NEUMEIER - GENRICH - SCHMIDT : PSYCHEDELIC  MONSTERJAM (2004)

Úgy látszik ennek a Sulának minden német pszichedelikus rock kiadványon szerepelnie kell. Ezen a lemezen  pl. két,hasonlóan elborult öreg rókával, Ax Genrich-el és Manfred  Neumeier-el engedi szabadjára  tébolyodott ötleteit. A Psychedelic Monsterjam című album egy Würzburgban rögzített koncertfelvételt rejt, rendkívül analóg hangzással és régies dallamvilággal. Három feldolgozást is találhatunk a lemezen és mindhárom a 70-es években népszerű Guru Guru nevű kraut rock legenda szerzeménye. A dolog igazi érdekessége pedig az, hogy a 70-es évek derekán  Neumeier és Genrich is oszlopos tagjai voltak a Guru Gurunak. Cirka harminc éve nem zenéltek már együtt közösen, aztán találkoztak Sulával, azaz Dave Schmidtel, aki rávette őket, hogy összeálljanak zenélni két lemez erejéig. A  három elszállt agyú zenész 2005-ös "The Intergalactic Travel Agency" című albumát még nem sikerült fellelnem, de amint megtalálom kint lesz a blogon. Na de nézzük mit találunk a 2003-as lemezen:

Rögtön egy igazi Hendrixes jammelésű, Woodstockra való szerzeménnyel nyitják a lemezt ("Bong"), amely zajos gitárrögtönzéseinek köszönhetően már megkíván a hallgatótól valamiféle átszellemült hangulatot.

Második szám : "(Do you want to Boogie in Bombay". Elvont, retro-űrös visszafojtottsággal, csörgővel, slattyogásokkal ,furcsa ütőshangszerekkel és a Pink Floyd - Dark Side Of The Moon albumát idéző hangulattal indít, amiből egy  ráérősen lépkedő hippicsavargás fejlődik ki. Egy biztos : nem tiszta fejű embereknek készült.

A harmadik, "Stone In" a már említett Guru Guru újragondolások egyike. Zajolós, szétszólózott ős-hippi muzsika.

4. "Stone Out". Itt kapunk elöször utalást a zenészek kraut rockos múltjára .Egy nyüzsgősebb space-nyitány után kb. olyan szinten hömpölygővé válik, hogy akár a Pharaoh Overlord II.-es lemezén  is helyet foglalhatna, a végére pedig  egy igazi retro-jam-űrkáosszá fajul.

5. "Moonlight Fight". Tekergős, repetitív, kábult csellengés. Mintha a Led Zeppelin és a Pharaoh Overlord együtt füstölnének tele egy csarnokot, jól beájultatva mindenkit.

A hatodik, "Next Time See You at the Dalai Lhama" az album második Guru Guru feldolgozása. Az egyik kedvenc számom a lemezen. A dobhangzásról és a ritmizálásról már megint a P.Overlord jutott eszembe, a visszhangzó gitárprüntyögések pedig az ős-Floydot (Run like hell) idézik bennem. A szám középszakaszától kezd csak úgy jobban kicsavarodni, agyasodni,b asszust kiemelni, -nyújtogatni és zajolni. A végére kifejezetten intenzívvé válik, bár eddigre már nem kevés befogadóképesség kell hozzá.

"Rising Sun". Kellemes, kicsit elvontkodó lépkedés, visszacsillapított gitártémákkal és előtérbe helyezett fémes/üveges perkussziókkal.

"Electric Junk" : na itt aztán minden ősrégi csapat eszébe jut a hallgatónak, de még a hangzás is olyan mintha a 70-es években született volna a muzsika. Persze eredetileg ez is egy Guru Guru szerzemény. Visszhangosított hangszerek, tudatmódosítókra specializált effektek, infantilis emberi hangfoszlányok, játékos gitártémák, elvont retro sci-fi zajok, kommunikáció a közönséggel (németül), idegen szférákban kalandozó hosszú kiállások, pattanásig feszített jamforgatag és mindenféle földöntúli agyasság. A lemez leghosszabb szerzeménye. Nagyon összetett és nagyon szabályok nélküli.

Az album utolsó tétele ("Mushroom Moon") egy  címéhez méltó hangulatú, elvont, őserdei barangolás. Mintha zenészeink visszautaztak volna az emberi történelem hajnalára, hogy ősemberek társaságában teszteljenek különböző kalapos formájú  pszichedelikumokat. Hasonlóan prehisztorikus hangulatot árasztó, egyszerre atmoszférikus és törzsi jellegű, elvont számokat egyébként az Ozric Tentacles egyes lemezein is találhatunk. A lemez végére nem is ártott ez a higgadtság.

Ha minden szám nem is fogja elnyerni a tetszéseteket, azért remélem mindenki talál rajta magának valót. Megfelelő előkészület és nyitottság viszont mindenképpen szükséges hozzá!