es év kedvenc lemezei közé tartozik nálam.

A paráztató atmoszféra főleg az amerikai születésű,Chet W. Scott munkájának köszönhető.A hangszeres részek nagy részét ő játszotta egymásra,illetve a különböző effektekért is ő a felelős.Katartikus zenéjének hangulatát viszont annyira hatásosra sikerült összehoznia,hogy eszébe sem jut a hallgatónak,hogy az egész szinte egyetlen figura műve.Azért csak szinte,mert akadt azért ebben társa is,aki pedig James Woodhead névre hallgat és hát a női hangokhoz is fel kellett azért kérnie pár ismerőst.

Úgy lenne érdemes kipróbálni,ha valóban kimennétek valami nagyobb erdőbe éjszaka és fülhallgatóval hallgatnátok meg valamelyik lemezt a három közül.Ha ehhez hozzám hasonlóan nincs túl sok merszetek,akkor legalább egy sötét szobában 5.1-es hangrendszeren.

LA ORQUESTA DE ANIMALES : EN ROCK

2004-ben alakult mexikói csapat első és egyben utolsó lemeze 2006-ból. Jammelős,szétszedős,témázgatós,pszichedelikus muzsika,stoneres és desertrockos beütéssel,néha kifejezetten zajba fordulóan és experimentális jelleggel.Improvizatív játékukon az MC5,Pink Floyd,Mahavishnu Orchestra,Led Zeppelin,King Crimson,Kyuss nagyságok behatása is érződik,bár a myspace-ükön felsorolnak több mint 40 csapatot.Magukról pedig valahogy így nyilatkoznak hangzásukat illetően : "sivatag széli stonerrock,a '70-es évek ösztönözte hard rock világával,egy pár lépésre a kraut rock hiperterétől,mélyen gyökerezve a tébolytában és a jazzes,törzsi extázisban".Szerintem viszont egy kicsit túlzás ez a jellemzés,mivel ez egy kifejezetten lecsupaszított muzsika.Én konkrétan az miatt hallgattam meg,mert észrevettem a tagok névsorában Fernando Benitez nevét,aki ugye az El diablo dobosa is.A dobhangzás egyébként már az első hallásra is kitűnik a többi hangszer közül,mivel olyan élő hatású,mintha pár lépésre tőled,a szobádban játszanának a dobcájgon.Öt szám található a lemezen,de egységes hangzása miatt felfogható akár egyetlen hosszúra nyúlt jamként is.

Az egyes,"Back Seat Love" engem az első Bitchwax lemezre emlékeztet,egy kicsit több pszichedeliával és űrrel,a következő "Sin Palabras" pedig ennél jóval nyugisabb szállingózás,King Crimsont idéző,szomorkás,de kurvaszép gitárdallammal és légies szintivel.Sajnos kb.ennyit szerepelt a szinti a lemezen.A harmadik,"Black Santana" egy Kyuss-os/Sabbath-os basszusalappal indító,zajosabb szólózásba mászó impró,aminek jellegét a következő "Anfibio" viszi tovább egy fokkal intenzívebben,elfajultabban és néhol eléggé felpörgetve.05:45-nél legalábbis szinte már punkos ütemű.Erről a számról megint a régi Bitchwax,vagy a Sonic Flower jutott eszembe.Az utolsó,"Pazoozoo" pedig alapvetően egy elég lassan tántorgó somfordálás,de ebből sem akarták kihagyni az agyzavart és a végére rendesen szétzajolják az ember fejét szétnyúzott gitárhangjaikkal.

Nem az az elvarázsolós fajta,felemelős,űrös zene,ráadásul néha túlságosan zajszerű agyalásokat művelnek,szóval tiszta fejjel talán nehezebb is elviselni.Ja,és természetesen instrumentális lemezről beszélünk.
 

Tracklist:
1.Back Seat Love
2.Sin Palabras
3.Black Santana
4.Anfibio
5.Pazoozoo

SOUTHERN COMFORT : S/T

A Southern Comfort nevű,legendás tagokból álló formáció nevéhez méltóan valóban növeli a megfáradt jómadarak konfortérzetét és ügyesen eléri azt is,hogy ráhelyezzük az ujjunkat a gyógysör kupakjára.A visszhangos,élőhatású megszólalás miatt néha az érzése támad az embernek,mintha a lemezt egy marha régi Woodstock fesztivál pihehőnapján vették volna fel.Mondjuk nem is csoda,mivel ez egy 1969-es lemez,amit aztán 2005-ben remasterizáltak.Ami pedig található rajta:ráérős,kényelmesen lépkedő,kellemes pötyögések,finoman lüktető basszushangokkal,nyugis,blúzos gitárharmóniákkal,hangulatos szájharmónikával és klasszikus rock&roll/blues vokállal.Az utolsó szám egy kicsit más jellegű,mint a többi,ez ugyanis egy igazi hippimentalitást tükröző pszichedelikus improvizáció,elmászós gitárokkal és enyhe transzcendentális feelingel.Elég durva.

Régi lemez,de ajánlom mindenkinek,mert valami eszméletlen fasza és feelinges kis muzsika.

Tagok:
Walter ‘Shakey’ Horton:Harp,vocals
Jerome Arnold:bass
Jessie C. Lewis:drums,vocals
Martin Stone:guitar

Tracklist:
01. Easy
02. If It Ain't Me Babe
03. Sugar Mama
04. Need My Baby
05. Somethin' Else
06. Walking By Myself
07. Train Time
08. Found A New Love
09. Same Old Blues
10. Paying Double
11. Netti Netti

Zone Six : Any Noise Is Intended

Ezt a 2003-as lemezt nemrég találtam egy külföldi blogon miközben pont Space Rock-ra vadászgattam. A Sula diszkográfia kapcsán már felmerült a nevük, de akkoriban nem találtam tőlük albumot sehol. Az Any Noise is intented-en kívül egyébként most sem, de azért igyekszem pótolni a többi lemezüket is. Ahogy a honlapjukon néztem koncertalbumból pl. baszottsokat adtak ki. A lényeg pedig, hogy a lassan kultfigurának számító Dave Schmidt (Sula) basszusgitározik az összes albumukon, illetve ő hozta létre a bandát Hans-Peter Ringholzal, még 1997-ben. '98-ban ki is adták első nagylemezüket Zone Six címmel, 2003-ban az Any Noise is intented-et, 2004-ben a Psychedelic Scriptured című lemezt, 2007-ben pedig a 10 Years Of Aural Psychedelic Yourneys című válogatásalbumot.

Nézzük röviden az Any Noise is intented albumot, amiről mondanom se kell, hogy magas színvonalú, változatos, összetett, mindenféle kütyükkel és effektekkel bolondított űrjammet hallhatunk rajta. Kurvahosszú, néhol lassan kibontakozó, szétzajolt katarzisba fejlődő űrutazásra invitálják a hallgatót és még ahhoz sem szívbajosak, hogy kapásból egy 20 perc feletti számmal kezdjék a lemezt. Ami engem leginkább leültetett és megfogott az az utolsó három szám volt :

"Psss..." : Kozmoszban leledző, retro-elektro-fém szintihangokkal megtűzdelt elvontság, aminek a második felére valami furcsa bolygó dzsungelébe érkezünk. Ezen a helyen lágyabb fuvola és különböző ismeretlen eredetű elektronikus állatok hangjai fogadnak minket. 

"Bauchfellhavarie" : Hihetetlen módon széteffektezett és széttorzított emberi hangokból áll, amelyek egyrészt megdöbbentőek, másrészt beröhögtetőek. Agybeteg teljesen. 

"The Gotthun" : alapja egy akusztikus gitárdallam és egy mélyen fortyogó szintetizátor kettőse. Felfelé haladó, de valahogy letargikus hangulatban tartó dallama után lecsendesül az egész és a (nyilván alaposan betépett) zenészek infantilis röhögéseivel, ökörködésével zárul.

Akinek bejött a Weltraumstaunen,vagy a Psychedelic Avengers, annak nem szabad kihagynia ezt a lemezt sem!
 

      Tracklist:       
1. Score Track  20:01
2. Any Noise is Intended 14:32
3. Psss...... 09:45
4. Bauchfellhavarie 04:54
5. The Gotthun 06:42

Közreműködő zenészek:
Claus Bühler /-drums
Dave Schmidt - spacebass
Hans-Peter Ringholz - guitar
Martin Schorn - synthy
Rusty Viltz - keyboards

Honlap : http://www.zonesix.de/

Myspace : http://www.myspace.com/zonesixtrance

WELTRAUMSTAUNEN : WELTRAUMWELT (2004)

Dave Schmidt és Andi Henrich második együttműködése. Sula barátunk intézkedik, a változatos dobjátékról, a pulzáló basszustémákról, a sci-fikbe illő szintetizátoros/orgonás varázslásokról és a hipnotizáló, földöntúli gitárszólamokról; társa pedig besegít neki a plusz gitárral és a dobbal, valamint néhány helyen énekel is. Nekem valahogy lebegősebbnek, higgadtabbnak és szellősebbnek tűnik,mint az S/T lemez, amúgy ez is az az igazi utaztatós, krautos fajta Space Rock, tele atmoszférikus csodákkal, űrutazásokkal, meditatív gondolkodtatással és tavaszi hippikószálással. Az ilyen lemezeket szerintem amúgy legtöbbünk azzal az reménnyel kezdi el hallgatni, hogy biztosan lesz rajta valami szokatlanul furcsa effektezésű, kísérleti meglepetés, vagy letaglózó agymenés. Ilyen momentumot is nem egyszer nyújt számunkra a lemez, de én most így hirtelen csak két számot számot emelnék ki ebből a szempontból. Az egyik a "Floating In space". Ez is az a tipikus "megállnak az újjaim" zene, illetve talán nem is zene, csak ilyen űrzaj feeling. A másik pedig a "Hoffmanns Mahl". Hát ez elég módszeresen tele van dobálva agybolondító kütyütémákkal. Elég hatásos kis agybarmolás. A konkrét kedvenceim viszont a Jean Michel Jarre-os szintitémákat hozó és rendkívül billentyű orientált "Farfisadelic", a "Wizard vs. Time" című könnyed, tavaszi lézengés, meg a "Black Dove Part 2", amit hallhatóan már eleve záró tételnek gyártottak.Erről a lemezről is el lehet egyébként mondani, amit Dose 3000 elég frappánsan megjegyzett az előző album kommentjében : "a világ legjobb dolga lehet ilyen albumokat összehozni"

Ja, és nem utolsósorban köszönjük meg Nemtombajénak, hogy hozzájuttatott minket ehhez a fasza muzsikához!

Tracklist:
1. Black Dove Part 1
2. Doors
3. Hoffmanns Mahl (the Dwarves of Yore)
4. Floating in Space
5. Wizard vs. Time
6. Introfernale
7. Weltraumwelt
8. Farfisadelic
9. Black Dove Part 2