BLOOD OF THE BLACK OWL

(Doom-Drone-Black-Ambient-Tribal parazene)

S/T (2006)
1. Kills in Timber
2. The Thunderous Hooves of Two Goats in the Sky
3. Drinking the Blood of a Lion
4. Like a Coffin Chasing a Womb, His Chariot Becomes a Southern Bloodstorm
5. Uwwalo
6. Hammer Comes Crashing Down
7. A Coven of Vultures

A feral Spirit (2008)
01. Spell Of The Elk
02. Crippling Of Age
03. He Who Walked Away From The Fire & Laughed As He Bled
04. Void
05. The Melancholy Article
06. Unattainable Vistas Of Our Remembrances
07. Forest Of Decrepitude
08. Inter-Weaving The Beyond
09. Journey of the Plague Year

The Banishing Ritual (2010)
1. Intent (Movement I)
2. The Statement of Will (Movement II)
3. Chant of the Captured Spirit (Movement III)
4. The Final Banishing (Movement IV)

"Uwwalo":Rémálomba illő,sötét erdőben tévelyegsz és fogalmad sincs hogyan kerültél oda.Emberi tudatod nehezen érzékelhető,a kép mosódott és valami,vagy valaki folyamatosan magához szólít.Meg vagy delejezve,ezért képtelen vagy ellenállni.Úgy érzed magad,mintha csak egy elátkozott,testetlen lélek lennél.Valami borzalmasan erős tudatmódosító szer hatása alatt állhatsz,vagy tényleg csak egy kárhozott lélek vagy.Végig olyan érzésed van,hogy valami nagyon rossz dolog fog történni veled.Nemsokára törzsi dobok ritmikus hangjai és emberi eredetű groteszk hangok szállnak feléd az erdő mélyéről,te pedig csak haladsz tovább.Pedig nem kéne.Aztán rátalálsz végre a hangok rejtekhelyére és ezzel egyidőben egy ősi szekta rituáléjának közepébe csöppensz,ami egy félelmetes bagolyistennek állít kultikus imádatot.A szertartás vezetői,akik talán nem is emberek,valamit nagyon terveznek veled.Rábasztál!

A Blood Of The Black Owl alapvetően Doom,abból is a sötétebb fajta,ehhez pedig folkos és blackes elemek is hozzájárulnak,különböző rituális és sámánisztikus feelingel.Az első album igazi éjfekete parazene,ami végig valami ősi természetimádatot áraszt.Az erdő sötét zugaiból szüremlő kántálások,károgások,mormogások,állatszellemek degenerált hangjai és egyéb túlvilági hangok tartják félelemben a hallgatót,miközben maga a hangszeres alap is rendkívül befordítós és okkult témákat hoz létre.Rohadtul ősi és primitív hangulata van.A kissé tisztább hangzású,2008-as,  A Feral Sprit legérdekesebb tulajdonsága,hogy a lehangoló,funeralos basszustémákat és a torz éneket,ambientes kiállásokkal és szép gitárdalamokkal ellensúlyozza.Bár az előzőhöz hasonlóan rettentően morbid zene ez is.A "Void" című szám 04:37-től kezdődő szakaszát ajánlom mindenki figyelmébe,aki régen hallott már beszaratós zenét,a "Forest Of Decrepitude"-et pedig 06:37-től érdemes meglesni.Atmoszférikus háttér,fuvola és kurvaszép gitárpengettyűzés.A 2010-ben megjelent Banishing Ritual az előző kettőhöz képest jóval spirituálsabb hangvételű,bár ugyanúgy sötétségben zajló zene.Főleg az ambientes,filmzenés légkörre megy rá,kevesebb torz énekkel,minimális doommal és szinte dobok nélkül.Erről a lemezről a "Final Banishing" című utolsó track-et emelném ki.Egyszerre gyönyörű és hátborzongató.Mágikus,horrorisztikus,csilingelő,misztikumban lebegő randevú a sötétséggel.Nekem egyértelműen ez a lemez a legbefogadhatóbb a három közül,sőt a 2010-es év kedvenc lemezei közé tartozik nálam.

A paráztató atmoszféra főleg az amerikai születésű,Chet W. Scott munkájának köszönhető.A hangszeres részek nagy részét ő játszotta egymásra,illetve a különböző effektekért is ő a felelős.Katartikus zenéjének hangulatát viszont annyira hatásosra sikerült összehoznia,hogy eszébe sem jut a hallgatónak,hogy az egész szinte egyetlen figura műve.Azért csak szinte,mert akadt azért ebben társa is,aki pedig James Woodhead névre hallgat és hát a női hangokhoz is fel kellett azért kérnie pár ismerőst.

Úgy lenne érdemes kipróbálni,ha valóban kimennétek valami nagyobb erdőbe éjszaka és fülhallgatóval hallgatnátok meg valamelyik lemezt a három közül.Ha ehhez hozzám hasonlóan nincs túl sok merszetek,akkor legalább egy sötét szobában 5.1-es hangrendszeren.