2010. május 16. 20:27 - joshibarat

Állatok rezesbandája


LA ORQUESTA DE ANIMALES : EN ROCK

 

 

2004-ben alakult mexikói csapat első és egyben utolsó lemeze 2006-ból. Jammelős,szétszedős,témázgatós,pszichedelikus muzsika,stoneres és desertrockos beütéssel,néha kifejezetten zajba fordulóan és experimentális jelleggel.Improvizatív játékukon az MC5,Pink Floyd,Mahavishnu Orchestra,Led Zeppelin,King Crimson,Kyuss nagyságok behatása is érződik,bár a myspace-ükön felsorolnak több mint 40 csapatot.Magukról pedig valahogy így nyilatkoznak hangzásukat illetően : "sivatag széli stonerrock,a '70-es évek ösztönözte hard rock világával,egy pár lépésre a kraut rock hiperterétől,mélyen gyökerezve a tébolytában és a jazzes,törzsi extázisban".Szerintem viszont egy kicsit túlzás ez a jellemzés,mivel ez egy kifejezetten lecsupaszított muzsika.Én konkrétan az miatt hallgattam meg,mert észrevettem a tagok névsorában Fernando Benitez nevét,aki ugye az El diablo dobosa is.A dobhangzás egyébként már az első hallásra is kitűnik a többi hangszer közül,mivel olyan élő hatású,mintha pár lépésre tőled,a szobádban játszanának a dobcájgon.Öt szám található a lemezen,de egységes hangzása miatt felfogható akár egyetlen hosszúra nyúlt jamként is.

Az egyes,"Back Seat Love" engem az első Bitchwax lemezre emlékeztet,egy kicsit több pszichedeliával és űrrel,a következő "Sin Palabras" pedig ennél jóval nyugisabb szállingózás,King Crimsont idéző,szomorkás,de kurvaszép gitárdallammal és légies szintivel.Sajnos kb.ennyit szerepelt a szinti a lemezen.A harmadik,"Black Santana" egy Kyuss-os/Sabbath-os basszusalappal indító,zajosabb szólózásba mászó impró,aminek jellegét a következő "Anfibio" viszi tovább egy fokkal intenzívebben,elfajultabban és néhol eléggé felpörgetve.05:45-nél legalábbis szinte már punkos ütemű.Erről a számról megint a régi Bitchwax,vagy a Sonic Flower jutott eszembe.Az utolsó,"Pazoozoo" pedig alapvetően egy elég lassan tántorgó somfordálás,de ebből sem akarták kihagyni az agyzavart és a végére rendesen szétzajolják az ember fejét szétnyúzott gitárhangjaikkal.

Nem az az elvarázsolós fajta,felemelős,űrös zene,ráadásul néha túlságosan zajszerű agyalásokat művelnek,szóval tiszta fejjel talán nehezebb is elviselni.Ja,és természetesen instrumentális lemezről beszélünk.
 


Tracklist:
1.Back Seat Love
2.Sin Palabras
3.Black Santana
4.Anfibio
5.Pazoozoo

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://themotherroad.blog.hu/api/trackback/id/tr732008170

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása