.

Először is boldog új évet mindenkinek! Elég régóta nem adtam már életjelet magamról itt a blogon, de nem is keresek kifogásokat ezzel kapcsolatban. Egyszerűen csak lusta voltam írni és helyette inkább a családdal pihentem ki a hétköznapok fáradalmait, ha meg éppen nem volt otthon senki, akkor kihasználtam az időt és a cimborákkal csavarogtam… satöbbi. Töltögettem ugyan orrba-szájba lemezeket (meg mást is a buksimba), a meghallgatásukra viszont nem szántam túl sok időt. Na mindegy, Február elejére fel is torlódott kb. 30 album, amiből csak 3-4 fogott meg, ezek közül is talán egy bostoni ötös 2014-es munkája talált meg leginkább.

.

MAMMOTHOR :

TYRANNICIDE (2014)

.

Eliran Kantor, aki a Testament, az Iced Earth, a Sodom, a Mekong Delta, az Atheist és hasonló bandák apokaliptikus hangulatú borítóira szakosodott, olyan csomagolást alkotott a Tyrannicide című albumhoz, amit nehezen tudok összeegyeztetni a lemez zenei tartalmával. Egy igényesen kivitelezett  festmény, ami  a súlyosabb, vagy akár a post jellegűen borult zenék rajongóit vonzza magához, viszont azt hangulatot, amit ténylegesen találunk ezen a lemezen, nem tükrözi. Sem a blues füstös lazultságát, sem a 70-es évekbeli klasszikus rock szabadsághangulatát nem sugallja. A neten elcsíphető interjúk során a zenekar tagjai a Zeppelin, a Maiden és a Hendrix hatások mellett egyébként a Soundgardent, és az Alice In Chainst is gyakran megemlítik hatásként.

Maga a muzsika, amit összehoztak nem tűnik túl bonyolultak, vagy művészinek, pedig a tagok képzettsége és előélete alapján ezt várhatná az ember, de nézzük milyen zenészekről is van szó. A csapat gitárosa (Josh Johnson) a híres Berklee zeneiskolán végzett, másik gitárosuk - Dana Shrampton jelenleg Greg Howe-nál (őt remélem nem kell bemutatnom senkinek) pallérozza tudását, Eric Hanco - dobos egy jazz-funk rockban utazó csapatból (Fink) igazolt át hozzájuk, a basszeros Eric Toussaint -ról meg sajnos semmit sem találtam. Na mindegy, a lényeg, hogy itt mindenki nagyon érti a dolgát, viszont még egy fontos tagról nem tettem említést.

A felsorolt muzsikus szekció rengeteg élvezetes, hangulatos témát fűzöget egymásba, de vokális zene lévén ez még édeskevés, egy jellegtelen hangú énekes ugyanis nagyon le tudja rontani az összhatást. Itt jön a képbe Jimmy Douglas, akinek karakteres stílusát és hangszínét olyanokhoz tudnám hasonlítani, mint  Justin Murray (Devil’s Hollow ), vagy Kyle Daniel (The Last Straw ), sőt néhol mintha Eddie Wedderre emlékeztetnének a kifakadásai.

Az együttes muzsikájában alapvetően a blues dominál, amihez aztán a hangszeres kalandozgatások során hard rock, stoner, grunge, prog rock és egyéb hangulatok is keverednek. Van itt fasza Hammondos kisérettel ellátott klasszikus rock („Slave On Day”), Maidenes lüktetés („Gong Bonzer”), stoner rockos jelleg („The Stand” és „Mammothor”), grunge légkör („Curse Of Time”), pszichedelikus ábrándozás („The Bird Man” ), progos hard blues („Recovery Blues”), éjszakai bárba illő ballada („Worst Night”) és miegymás, úgyhogy elég érdekes hangulati egyveleg. Ennek ellenére mégsem tűnik vegyesbazárnak, mivel valahogy minden dallam összeillik, egymáshoz igazodva passzol hangulatilag.

.

Nem állítom, hogy bármit is megújítana, vagy újraértelmezne a zenéjével ez a csapat, a hétköznapi hard blues muzsikák szinterén viszont egy kifejezetten érdekes színfolt. Baráti sörözgetésekhez, vagy utazáshoz kifejezetten kellemes hallgatnivaló.

.

.

Myspace : https://myspace.com/fink802

Bandcamp : http://mammothor.bandcamp.com/album/tyrannicide

.

Tracklist:

01. Slave One Day (05:10)

02. Gong Bonzer (03:49)

03. Curse of Time (04:38)

04. The Stand (05:32)

05. The Bird Man (06:00)

06. Recovery Blues (04:10)

07. Atlas Stoned (07:17)

08. Worst Night (04:55)

09. Mammothor (06:53)

10. Tyrannicide (05:57)

.

Tagok:

Jimmy Douglas - ének

Josh Johnson - gitár

Eric Hanko - dob

Eric Toussaint - basszusgitár 

Dana Shrampton - gitár

.

.