.

.

Mostanában gyakran előkerülnek nálam a Raging Slab albumai, ezért úgy gondoltam keresek valami hasonló együttest a neten. Éppen ezek után kutatgattam, amikor egyszer csak beugrott, hogy volt egy kurvajó lemez még 2011-ben, amit ki is posztoltam akkoriban a Stonerblogon. A svéd Backdraft harmadik albumáról van szó, ami abban az évben a Motherroad toplistájába is bekerült, viszont az együttes első és második albumát valahogy mindig hanyagoltam. Bele-bele hallgatgattam mindkettőbe, de tüzetesebben nem foglalkoztam velük. Gondoltam, ha annyira tetszett az együttes harmadik lemeze, akkor ezek is megérnek egy próbát. Egy hosszabb utazás alkalmával fogtam a fülest és végighallgattam mindkettőt.

Here To Save You All (2001) :

.

Az első album (Here To Save You All, 2001) hallgatása közben olyan érzés kapott el, mintha egy szakadt furgon platóján kapaszkodnék útban Alabama felé, miközben különböző kocsmák képeznének akadálypályákat. Olyan kibebaszottjó renegát hangulatot nyomnak ezek a svédek, amivel egy rakat amerikai bandát kenterbe vernek. Rögtön a "Convoy" című középtempós nyitószám egy igazi dögös országúti muzsika, kurvanagy szabadság feeling van benne. Valahogy mintha egyszerre köszönne vissza belőle a southern- és a dirty rock világa. Hihetetlenül laza, benzinfüstös zene. A kettes trekk is iszonyat nagy lazaságot szállít, ráadásul Jonas Ahlen rekedtes hangjában akkora dög van valamelyik kiállásnál, hogy beszarás. Ennél a számnál ért az első meglepetés, ugyanis a vége felé elég marcona irányba kanyarodik a hangulat, amikor is Down szerű súlytásokat kapunk a nyakszirtünkre. Stoner rockos jelleg egyébként többször is megjelenik a lemezen, a legerősebben talán az "Original Sin" és a "Penetration" című számoknál, ahol ekte Orange Goblin riffeket pumpál a basszus. Nem tudnám eleget dicsérni a hangzást sem, a hangszerek valami mocskosjól szólnak az albumon, a telt basszus pl. a Coraby korszakos Motley Crue-re emlékeztet sokszor. Némelyik számnál ritka szépen röfög ez a hangszer, csak kell hozzá egy normális erősítő, vagy valami jóféle fejhallgató, hogy igazán kijöjjön. 

A rengeteg 90-es éveket idéző oldschool téma (The Cult, Motley Crue, Down...stb) mellett a 70-es évek dallamvilága is végig meghatározza a hangulatot, a végtelenül laza, élvezetes gitárszólamokban pl. a Lynyrd Skynyrd, az Allman Brothers Band, a ZZ Top, vagy az AC/DC legjobb korszakai elevenednek meg. Fogós riffek, lazaság, vagányság és hatalmas szabadsághangulat uralja a lemezt.

Second Coming (2007) :

A Second Coming címre hallgató második lemez (2007) hasonlóan laza, bár sokkal hangsúlyosabb rajta a southern rock jelleg és élénkebben is szól. Sivatagi rallyek, monster truck versenyek, züllött kocsmatúrák helyszínén találja magát az ember a hallgatása közben. Ez a lemez már helyenként emlékeztet a Raging Slab zenéjére, de talán még közelebb áll a Karl Agell (C.O.C.) féle Leadfoot hangzásához. Ezzel kapcsolatban van is néhány érdekesség, ugyanis 2001-ben, még az első lemez megjelenése előtt a Raging Slab és a Leadfoot előzenekaraként léptek fel egy rangosabb svéd rockfesztiválon. Ekkor ismerkedtek össze a Raging Slab énekesével - Greg Strzempka-val, akit később bevettek a Backdraftba énekesnek. Az ötlet nem bizonyult gyümölcsözőnek, ezért hamarosan elváltak útjaik és elkezdtek másik énekes után nézni. Számos amerikai és svéd énekes kipróbálása után a választásuk végül Jonas Ahlenre esett, akinek nemcsak a hangja volt megfelelő számukra, de emberileg is nagyon jól kijöttek vele. A tagok állítása szerint ő vitt igazi életkedvet a bandába...

...de nézzük inkább tovább, hogy mit találunk a Second Coming című lemezen. Ahogy már említettem ezek a szerzemények élénkebbek, mint az előző lemez dalai. Itt van legjobb példaként a pattogó ritmusú "Cannonball", ami olyan, mint valami rodeó alá játszott cowboy rock'n'roll. Az előző lemezen az "El Rancho" volt hasonló húzású muzsika.

Cannonball :

A másik kedvencem az album kevésbé lendületes záró száma, a "Rise & Shine". Ennek a zenéje kicsit hasonlít a Creedence Clearwater Revival - Fortunate Son című klasszikusára, a fő erőssége viszont a pozitív hangulatú kórus, aminek segítségével végül egy nagyon kellemes kis országúti muzsika lesz belőle.

Rise & Shine :

A hasonló című "Rise" is az ünnepélyes refrén miatt válik ki az album többi száma közül, de fasza zene a bendzsóval felszerelkezett, slágeres refrénű "Lady", vagy a klippesített "Game Of Life", ami egy hajtósabb fajta stoner rock muzsika. 

This Heaven Goes To Eleven (2011) :

A This Goes To Eleven című harmadik lemezről már írtam néhány sort régebben, de erről sem árt szólni néhány szót. Szerintem itt sikerült összeállítaniuk minden olyan elemet, ami az előző albumok legnagyobb erőssége volt. Sőt, itt a dalok nagy részét rendszerint felüdítgetik valami kis plusz akusztikus betéttel, zongorás hangulat-színesítéssel, szájherflivel vagy éppen dallamos harmóniaszólóval. A dalok refrénje szinte minden esetben harsány kórusokkal van megtámogatva, de a zongorás hátterek alkalmazása ugyanilyen jó húzásnak bizonyult, ezek miatt szinte egy vadnyugati szalon kellős közepén érzi magát az ember. Az album húzónótája szerintem egyértelműen a "Yesterdays & Tomorrows", ami az egyik legjobb southern - bugi rock sláger, amit az utóbbi években hallottam.

Yesterdays & Tomorrows :

Ugyanilyen bulizásra ösztönző sláger a "The King Of Diesel" című trekk és az album utolsó száma, az "Out Of Here" is, aminek erős közösségi hangulatot adó refrénje egyszerre idézi a Lynyrd Skynyrd és a The Black Crowes ünnepélyes darabjait. 

.

The King Of Diesel :

Az utóbbi 10 évben sokan műveltek sokféleképpen southern rockot, de ilyen fiatal energiával nem sokan frissítették ezt a műfajt. Ha pedig tetszett ez a három album, akkor érdemes megismerkedned a Leadfoot és a White Cowbell Oklahoma albumaival is. Hajrá!

Tagok:

Jonas Ahlén – lead vocals, harmonica, acoustic guitar, additional metal guitar

Robert Johansson – lead, rhythm & acoustic guitars

Jon Sundberg – lead, rhythm, slide & acoustic guitars, backing vocals

Mats Rydström – bass, backing vocals & acoustic guitar

Niklas Matsson – drums, percussion, barstool, lead & backing vocals