Plankton : Rare Tracks 1998 - 2005  (2006)

Nem tudom hányan emlékeznek még, hogy a blogon szereplő Plankton diszkográfiából pont ez az egy lemez hiányzott anno. Kedvenc instrumentális zenét játszó csapatom Rare Tracks című lemezét akkoriban sehol sem találtam, azóta pedig már szerencsére több helyen is fellelhető.

Instrumentális album készítése sosem volt egy hálás dolog, akár ismertebb gitáros, akár egy kevésbé ismert, de jól összeszokott csapat gyűrkőzik neki a feladatnak. Egy valami biztos: mindkét esetben elengedhetetlen, hogy a lemez összképe változatos legyen, de még ehhez is mindenképpen szükséges fogós dallamokat alkotni, hiszen itt nincs ének, hogy feltűnőbben lekösse a figyelmet. Ettől függetlenül persze azt is el kell ismerni, hogy az instrumentális kiadványok leginkább háttérzenének használhatóak, illetve valószínüleg arra is szánták készítőik.

A svéd Plankton albumai amellett, hogy tökéletes háttérzenét nyújtanak, kifejezetten felüdítő hangulatot is közvetítenek. Ezen a 2006-os albumon a tőlük megszokotthoz képest egy kissé lazulósabb oldalukat mutatják, nem ritkán füstös pubok hangulatát idézve. Tarsolyukból előhúznak melodikus bluest (Precis Som I Onodan), 70-es évekre hajazó klasszikus rock témákat (Farklannning), vagy esős országutakra kalauzoló jazzbluest (Crow Jazz). Hallhatunk még itt laza funk ritmusokat (Grooveyard Jam), élénkítő country muzsikát (Dinsdale), ellágyító naplemente feelinget (Kakbrinken 11a) és dögösebb riffeket is (Remember Me?), miközben azért  a lemez egységes jellegére is ügyelnek. Ösztönszerűen bontogatott blúzos akkordjaik mellett precízen kigondolt ikerszólamokat is alkotnak, amelyekkel folyamatosan pozitív hangulatú légkört teremtenek. Rengeteget emelnek a zene feelingjén a Lars Normalm által kezelt plussz ütőshangszerek, amelyek színes kiegészítőként szolgálnak Sebastian Sippola klasszikusabbnál-klasszikusabb ritmusaihoz, nem is beszélve az Emil Fredholme - Christian Neppenström gitárduó élvezetes összjátékáról. Sebastian Sippola egyébként az ugyancsak svéd Grand Magus dobosa is egyben és valószínüleg nem véletlenül eshetett a Nagy Mágus választása pont Sippolára. Érdemes megfigyelni pl. tipikusan régies, kapkodva pörgetős dobtémáit a Rare Tracks  "Baboon"  és "F.U.B.B." című számainál, iletve a 2009-es, Ocean Tales albumon művelt progresszívebb ritmusvariációt.

Bármelyik Plankton albumot is veszi elő az ember, mindegyiknél garantált kikapcsolódásra számíthat, ez a 2006-os pedig egyébként is a lazábbak közül való. Vezetéshez, netezéshez, vagy baráti sörözgetéshez nagyon jó kis háttérzenét szolgáltat.
 

Tracklist:
1. Remember Me?
2. Precis Som I Onodan
3. Baboon
4. The Man With No Name
5. F.U.B.B.
6. Crow Jazz
7. Pimp Cocktail
8. Farklannning
9. Grooveyard Jam
10. Dinsdale
11. Kakbrinken 11a

Zenészek:
Lars Normalm : perkussziók
Emil Fredholme : gitár
Christian Neppenström : gitár
Tomas Thorberg : basszusgitár
Sebastian Sippola : dobok

Temple of the Smoke : … Against Human Race

A belgrádi brigád bemutatkozó, instrumentális albumához én mindenképpen valami színesebb, elvarázsoltabb borítót választottam volna, legalábbis olyasmi illene egy ilyen sokrétű zenét rejtő kiadványhoz.

A pörgős tempójú, stoneres space rock nyitány után pl. érdekes módon egy jóféle reggae/dub szerzemény lebegteti a felhők közé az emberfiát("Unnatural Regression"), majd megint más jellegű zene következik. A "Naked Sun" kozmikus, űrbéli effektjeiből kibontakozó zenei kalandozások, olyan utazást nyújtanak, amely hangulatában egyszerre érinti a desert és a space rock világát is. Itt aztán progos szintik és miegymás is található. A negyedik, "Deadly Skies"-ban egy doomosabb jellegű jammet fűzögetnek, az ötödik, 'Autumn World" hangulatát pedig tökéletesen jelzi címe, tehát egy bágyadt, álmodozós, őszi szállingózásra invitálja a hallgatót. Gyönyörű muzsika egyébként. Ezután ismét doom jön, méghozzá jó morcosan kezdődő. Amolyan Black Sabbath féle alaptémára épül, amit blúzos, stoneres gitárimprók tarkítanak, illetve néhol pszichedelikus légkörrel itatódik át. Rettentően feelinges, fasza zene. Ki is kerekedik az ember szeme az erre érkező "Into The Storm" című szám dub/raggae hangjainál, bár a lemez elején hallhattunk már ízelítőt ebből a kellemes légkörben úszkáló stílusból. Tökéletesen el is lazítja az embert, ahogy azt illik, az album "Tortoise Du Mars" című levezető száma pedig már megint egy érdekes variáció. A nyitány hosszúra nyúlt, misztikus hangulatú, atmoszférikus szintitémája arra enged következtetni, hogy ez a feeling lesz jelen a szám hátralévő idejében. Aztán váratlanul könnyed, funk ritmizálású dobalap veszi át a helyét, a későbbiekben pedig erre épülgetnek rá a különböző agyalgatások, élénk témázgatások, amelyek egyaránt állnak pszichedelikus gitárjammelésekből és dögösebb, stoner rockosabb basszuslökésekből. A végjátékot ügyesen, bár a tipikus módon oldják meg hangszereik egymásnak eresztésével.

Ez egy nagyon jól sikerült, nagyon utaztatós lemez, ti pedig közel egy óra(57:47) élvezetet hagytok ki az életetekből, ha nem szeditek le(vagy veszitek meg) a Temple Of The Smoke 2011-es albumát. Space Rock rajongók számára természetesen kihagyhatatlan!
 

Tracklist :
1. Illudium Q-36 Explosive Modulator 6:32
2. Unnatural Regression 4:39
3. Naked SUn 10:57
4. Deadly Skies 6:29
5. Autumn World 7:16
6. South Of Heaven 5:47
7. Into The Storm 6:50
8. Tortoise Du Mars 9:22

Tagok:
Marko Ilic - bass
Janko Stojanovic - guitar
Dusan Zica - guitar, synths, dubs
Dragan Mirkovic - drums

DON AIREY : ALL OUT (2011)

A borítón (félig) látható fazonról mindenek előtt nem árt tudni, hogy  a 70-es évek eleje óta tevékenykedik billentyűs hangszereken és több, mint 200 albumon hagyta ott a keze nyomát, köztük olyan legendás előadók és együttesek lemezeivel, mint  a Rainbow, a Whitesnake, a Judas Priest, Ozzy Osbourne, Gary Moore, vagy a Jethro Tull, 2003 óta pedig a Deep Purple állandó billentyűse.

Az album sótlan borítója sokakat megtéveszthet a lemez tartalmát illetően, erre pedig már rögtön az első szám (The Way I Feel Inside) intenzitása rádöbbenti a hallgatót. Egyenesen a Hard Rock műfaj őskorszakába repít vissza minket, de azt olyan hatásosan, hogy legszívesebben visszamennénk a 70-es évekbe őrjöngeni a Purple, a Zep, vagy a Heep koncertjeire. Egyszerre laza és lendületes muzsika, rendkívül eltalált verzével és fogós  refrénnel. 

A következő, "Estancia" című instrumentális jamben egyértelműen a régies hangzású hammond orgona a főszereplő.

A "People In Your Head" című harmadik számhoz nem kisebb vendég szolgáltat feelinges szólókat, mint Joe Bonamassa, aki egyébként idén jelentkezett új lemezzel. Ez a szám se vall szégyent, köszönhetően a patinás refrénnek, a blúzos gitárvillantásoknak és a vastag hammondnak. Ha az első számról a Deep Purple, illetve Ian Gillan jutott eszünkbe, akkor ez leginkább a Uriah Heep-et eleveníti meg. Főleg, hogy a totál klasszikus énekhanggal rendelkező Carl Sentance (ex-Krokus) itt megtévesztésig hozza Bernie Shaw (Uriah Heep) dallamait és orgánumát. Nála megfelelőbb vokalistát nem is találhattak volna ehhez az ízig-vérig ős-rock esszenciával bíró zenéhez.

A negyedik tétel("B'cos") ismét egy instrumentális darab, bár itt a hammond helyett a Gary Moore játékát életre hívó pozitív gitármelódiák uralkodnak.

Ezután egy 80-as éveket idéző könnyedebb, slágeresebb szerzemény következik("Running From The Shadows"), aminek a közepén egy furcsa hangzású kis billentyűszólót is hallhatunk.

Aztán hogy-hogy nem: ismét instrumentális szám következik "Right Arm Overture" címmel, telis-tele pakolva Airey billentyűs kelléktárának garmadájával. A Progresszív Rock nagyágyúit megszégyenítő intenzív szintijátékon sem kell csodálkozni annak tudatában, hogy Airey a nottingham-i Royal Northern College of Music zeneakadémián szerzett diplomát  erre a hangszerre.

A hetedik szám Jimmy Hendrix "Fire" című számát hevíti fel tisztességes módon, a nyolcadik, "Long Road" nevezetű tétel, pedig a lemez egyetlen balladisztikusabb száma. Nekem olyan gitárbűvészek lemezei jutnak róla eszembe, mint Joe Satriani, vagy Steve Vai. Szenvedélyes, gitárorientált muzsika, amiben Don Airey testvérét, Keith Airey-t hallhatjuk szólózni gitáron. Természetesen instrumentális.

Az utolsó előtti "Wrath Of Thor" egy címéhez méltóan egy komoly hangvételű, lassabb tempójú szám, bár a végére azért elég mozgalmassá válik és fasza gitár/hammond futamok kelnek benne birokra egymással. A 10 perc fölötti epikus zárótétel (Tobruk) pedig a lemez legösszetettebb és legprogresszívebb darabja. A szokatlan, furcsa szinti hangok kedvelői is csak pislogni fognak rajta.

Kifejezetten jó húzásnak találom azt a koncepciót, hogy a vokálos számok és az instrumentálisak egymást váltogatják és valószínűleg ez az egyik fő oka annak is, hogy ilyen izgalmasra kerekedett az egész album összképe.

Az All Out-al olyan magas színvonalú albumot sikerült letennie az asztalra ennek a csókának, ami kb. a tavaly berobbant Black Country Communion szupergrúp lemezeihez mérhető, illetve őszintén megvallva szerintem összességében tekintve azoknál jóval változatosabb, színesebb munka.  Az idei év  legerőteljesebb retrospektív jellegű hard rock albuma, ezért az év végi listámon is biztosan szerepelni fog! Kötelező!

 

Letöltés

Track lista:

01. The Way I Feel Inside
02. Estancia
03. People In Your Head (feat. Joe Bonamassa)
04. B'cos
05. Running From The Shadows (feat. Bernie Marsden)
06. Right Arm Overture
07. Fire (Jimi Hendrix cover)
08. Long Road (feat. Keith Airey)
09. Wrath Of Thor
10. Tobruk

Zenészek:

Don Airey (Deep Purple...) - billentyűs hangszerek
Carl Sentance (Krokus) - ének
Darrin Mooney (Gary Moore) - dob
Laurence Cottle (Eric Clapton, Tony Iommi) - basszusgitár
Rob Harris (Mark Owen) - gitár


Vendég zenészek:
Joe Bonamassa - gitár
Keith Airey - gitár
Bernie Marsden (Whitesnake) - gitár

SPACE DEBRIS :
ARCHIVE VOL. 1 - JOURNEY TO THE STARGLOW RESTAURANT

 A hammonddal dúsított, instrumentális- progresszív-retro-űr rockot játszó német együttes (várhatóan) több ebizódból álló sorozatának első darabját találhatjátok a borító mögött.

Jó utazást mindenkinek!

Az előzőek pedig itt találhatóak.

Tracklist:
1. Journey To The Starglow Restaurant (30:03)
- a. Starship
- b. Meteors
- c. Fog
- d. Black Hole
- e. Door
- f. Ritual
2. Hypnotic Jerks (13:44)
3. FreeFlight (11:49)
4. Bilham (11:51)
5. Love Me Two Times (3:34)
6. Don Quichote (4:04)
7. Space Junk (3:20)

A lemezen játszó zenészek:
Tom Kunkel : organ, synthesizer
Christian Jäger : drums, vocals
Tommy Gorny : guitar, bass (1), percussion
Peter Brettel : bass (3,4)
Thomas Schütz : bass (5)

The Steepwater Band : Clava

Marc Ford(The Black Crowes) és bandája egy végtelenül laza, blúzos lemezzel tért vissza. A végig fasza, könnyed muzsikákat tartalmazó album legalább olyan jól sikerült lett, mint a csapat előző lemezei, egyébként leginkább a Grace & Melody albumhoz lehetne hasonlítani a hangulatát. Mindenkinek csak ajánlani tudom!

Letöltés innét, vagy innét.

Tracklist:
1. Remember The Taker
2. Vanishing Girl
3. Come On Down
4. Love Never Ends
5. Bury My Burden Deep
6. High and Humble
7. Won’t Be Long For Now
8. Out On Love
9. Off The Rails
10. Meet Me In The Aftermath

SUNGRAZER : MIRADOR (2011)

Őszintén szólva a Sungrazer első lemeze nem nyűgözött le túlzottan(vagy csak nem adtam neki elég időt). Ugyanennek ellentétét mondhatom el viszont az új albumról, ahol egy kevésbé intenzívebb, ugyanakkor jóval elszállósabb oldaláról ismerhetjük meg a holland együttest.

 

A lemezt egy naplementébe lebegő, kellemes kis meditatív muzsika készíti elő("Wild Goose"), amit az "Octo" című búgó riffekkel megpakolt, jammelős, feelinges instrumentális tétel követ.

A következő, "Sea"-nél megint egy kicsit lassultabbra veszik a figurát. Itt már ismét van ének, plussz a fület gyönyörködtetően mormogó basszgitár és a merengős gitármelódia, amit leginkább a space-es lebegések felett hallhatunk.

A ráérősen sunnyogó negyedik számot("Goldstrike")  főleg a  szellős dobtéma és a doomos felhanggal riffelgető basszus teszi élvezetessé.

A "Behind" névre hallgató ötödik szám eléggé összetett. Légiesen klaffogó perkussziót, lágy énekét és ringató gitárdallamait épp csak egy rövid szakasz erejéig egészíti ki a basszus mormogása. Később gyönyörű pszichedelikus utazás bontakozódik ki belőle, a basszushangok pedig visszacsillapodnak és puhán dünnyögnek. Az ezt követő feléledős részek torzított basszusa leginkább a Colour Haze-re emlékeztetnek, amit egyébként is nagyon csipázok. A végeredmény egy erősen pszichedelikus töltetű, space rockba csavarodó kiruccanás.

A hatodik, "Mirador"  is gyakran kalandozik a kozmoszban, illetve valami hasonló módon ötvözi a space  és a stoner rock elemeit, mint ahogy azt az olasz Void Generator is tette tavalyi lemezén.

"34 & More" : A lemez záró tételéről ismét a Colour Haze egyes albumainak hangulata elevenedik meg (úgy látszik volt hatása a közös koncertezésnek). Átszellemült gitármelódiák, nyugodt szállingózás, légies utazás távoli tájakra. Ilyen szép levezetést is régen hallottam már.

Remélem még sok ilyen lemezzel találkozhatunk idén.

Szerintem kihagyhatatlan!

Myspace

Letöltés

 

Tracklist:
01. Wild Goose
02. Octo
03. Sea
04. Goldstrike
05. Behind
06. Mirador
07. 34 & more...

ARENNA : BEATS OF OLARIZU (2011)

A spanyol együttes 2007-es lemezéhez képest a Beats Of Olarizu jóval összetettebb szerkezetű számokat tartalmaz, ugyanakkor kevésbé direktebbre, kevésbé nyersebb hangnemre váltottak, ráadásul az ének is tisztább. A csiszolt, profi hangzást az Eyehategod, Alabama Thunderpussy, Cathedral, Los Natas, Melvins, Primordial...stb lemezein is hangmérnökként ügyködő Billy Andersonnak köszönhetjük, a másik megemlítendő érdekesség a lemezzel kapcsolatban, hogy néhány számban vendégénekel a The Soulbreaker Company vokalistája, Jony Moreno is.

Új lemezükről egyértelműen az instrumentális jellegű "Eclipse" című szerzeményt emelném ki. Hangulatos, elszállós, utazgatós muzsika. Kifejezetten kellemes kis darab, akár stoner fan, akár space rocker fülével hallgatva. Ettől függetlenül a "The Strangest Of Lives"-t is érdemes megemlíteni, mivel az is baszottjó, de a Colour Haze-es "Metamorphosis in Ic" című sivatagi kábulás is nagyon ott van. Az említett három szám miatt pedig már bőven megéri meghallgatni az egész albumot, én legalábbis mindenkinek csak ajánlani tudom.

 
Tracklist:
1. Morning Light
2. Receiving the Liquid Writings
3. Fall of the Crosses
4. Eclipse
5. The Strangest of Lives
6. Metamorphosis in Ic (0,9168 g/cm3)

GREENSUGAR : S/T (2011)

Egy nagyon fasza, hetvenes éveket is idéző, blúzos hard rock muzsikát ajánlanék a nagyérdemű figyelmébe. A középtempót ugyan a lemez egyetlen szerzeménye sem lépi túl, de legalább ez a tényező is csak rásegít a ráérős hangulat és a laza feeling kibontakoztatására.

A The Black Crowes, a The Muggs, The Steepwater Band, vagy a The Brew kedvelőinek bátran ajánlom a chicago-i csapat zenéjét is, főleg  délutáni ejtőzésekhez, lazításhoz, vagy sörözéshez.

Myspace

Letöltés

Tracklist:
01. Drown the Angels
02. Hand In Hand
03. Sayonara
04. Ride For Free
05. Right Hand Man
06. Inner Soul
07. What I Believe
08. Through the Window
09. Red Moon

Tagok:
Parker Dodson - Vocals/Guitar
Michael Starcevic - Guitars
Jon Patrick Luby - Drums
Erick Froseth - Drums
Jason Rollins - Bass

Same Road : Sensem Przekaźnika Jest Przekaz

Megjelent az istrumentális desert/psychedelic rockban utazó, lengyel csapat legújabb lemeze. Az előzőeket itt találjátok, az újat pedig a borító mögött.  A műfaj rajongói számára kihagyhatatlan!

Tracklist:

1. Dusiciel fortepianów
2. Wszystkie rude będą wisieć
3. Nie szatan zdobi człowieka
4. Zrobimy co się da zobaczyć
5. Narcomantha
6. Nie ma ludzi bez VAT
7. Burza przed ciszą
8. Plaża

LIONIZE : DESTRUCTION MANUAL (2011)

A Clutch gitárosával dolgozó, maryland-i együttes ismét a karibi szigetvilág bólogatós ritmusait csempészi a stoneres jellegű basszustémák és a klasszikus rock-ot idéző hammond szólamok közé.  Kábé olyan feelinget hoznak ezzel létre, mintha  a The Bakerton Group hatalmasakat jammelve utazna át Jamaicán.

Destruction Manual című legfrissebb munkájuk jóval változatosabbra sikerült  az előző, Space Pope... című lemez egyébként kifejezetten élvezetes kis kirucannásához  képest. A hangzás változatosabb jellege mellett most harsányabb, dögösebb témák szakítják félbe a napfényes raggae lépdeléseket. Egymást váltakoztatják a pszichedelikus légkörrel átitatott raggae/dub szellőzések és a keményebb, fellángolósabb részek. Az énektémák is színesebb, izgalmasabb hangulatot alkotnak. A nyugisabb szakaszoknál rasztahajú énekesek higgadtságát érezhetjük, a keményebb rockolásoknál pedig ércesen törnek felszínre az erőteljesebb hangok, különböző blues klasszikusokhoz méltó módon. Ezen kívül talán még érdemes megemlíteni, hogy a szellős, lebegős részeket nagyon szép billentyű pöttyenések és csilingelő szinti melódiák színesítik. Az utolsó szám(Surrender) meg egyszerűen mindent visz : blues, dub és pszichedelikus rock egy személyben.

Ha szereted a színvonalas, jammelgetős zenéket, de azért kíváncsi vagy valami átlagostól eltérő hangzásra is, akkor a Lionize 2011-es lemeze pont neked való. Nálam mostanában az egyik legnagyobb kedvenc.

Az előző lemezt itt találjátok, az újat pedig a borító mögött.

Band:
Chris Brooks - keyboard/vocals
Nate Bergman - guitar/vocals
LaMel Randolph - drums
Henry Upton - bass  
Tim Sult(Clutch) - guitar

Tracklist:
1. You’re Trying To Kill Me (02:49)
2. Savior Of Fontana (04:22)
3. Dumb And Dangerous (04:26)
4. Nation Builders (04:43)
5. Figureheads/Secret Of The Council Of Eels (04:03)
6. D.C. Is Tropical (04:20)
7. They Arrive (02:47)
8. Lava Rock (04:20)
9. The Alhambra Inn (04:00)
10. Killers And Crooks (Featuring David Hinds and Selwyn Brown of Steel Pulse) (03:57)
11. No Exit (04:03)
12. Surrender (06:03)