Megérkezett végre az a lemez, amit talán a legjobban vártam 2015-ben. Valamikor Májusban olvastam róla, hogy John Coraby (Motley Crue, Scream, Union, Voodooland) Guns N’ Roses tagokkal fog idén közösen albumot megjelentetni. Aztán kiderült, hogy Richard Fortus és Dizzy Reed mellett ráadásul olyan nagyágyúk játéka is hallható majd a lemezen, mint Marco Mendoza (Thin Lizzy, Ted Nugent) és Brian Tichy (Whitesnake, Ozzy Osbourne).
Őszintén bevallva kicsit tartottam tőle, hogy mi lesz a végeredmény, én legalábbis a tagok alapján valami sleaze jellegű dologra számítottam. Azt viszont érdemes már most leszögezni, hogy itt egy deka sleaze rock témát sem hallhatunk. Ezt az albumot leginkább azoknak tudom ajánlani, akik szeretik a klasszikus jellegű, bluesos hatású hard rock muzsikákat.
The Dead Daisies : Revolución
A Mexico című szám jóleső szabadsághangulattal vezeti fel a lemezt, de a továbbiakban is igazi r’n’roll feelinget kapunk. A második szám (Evil) Howlin’ Wolf azonos című szerzeményének nagyon jól sikerült, hard rockosított feldolgozása. A következő, Looking For The One ZZ Topos ritmusra épülő muzsikája is telitalálat: felszabadult refrén, csörgő, tam-tam, országút feeling.
Kiemelném még a Something I Said c. számot ami a 90-es éveket idézi + van benne egy adag The Black Crowes feeling. Női háttér vokálokkal, Hammond orgonával és nagyon szép gitárszólókkal ellátott szellős ballada, amiben keményebb gitárbetétek is szerepet kapnak.
A With You And I pedig az egyetlen olyan szerzemény a lemezen, ami a '94-es Motley Crue hangulatára hajaz.
Három számot említenék még meg a sorból, ebből kettő hatalmas klasszikus rock érzést hoz. A My Time-ról pl. simán elhinném, hogy a Deep Purple készítette, ha a mikrofonnál Ian Gillan állna, a Midnight Moses című szám meg eleve egy régi klasszikus feldolgozása. A The Sensational Alex Harvey Band eredetijét sajnos nem ismerem, a Dead Daisies féle verzió viszont nagyon betalált. Zárásként végül egy melodikus gitártémákkal tarkított, hangulatos balladaszerűséget kapunk, tökéletesen vezetve le ezt a remek albumot.
*
A Revolución nálam egyértelműen elnyerte az év rock albuma címet. Nagy múltú muzsikusok örömzenélése, amihez keresve sem találhatnánk megfelelőbb hangot, mint John Coraby. Egyszerűen élvezet újra hallani ezt a füstös, rekedtes hangot.
Tagok :
John Coraby (Motley Crue, Scream, Union, Voodooland) : ének, gitár
Richard Fortus (Guns N’ Roses) : gitár
Dizzy Reed (Guns N’ Roses) : billentyűs hangszerek
Marco Mendoza (Thin Lizzy, Ted Nugent) : basszusgitár
Brian Tichy (Whitesnake, Ozzy Osbourne) : dob
David Lowy (Red Phoenix) : gitár
Vendég :
Jimmy Barnes (Cold Chisel) : ének (track 4.)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.