2019. július 05. 01:20 - joshibarat

A '90-es évek elveszett gyöngyszemei 3.

1993-ban is rengeteg jól sikerült lemez látott napvilágot, aminek jelentős része (az akkoriban uralkodó zenei trendek miatt) sajnos nem kapott megfelelő figyelmet. 

r-7696778-1446932028-1075_jpeg_1.jpg

Az ilyenek egyike volt a Mud Slick nevű svájci együttes "Keep Crawlin' in the Mud" című albuma is. A négytagú formáció bemutatkozó lemeze már a fogós dalok és a minőségi stúdió keverés tekintetében is méltó volt a korszak nagy befutóihoz. Alapvetően sleaze hatású hard rockban utaztak a Mötley Crüe zenéjére is emlékeztető hangzásvilággal.

Három konkrét dolgot mindenképpen érdemes kiemelni a lemezzel kapcsolatban. Az első a profi hangzás, ami Pat Regan hangmérnök keze munkáját dicséri. Öblös, erőteljes megszólalást sikerült létrehoznia a stúdióban, aminek köszönhetően például a dob kivételesen jól szól. Nem is tudom hirtelen, hogy melyik lemezen hallottam utoljára ilyen fasza dobhangzást. A mélyeket kiemelő stúdiókeveréssel egyébként sok mindenki próbálkozott ebben az időszakban. Elég csak példának megfigyelni, hogy milyen vastag sounddal jelentkezett akkoriban a Mötley Crüe ('94), a Warrant (Dog...), a Megadeth (Countdown...), a Sinner (Respect), a Circus Of Power (Magic...), vagy a The Almighty (Powertrippin').

A másik dolog, ami rögtön feltünt hallgatás közben az Serge Christen élvezetes gitárjátéka. A rendkívül dögös riffek és a patinás gitárszólók mellett pedig Ronnie Fontana rekedtes, nagy terjedelmű énekhangja viszi a prímet. Engem olyanokra emlékeztet a hangja, mint Matt Sinner, vagy John Corabi.

Számokat ezúttal nem emelnék ki a sorból, mivel egy üresjárat nélküli, egységes színvonalú  albumról beszélhetünk.  Főleg szabadságról szóló,  csajozós, motoros rockhimnuszok  találhatóak itt, illetve egy húzósabb heavy metal darab is kakukktojásként. Ez utóbbi szám a műfaj aranykorát idézi fel, olyan módon, hogy akár valamelyik Judas Priest albumon is elfért volna. Gyors gitárszólója a Downing/Tipton gitárpárost idézi, az ének hajlítások meg a fiatalkori Jeff Scott Soto stílusához hasonlítanak néhol.

Az alábbiakban pedig néhány szám ismerkedésként:

Tracklist:

01. Licence To Touch

02. Girls Are On Fire

03. Manhunt

04. Slow Down

05. Little Girl Don't Talk Too Much

06. Inside Pressure

07. Money

08. Back On Track

09. Blood Justice

10. Rain

... és a már említett kakukktojás:

Tagok:

Ronnie Fontana - ének

Serge Christen - gitár

Dan Lee - basszus gitár

Buddy Knox - dobok

 

Volt még egy egészen jó lemezük '98-ban "Road To Nowhere" címmel, ami már másik énekessel és heavy metalosabb hangzással jött ki, aztán feloszlottak. Akit érdekel könnyen rákereshet Youtube-on, én viszont most kifejezetten a '93-as albumra szerettem volna felhívni a figyelmet. Az pedig minden sleaze - hard rock rajongónak kötelező!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://themotherroad.blog.hu/api/trackback/id/tr8014926554

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása