Causa Sui albumról utoljára a Summer Sessions trilógia idején írtam itt, mivel az azt követő Pewt'r Sessions lemezek nem nyerték el teljes mértékben a tetszésemet, bár lehet, hogy csak nem adtam nekik elég időt. Az Euporie Tide című legújabb album meghallgatása előtt reménykedtem benne, hogy elhagyták a Pewt'r Sessions zavaró hanghatásait és miután végighallgattam az egészet egyben (fasza minőségű fülhallgatóval, ahogy illik), azt tudnám róla nyilatkozni, hogy az új lemeznél ugyanolyan, vagy hasonló érzések jöttek elő, mint anno a Summer Sessions idején.

CAUSA SUI : EUPORIE TIDE (2013)

Az első számot ("Homage") úgy indítják, hogy rögtön a Kyuss szerzeményei ugranak be róla, aztán persze átúsztatják a hangulatot a kozmosz felé. Lebegtető Hammond, keleties tam-tamok, pulzáló basszus, hömpölygő ritmizálás... kurvajó.

A dán együttes egyik jól bevállt szokása, hogy erős kontrasztokat hoznak létre a szellős, kiegyensúlyozott részek és a tajtékzó fellángolások váltakoztatásával. Ennek egyik legjobb példája a "The Juice" című szám, ahol a hánykolódó, felkorbácsolt hangulatokat légies harmóniákkal szellőztetik meg.

Az "Echo Springs" című harmadik tétel azok közé a zenék tartozik, ahol a könnyed hangvétel folyamatosan egységes marad, de a "Fichelscher Sun" is idesorolható, ugyanúgy, mint a "Sota El Cel" címet viselő ambient szösszenet. Az ilyen harmónikusan építkező számok közé tartozik az "Eternal Flow" is, ami az egyik kedvencem az albumon. Olyasmi hangulata van, mintha egy csónakban ringatóznánk az örökkévalóság óceánján, egyébként meg a "Red Sun In June"-hoz (Summer Sessions pt. 1.) és a "Cinecitta"-hoz (Summer Session pt. 2.) hasonló muzsika. Én személy szerint az ilyen ábrándozós, szállingózós darabokat szeretem igazán az együttestől. Teljesen átszellemítik, elvarázsolják az embert és egy zavartalan, ködfátyolos világba helyezik az elmét.

Az intenzívebb darabok (pl. a "Mireille", vagy az "Euporie") is szállítják az összetéveszthetetlen Causa Sui varázslatot, de a "Boozehound" című pityókásan menetelő stonermuzsika és a '70-es éveket idéző, Hammondos, jammelgetős "Ju-Ju Blues" se lóg ki túlzottan a sorból.

Véleményem szerint ez a lemez akár a Summer Sessions sorozat méltó folytatása is lehetne. A szaxofonos borulások kicsit hiányoztak róla első hallgatáskor, de még így is egy nagyon jól sikerült albumnak találom. Kellően változatos és hangulat szempontjából is nagyon hatásos. Ajánlom figyelmébe minden space rock rajongónak!

Tracklist:
1. Homage - 10:08
2. The Juice - 6:05
3. Echo Springs - 5:05
4. Boozehound - 5:20
5. Mireille - 7:12
6. Fichelscher Sun - 2:14
7. Ju-Ju Blues - 6:35
8. Sota El Cel - 1:39
9. Euporie - 10:54
10. Eternal Flow - 9:26


Tagok:
Jonas Munk: gitárok, billentyűs hangszerek, elektronika
Jess Kahr: basszusgitár
Jakob Skott: dob, perkussziós hangszerek
Rasmus Rasmussen : billentyűs hangszerek