A kanadai trió albumáról már írtam nemrég egy rövid kis kedvcsinálót a Stonerblogon, de úgy gondolom, hogy ennek a fasza muzsikának itt is muszáj szerepelnie, ezúttal kicsit bővebb jellemzéssel.
LA CHINGA : S/T (2013)
Eszement jó, jammelős, multidézős muzsikát művelnek ezek a vancouveri arcok. Végtelenül laza, fogós témáik önkéntelenül is mozgásra késztetik az ember kezét, lábát és egyéb testrészeit. A három zenész játékából hatalmas ösztönösség sugárzik, ráadásul zsigeri módon idézik meg a blues alapú hard rock őseit. Ha visszarepítenénk őket a 70-es évekbe, ma valószínűleg a legnagyobb klasszikusok között említenék a nevüket.
Az üresjárat nélküli albumról a következő szerzeményeket emelném ki :
A "The Wheel" című számot a fasza video klip miatt választottam, amely nosztalgikus képsorokkal idézi meg a 70-es évek autós-motoros renegát életérzését. Maga a zene és annak dallamvilága megtévesztésig hasonlít a detroiti The Muggs számaira.
A második választásom a "Loose My Mind"-ra esett, mégpedig azért, mert jellegében eltér az album többi szerzeményétől. Hipnotikus, füstfelleges légköre ismerős érzéseket ébreszthet a stoner műfaj rajongóiban. Ennyire klasszikus hatású pszichedelikus muzsikához már régen volt szerencsém.
Egy csöppet a "Country Road" is más jellegű, mint a többi szám, itt ugyanis a gitárharmóniák erősen southern rockos ízűek, illetve ennél az egy számnál szájharmónikás betétet is hallhatunk. Fasza kis országúti muzsika.
A "Snake Eyes" című számot kizárólag azért hozom szóba mert az alapriffje egy az egyben olyan, mintha a Rival Sons "Pressure And Time" című számának ikertesója lenne.
A lemez utolsó számánál ("The Universe Is Mine") pedig előbújik az űrbéli bestia, felfegyverkezve egy "Paranoid"-ot (Black Sabbath) idéző riffel. Itt Carl Spackler basszeros-énekes hangját a nyersebb, koszosabb oldaláról ismerhetjük meg. Ehhez a számukhoz ugyancsak készítettek klippet, csak itt a szabadság feeling helyett régi sci-fi mozik filmkockái, torzított képvilágú koncert / próbatermi felvételek és mindenféle kaleidoszkóp váltakoztatja egymást. Elég durva hatása van.
Ez a három, mexikói banditára emlékeztető figura az év egyik legjobb retrospektív lemezét hozta össze számomra, azt meg el sem merem képzelni, hogy milyen hangulatot teremtenének élőben. Remélem valamikor a közeljövőben nálunk is megfordulnak majd, nem lenne rossz őket valamelyik szabadtéri fesztivál keretei között látni, mondjuk a The Muggs, vagy a The Brew társaságában.
Tagok :
Carl Spackler - basszusgitár, ének, szájharmónika
Jay Solyom - dob, vokál
Ben Yardley - gitár, vokál, teremin
Tracklist :
1. Early Grave (03:01)
2. Snake Eyes (03:39)
3. The Wheel (03:04)
4. Catty (03:18)
5. To Let Silver (06:08)
6. Boogie Children (04:38)
7. Country Mile (03:50)
8. La Chinga (03:53)
9. When I Get Free (03:47)
10. The Universe Is Mine (04:20)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bien János · http://yellyellyell.tumblr.com/ 2013.07.08. 08:49:28
Nagyon állat ajánló!
A lemez pedig jól jön a repesztéshez! :-)
Yell
joshibarat · http://themotherroad.blog.hu/ 2013.07.13. 12:24:13