DON AIREY : ALL OUT (2011)
A borítón (félig) látható fazonról mindenek előtt nem árt tudni, hogy a 70-es évek eleje óta tevékenykedik billentyűs hangszereken és több, mint 200 albumon hagyta ott a keze nyomát, köztük olyan legendás előadók és együttesek lemezeivel, mint a Rainbow, a Whitesnake, a Judas Priest, Ozzy Osbourne, Gary Moore, vagy a Jethro Tull, 2003 óta pedig a Deep Purple állandó billentyűse.
Az album sótlan borítója sokakat megtéveszthet a lemez tartalmát illetően, erre pedig már rögtön az első szám (The Way I Feel Inside) intenzitása rádöbbenti a hallgatót. Egyenesen a Hard Rock műfaj őskorszakába repít vissza minket, de azt olyan hatásosan, hogy legszívesebben visszamennénk a 70-es évekbe őrjöngeni a Purple, a Zep, vagy a Heep koncertjeire. Egyszerre laza és lendületes muzsika, rendkívül eltalált verzével és fogós refrénnel.
A következő, "Estancia" című instrumentális jamben egyértelműen a régies hangzású hammond orgona a főszereplő.
A "People In Your Head" című harmadik számhoz nem kisebb vendég szolgáltat feelinges szólókat, mint Joe Bonamassa, aki egyébként idén jelentkezett új lemezzel. Ez a szám se vall szégyent, köszönhetően a patinás refrénnek, a blúzos gitárvillantásoknak és a vastag hammondnak. Ha az első számról a Deep Purple, illetve Ian Gillan jutott eszünkbe, akkor ez leginkább a Uriah Heep-et eleveníti meg. Főleg, hogy a totál klasszikus énekhanggal rendelkező Carl Sentance (ex-Krokus) itt megtévesztésig hozza Bernie Shaw (Uriah Heep) dallamait és orgánumát. Nála megfelelőbb vokalistát nem is találhattak volna ehhez az ízig-vérig ős-rock esszenciával bíró zenéhez.
A negyedik tétel("B'cos") ismét egy instrumentális darab, bár itt a hammond helyett a Gary Moore játékát életre hívó pozitív gitármelódiák uralkodnak.
Ezután egy 80-as éveket idéző könnyedebb, slágeresebb szerzemény következik("Running From The Shadows"), aminek a közepén egy furcsa hangzású kis billentyűszólót is hallhatunk.
Aztán hogy-hogy nem: ismét instrumentális szám következik "Right Arm Overture" címmel, telis-tele pakolva Airey billentyűs kelléktárának garmadájával. A Progresszív Rock nagyágyúit megszégyenítő intenzív szintijátékon sem kell csodálkozni annak tudatában, hogy Airey a nottingham-i Royal Northern College of Music zeneakadémián szerzett diplomát erre a hangszerre.
A hetedik szám Jimmy Hendrix "Fire" című számát hevíti fel tisztességes módon, a nyolcadik, "Long Road" nevezetű tétel, pedig a lemez egyetlen balladisztikusabb száma. Nekem olyan gitárbűvészek lemezei jutnak róla eszembe, mint Joe Satriani, vagy Steve Vai. Szenvedélyes, gitárorientált muzsika, amiben Don Airey testvérét, Keith Airey-t hallhatjuk szólózni gitáron. Természetesen instrumentális.
Az utolsó előtti "Wrath Of Thor" egy címéhez méltóan egy komoly hangvételű, lassabb tempójú szám, bár a végére azért elég mozgalmassá válik és fasza gitár/hammond futamok kelnek benne birokra egymással. A 10 perc fölötti epikus zárótétel (Tobruk) pedig a lemez legösszetettebb és legprogresszívebb darabja. A szokatlan, furcsa szinti hangok kedvelői is csak pislogni fognak rajta.
Kifejezetten jó húzásnak találom azt a koncepciót, hogy a vokálos számok és az instrumentálisak egymást váltogatják és valószínűleg ez az egyik fő oka annak is, hogy ilyen izgalmasra kerekedett az egész album összképe.
Az All Out-al olyan magas színvonalú albumot sikerült letennie az asztalra ennek a csókának, ami kb. a tavaly berobbant Black Country Communion szupergrúp lemezeihez mérhető, illetve őszintén megvallva szerintem összességében tekintve azoknál jóval változatosabb, színesebb munka. Az idei év legerőteljesebb retrospektív jellegű hard rock albuma, ezért az év végi listámon is biztosan szerepelni fog! Kötelező!
Track lista:
01. The Way I Feel Inside
02. Estancia
03. People In Your Head (feat. Joe Bonamassa)
04. B'cos
05. Running From The Shadows (feat. Bernie Marsden)
06. Right Arm Overture
07. Fire (Jimi Hendrix cover)
08. Long Road (feat. Keith Airey)
09. Wrath Of Thor
10. Tobruk
Zenészek:
Don Airey (Deep Purple...) - billentyűs hangszerek
Carl Sentance (Krokus) - ének
Darrin Mooney (Gary Moore) - dob
Laurence Cottle (Eric Clapton, Tony Iommi) - basszusgitár
Rob Harris (Mark Owen) - gitár
Vendég zenészek:
Joe Bonamassa - gitár
Keith Airey - gitár
Bernie Marsden (Whitesnake) - gitár
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.