LASERS FROM ATLANTIS : S/T (EP) (2008)

(Experimental-Drone-Doom-Psych-Tribal elmebaj)

A föld egy ősi korszakában találjuk magunkat,ahol valami megmagyarázhatatlan oknál fogva nappal is éjszakai sötétség uralkodik.Az itt élő kezdetleges fejlettségű civilizációt,a történelem elötti időkből származó,magasabb technikai szinten élő,ijesztő külsejű kolónia látogat meg.Természetesen mindenki azt gondolja,félelmetes istenek szálltak le közéjük,hogy elpusztítsák és elfogyasszák őket.Most az egyszer nem is tévednek.01."Lasers From Atlantis":Vérszomjas,eltorzult fenevadak kezdik meg az emberi faj kiírtását egy örömittas vadászat során.A támadók idegtépő,harci hujjogásaitól hangos az egész birodalom.Habár senki sem menekülhet,az emberek egy része megpróbálja felvenni a harcot,de sajnos sikertelenül.Az ellenállókat egy szakadékszerű szurdokba hajszolják,ahol tömegmészárlást rendeznek.A fékevesztett hajtóvadászat a történet "No Roads" című tételénél be is fejeződik,a következő,"Untitled" pedig már a mészárlás utáni,szörnyű pillanatokat ábrázolja.Mindenen a megalázottság és legyőzöttség halálszagú atmoszférája uralkodik.04.Mothership:Az elmebeteg horda tagjai megkezdik a visszautazást saját élőhelyükre,természetesen egy anyahajón(mothership).A történet itt egy higgadtabb,delejes hangulatú,lebegős szakaszhoz ér.A gyilkos látogatók eltorzult hangjai az utazást is végigkísérik,mivel nehezen szabadulnak a gyilkolás okozta extázisból.05."Vampire Atlantis":Az anyahajó megérkezik a gonosz istenek lakhelyére,néhány életben hagyott emberrel a fedélzetén.Ezen a helyen megint nagyon geciláda hangulat van.A túlélők számára világossá válik,hogy elviselhetetlen kínszenvedések,vagy talán maga a halál vár rájuk ezen a pokolszerűen vérfagyasztó,halált árasztó szigeten.Verejtékben úszva ébredünk a rohadékhangulatú álom után,aminek még annyira a hatása alatt vagyunk,hogy órákig nem merünk visszaaludni,attól való félelmünkben,hogy elalvás után újra az éjszakai lények birodalmába kerülünk.Nem kellett volna ilyen vadorzó zenét hallgatni lefekvés elött.


Ennyire kibaszottul elvont,félelemkeltő lemezt már nagyon régen hallottam.Van benne valami mindennél ősibb,baljós hangulat.Kiváncsi lennék,hogy maga az együttes milyen történetet próbál megeleveníteni ezzel a súlyosan beteg zenével,illetve arra is,hogy nektek mi jut róla eszetekbe.Az album kiakasztó légkörének három legfontosabb eleme a horrorfilmbe illő,mormogó szintetizátor,a határtalanul gonosz,drónos basszus és az artikulátlan sikolyok,üvöltések állandó jelenléte.Emellett különféle experimentális jellegű zajolások hallhatóak a Doom okkultista dallamvilágába ágyazva.Persze van dobalap,illetve ütemek is,meglepetésszerű váltásokkal és tribális témákkal,de ezek is rendkívül kisérletezős,primitív és analóg hangzásúak.

Ember legyen a talpán,aki sötétedés után egyedül végig meri hallgatni ezt a bomlott elméjű zenét.Csak a bevállalósabbaknak merem ajánlani,nekik viszont szigorúan fülhallgatóval!



Tracklist.
01. LFA
02. No Roads
03. [Untitled]
04. Mothership
05. Vampire Atlantis [Extended]

ECHOES OF NATURE : MORNING SONGBIRDS

"Mi jöhet még?"
Van aznaposságszerű másnap,amikor csak félig sikerült kialudnod magad és ébredéskor az előző napi alkohol még túl aktív agyműködést eredményez.Ilyenkor legtöbbünk intenzívebb,durvább zenéket is meghallgat.A következő versenyző a szokványos másnaposság,amikor azért valamennyire elviselhető a dolog,de még így is muszáj nyugodt helyre bújni a világ elől.Ezekre az alkalmakra szoktam is általában zenéket ajánlani a blogon.A harmadik kategória pedig az a fajta súlyos másnaposság,amikor kegyetlenül szét van hullva az ember buksija,ráadásul éget a gyomor és zavar a legapróbb zajfoszlány is,nemhogy egy gitár vinnyogása,vagy valami kalapáló,puffogó dob.Ezzel szemben gondolj bele,hogy mennyivel kellemesebb lenne ilyenkor halk patakcsobogásra,vagy szellőjárta erdő hangjaira ébredni.Na,én eztet le is teszteltem és ha hiszitek,ha nem:simán veri a Brightblack Morning Light-ot.Tesómnak köszönhetően sikerült megismerkednem ezzel a lemezzel,mikor egyik reggel a nappalijukban tértem magamhoz macskásan.Elég szokatlan egy erdőben kelni,ahol madarak csiripelnek a fák tetején és a háttérben egy fakopáncs ügyködik.Szokatlan,de mégis rohadtul működős.Akármennyire szarul is vagy az előző este után,ez a légkör nemcsak hogy nem fog zavarni,de szinte ki is tisztul tőle az elméd.Szerintem mindenkinek érdemes kipróbálnia,mert nagyon fasza megoldás.


Szedd le,csomagold ki,indítsd el és nyugodtan dőlj vissza pihenni.


Tracklist:
1.Pacific Surf and Songbirds
2.Pre-Dawn
3.Rain With Pygmy Owl
4.Marsh
5.Sparkling Water
6.Brookside Birds
7.Bobwhite, Doves and Cardinals

THTX : THE FLICKERING SKY (2009)

(Kozmikus jam)

Baje és Rico az Apes Of Glory kommentjében említette,hogy gyöhet még Space Rock,mer' aztat mindenki szereti(én is).A számos album közül,amit mostanában találtam a stíluson belül a THTX volt az egyike,azoknak,amik szerintem megérdemelnek itt egy posztot.Az amerikai csapat 2001-ben alakult,első lemezük 2004-ben látott napvilágot The Magic Frequencies címmel,majd ezt követte 2006-os,Ultimately', The Lost City névre keresztelt albumuk,2009-ben pedig kijött a The Flickering Sky.Az albumra a Dave Schmidt féle Sulatron Records kiadványai között akadtam rá,ahol zömében hasonló jellegű dolgok találhatóak.A THTX  2009-es lemeze egyaránt tartalmaz a Causa Sui-hoz hasonló megoldású Kraut Rockos,experimentálisan elfajuló káoszt és olyasféle totális agyelszállásokat,ami engem az Ozric Tentacles kozmikus száguldásaira emlékeztet,de találhatunk rajta a Pharaoh Overlord 2-es lemezére illő drónos zajlást is("Osidias").Azt egyébként nem árt megemlítenem,hogy a THTX mindhárom említett bandánál elborultabb,szinte már free jazzes őrületeket művel.Az olyan számok,mint a "Collective Mind Anarchy",vagy a "Son Of Mu-Tron" könnyen szétcincálhatják a felkészületlenebb hallgatót,pihenőt pedig talán csak a "Once Before In The Future" és a lemez egyetlen vokális darabja,a "Darkness" enged.Kell hozzá egy jó adag nyitottság és az átlagosnál befogadóképesebb hangulat,a Psych/Space Rock műfajában tájékozottabb rajongók viszont  biztos,hogy többször is meg fogják hallgatni.


Tracklist:
01 The Flickering Sky                        
02 Mu-Tron                                    
03 Osidias                                    
04 Ultraviolet Twilight                       
05 Infiltrating Light                         
06 Collective Mind Anarchy                    
07 Zenta Childe                               
08 Son Of Mu-Tron                             
09 Darkness (11/11)                           
10 Zenta Childe (Slight Return)               
11 Once Before In The Future                  
12 Shadow At The Gates Of Nothingness

TYPE O NEGATIVE : OCTOBER RUST (1996)

(Dark-Doom-Gothic Pop/Rock/Metal)

A leginkább a '90-es években népszerű brooklyni csapat zenészei már csak azért is átlagon felüliek,mert negyedik nagylemezük megalkotásánál nem elégedtek meg az átlagos megszólalással.Ezen az albumon minden egyes hangszernek édekesen effektezett,különleges megszólalása van,a plasztikussá alakított,széttorzított basszustól az elmúláshangulatot árasztó,zseniális gitártémákon keresztül a sokszínű billentyűs szólamokig;Peter Steele egyedi parahangjáról már nem is beszélve.Ezeknek az összetevőknek és a gyakran sötét atmoszférájú,erotikus témákat sem nélkülöző szövegeinek is köszönhette sikerét ez az album anno,amit sokan még ma is a banda legjobban sikerült anyagának tartanak.Leginkább a fekete romantika,vagy a romantikus félelem jelzőkkel lehetne leírni ezt a féle delejes légkört,ami olyan érzést kelt az emberben,mintha a Sisters of Mercy ülne szeánszot a Black Sabbath-al és a Beatles-el.Személyes kedvenceim: a boldog enyészetbe úszó "Green Man";a szerelmi hármast népszerűsítő,'80-as évek szintitpopjára is emlékeztető "My Girlfriend's Girlfriend";a címéhez méltó hangulatú "Wolf Moon"(kurvajó szinti-basszus párosítás) és a súlyos "Haunted",ahol belassult,morbid basszusfolyamok adnak alapot a kurvaszép,éteri szintiharmóniáknak.Baszottjó!

Attól függetlenül,hogy kiemeltem a többi közül néhány szerzeményt,az egész lemez hangulata olyan mértékben egységes,mint valami konceptalbum.Eszméletlen módon el lehet mélyedni ebben a különleges atmoszférájú,melankólikus világban és rohadtul ki tud kapcsolni mindentől.Aki még nem ismeri az együttest,annak talán ez a remekműnek is nevezhető,lassú folyású album a legmegfelelőbb az ismerkedésre,aki meg ismeri annak jó lesz nosztalgiázni.

A másik nagyon egységes hangzású és szintén zseniális lemeze a csapatnak a világvége hangulatú "World Coming Down",amit alkalomadtán majd kirakok,ha lesz rá igény,csak aztán nehogy befalcoljatok addig az October Rust hallgatása közben.



Tagok:
Peter Steele – Lead vocals, bass guitar
Josh Silver – Keyboards and synth effects, programming, backing vocals
Kenny Hickey – Lead and rhythm guitars, vocals
Johnny Kelly – Drums, percussion


October Rust Tracklist:
01.Bad Ground
02.Thanks from the band
03.Love You To Death
04.Be My Druidess
05.Green Man
06.Red Water (Christmas Mourning)
07.My Girlfriend`s Girlfriend
08.Die With Me
09.Burnt Flowers Fallen
10.In Praise Of Bacchus
11.Cinnamon Girl (Neil Young cover)
12.The Glorious Liberation Of The People`s Technocratic Republic Of Vinnland By The Combined Forces Of The United Territories Of Europa
13.Wolf Moon (Including Zoanthropic Paranoia)
14.Haunted
15.Bye from the band


Diszkográfia:
Slow, Deep and Hard (1991)
The Origin of the Feces (1992)
Bloody Kisses (1993)
October Rust (1996)
World Coming Down (1999)
Life Is Killing Me (2003)
Dead Again (2007)

APES OF GLORY : S/T

(Space-Retro-Stoner-Acid Rock)

Ha tavaly nem ismerkedem meg a norvég Seiddel,akkor valószínüleg ez az album se szerepelne most itt.Az egyetlen ok amiért leszedtem az Apes Of Gloryt az annak köszönhető,hogy Seid tagok hozták össze,illetve játszanak rajta.A 2003-as lemezen mindössze három szám szerepel,ráadásul egyik se túl hosszú.Mindhárom szerzemény erősen pszichedelikus és elvont,hangzását pedig inkább hasonlítanám a 35007-hez,vagy a Causa Sui-hoz,mint a Seidhez.Stoneres,mélyre hangolt basszus,furcsa hangulatú szintitémák,trippes űreffektek és visszhangos,'70-es éveket idéző ének.Igazi sötét,éjszakai muzsika,nekem mellesleg kurvára bejön és remélem nektek is tetszeni fog.

Weboldal

Tracklist:
1.Spacerider
2.Center Of The Universe
3.Into The Mountain

PLANKTON : OCEAN TALES (2009)

(Instrumentális Progresszív-Retro-jam-lazulás)

Ezt a lemezt rohadtul sokat hallgatom mostanában,ha ki akarom kapcsolni magam és mindenkinek ajánlom,aki valami jó hangulatú,szellős,laza zenét szeretne hallgatni pl. netezés közben.Riasztó borítójával ellentétben rendkívül kellemes muzsika található rajta és baromság lenne kihagyni.A csapatról dióhéjban annyit,hogy svédek,első lemezüket 2002-ben adták ki és azóta is ragaszkodnak a progresszív jellegű témázgatásokhoz,a melodikus,érzéssel teli gitárszólamokhoz és a klasszikus ütemekhez.Legújabb lemezük hangzása a régebbi előadók közül talán a Uriah Heep,vagy jeff Beck dolgaira emlékeztet leginkább,az újabbak közül pedig a Kamchatka vagy a The Muggs ugrik be róla.Egyes számok akár egy macskásan poszt keretei közé is beférnének,vagy enyhébb esetekben talán az egész album is.Majd Szombat délelött letesztelem működik-e.Ti is tegyétek azt! Hajrá mindenkinek,a lemez pedig kötelező!


Tracklist:
1. We Come In Peace [5.35]
2. In the Meadows [4.52]
3. Small Steps, Giant Leaps [7.00]
4. Pomperipossa [5.25]
5. I See Land [6.33]
6. Time Wounds All Heals [5.18]
7. First Snow [4.09]
8. Plankton Sans Frontiers [6.13]
9. When Worlds Collide [8.09]


Diszkográfia:
Plankton (2002)
Humble Colossus (2004)
Plankton 3 (2006)
Ocean Tales (2009)
 

BUDDHA SENTENZA : MODE 0909 (2009)

(Instrumentális Desert-Space-Retro-Prog Rock)

A Buddha Sentenza névre keresztelt német csapat olyasmi ábrándozós Desert Rock melódiával nyitja első albumát,amit akár B.Bjork is csinálhatott volna,de elférne némelyik Colour Haze,vagy Husky albumon is.Én itt könyveltem el magamban,hogy valószínüleg ez a fajta visszafogottság lesz jellemző az egész albumra,de már rögtön a második,"White christal party" rácáfol erre és egy jóval intenzívebb,de annál rövidebb,Ten Eastre emlékeztető agyassággal folytatják az albumot.A harmadik trekk(Ride with the devil) egy élénken nyüzsgő western-stoner,Hendrix-Purple féle retrohangulattal,a következő,"Saturn" egy tipikus sivatagi témázgatás,utazgatás(egyébként átlagossága ellenére sem rossz),az ötödik,"Noise from the death factory" pedig egy fasza kis napfényes felszabadultság,a QUOTSA-Go with the flowjából is ismerős billentyű pötyögtetéssel.Ez a szám se túl hosszú(02:02),pedig ezt azért el lehetett volna még hallgatni egy darabig.Az ezt követő "Kehakeelekool" szerintem a lemez legösszetettebb és legélvezetesebb darabja.Találunk benne Stonert,Space Rockot,Desert Rockot,Prog Rockot,rengeteg feltűnő váltást,agyalást,jammet,hammondot és minden faszaságot,ami miatt izgalmas lehet egy instrumentális muzsika.A 7.-ik "Sexual Omega" ugyancsak nagyon összetett szerkezetű és leginkább szokatlan szintibetétje,kisérletezős jellege,valamint baszakodós ritmus-kiállás váltakozása miatt lehet élvezetes hallgatnivaló sokak számára.Nem tudom ti hogy vagytok vele,de én azt vettem észre,hogy általában vagy valami kurvahosszú szpészes kalandot kapunk egy ilyen jellegű lemez végére,vagy valami nyugislevezetőt.Ezen az albumon a második féle megoldással találkozhatunk.India,elmélyülés,transzcendentális/hippi feeling,tabla,szitár,stb.Attól függetlenül,hogy az együttes neve alapján talán pont valami hasonló zenére számítanánk,ennek a lemeznek a végére szerintem valami nagyon mást várna az ember.

Maga az album úgy összességében tekintve,kisérletezősségével,zenei szabadelvűségével és eklektikusságával együttvéve szerintem nagyon faszára sikeredett és bárki nyugodtan barátkozhat vele,akinek bejött pl. az El Diablo első albuma,vagy a Monkey3 lemezei.


Tracklist:
01 Black Coal Funeral
02 White Crystal Party
03 Ride With The Devil
04 Saturn
05 Noise From The Death Factory
06 Kehakeeltekool
07 Sexual Omega
08 Ate Itself
 

BRIGHTBLACK MORNING LIGHT : ALA.CALI.TUCKY

(Akusztikus nyugalomság)

Tegnap egy kicsit többet fogyasztottál a kelleténél?Semmi gond:függöny behúz és katt a borítóra!Mögötte a Brightblack nagyon fasza debütáló lemezét találod 2004-ből,másik két albumukat pedig itt.

Tracklist:

1. New Mexico 
2. True Bright Blossom 
3. Own Time Woodland Song 
4. Better Days 
5. Old Letters 
6. Wildshiney Stars 
7. Red 
8. Ocean Blue 

TOPLISTÁK AZ ELŐZŐ ÉV TERMÉSÉBŐL

A statisztika alapján,(amit rendszeresen nézegetek) naponta kb. 20-25 ember látogatja a blogot és ezúton jelezném mindegyikőjüknek,hogy ez nem egy zártkörű klub,szóval nyugodtan kommentelhet bárki.A témát főleg a toplista miatt hozom fel,itt van ugyanis egy "kinek melyik album volt a legnagyobb hatású zene 2009-ben" jellegű poszt és kiváncsi vagyok,hogy számotokra mik voltak a legjobban begyövős albumok 2009-ben.Nem kifejezetten a blogon szerepelt zenékről van szó,hanem bármilyen albumról,amit 2009-ben kiadtak(bármilyen stílusban),szóval nem kötött.Nekem már megvan a saját listám,amit lent meg is találtok,nektek pedig elég felsorolnotok a sajátotokat a poszt kommentjében,már ha nem túl megerőltető.Én majd ezeket a listákat nickel ellátva folyamatosan beillesztgetem a poszt szövegébe,így majd mindenki láthatja.Mivel 2009-ben iszonyat sok jó album jelent meg,én a 10-es listát karcsúnak tartom,szóval legyen inkább kb.15,mivel a 20 meg már talán sok.

Íme a saját listám,a tiéteket pedig várom a kommentben:

Mangoo : Neolithic
Sula Bassana : The Night
IQ : Frequency
Baroness : Blue Record
Interkosmos : s/t
Nashville Pussy : From Hell To Texas
The Brew : The Joker
The Sign Of The Southern Cross : ...Of Mountains And Moonshine
John Frusciante : The Empyrean
Astrosoniq : Quadrant
Mythematica : s/t
Riverside : Anno Domini High Definition
Tomas Dvorak : Machinarium Soundtrack
Sun Gods In Exile : Black Light,White L
Causa Sui : Summer Sessions vol.3.

GEORGE THOROGOOD AND THE DESTROYERS :

THE DIRTY DOZEN (2009)

 Azoknál az előadóknál,akik a műfaj nagy öregjeinek számítanak,ma már a legtöbb esetben ötlettelenséget és szegényes fantáziát tapasztalhatunk.Vagy nem tudják régen bevált dolgaikat izgalmasan tálalni és jó számokat írni,vagy próbálnak a mai kor hangzásához igazodni,de sajnos hiteltelenül és gyengén.A tekintélyes múltal rendelkező,16.albumánál tartó Thorogood és állandó csapata inkább a hagyományos utat választja,mindenféle modernkedő erölködés nélkül és ennek a döntésnek az eredményeként 2009 egyik legőszintébb és legélvezetesebb albumát hozták össze.Legyen az kertiparti(télen?),szilveszteri buli,vagy farsang,ez a lemez mindenkit fel fog dobni és végigpöröghet a lemezjátszóban egymás után akár háromszor,négyszer is,anélkül,hogy megunnád.Egy bárki által könnyedén befogadható,hagyományos rock&rollt,rockabillyt és bluest keresztező,rendkívül laza kis muzsika,ami persze rengeteg ismerős és tipikus akkordot tartalmaz.

Battereye-nak egyébként említettem már ezt az albumot a Stonerblog szülinapi buliján,csak akkor éppen nem tudtam elmagyarázni neki,hogy ki is ez a figura,illetve kik ők valójában és a fárasztó infók olvasása helyett,egyszerűbb ha megnézitek a talán legismertebb számuk videóját 1983-ból: