Elég sűrűn látogatom mostanában az egyik kedvenc lemezkiadóm, a Grooveyard Records honlapját és mindig találok valami fasza muzsikát, amit érdemesnek tartok rá, hogy itt is megosszam. Mellesleg ennek a kiadónak az égisze alatt jönnek ki a Thalamus, a Kamchatka, a The Muggs és a Plankton lemezei is. Ezúttal két albumot szemeltem ki, mindkettőt jellemzem is pár mondatban, aztán ki-ki döntse el, hogy érdekli-e valamelyik.

eran Maffiall 

American Maffia : Rock'n'roll hit machine

A new yorki együttes ezen albumát nem csupán patinás megszólalása miatt választottam bemutatásra. Ugyanis a csapat tagjainak listáját nézegetve feltűnt néhány ismerős név, akik nem is akárkik.

Nézzük kik is muzsikálnak itt : gitáron Tom Jude (Doro, Holy Water), basszusgitárral Freddy Villano (Holy Water), dobcájgon pedig Bobby Marks (Keel, Steeler), de az énekesek sem akármilyen együttesekben szerepeltek eddig. Itt van pl. John West, aki a 90-es években az Artension nevű prog metal bandában koptatta a hangszálait, de hallhatjuk a lemezen Jimmy Kunest a 70-es évek nagyhatású southern rock bandájából, a Cactusból. Szerepel még a lemezen a Vox vokalistája, Jon Chaffin és Mike Dimeo is, aki pedig nagy kedvencemnek, a Riot nevű együttesnek volt az énekese.

A Death & Satisfaction című számuk meghallgatható ide kattintva, illetve a lemez többi számából is kaphattok egy kis ízelítőt pl. a CD Babyre látogatva. Az egész lemez nagyon el lett találva egyébként és félreértés ne essék, nagyon szeretem Joe Lynn Turner hangját, de ez az album engem sokkal jobban megfogott, mint Turnerék legutóbbi produkciója, a Rated X. Ebből pedig már sejthetik is az olvasók, hogy a két banda zenei hangzása nagyon hasonló. A Rainbow és Deep Purple zenei világát kedvelőknek bátran ajánlom figyelmébe.

Akinek kell hozzá link, jelezze kommentben!

 Bullfrog : Clearwater

Az American Mafiához hasonlóan az olasz Bullfrog gyökerei is a 70-es években keresendőek, bár ők nem a klasszikus rock, hanem főleg a blues felől közelítenek a korszakhoz.  A Grand Funk Railroad, a Humble Pie, Muddy Waters és hasonló nagyok zenei világát nyers gitárhangzással és a ráspolyos énekkel tálalják. Az album első száma akár a The Quill, vagy az Electric Mary rajongóit is magával sodorhatja, a kettes trekktől viszont elég erőteljesen elkanyarodnak a hagyományos blues irányába és ezt kapjuk a lemez végéig. Szóval az első szám egy kicsit becsaphatja a gyanutlanokat (mint, ahogy velem is tette), mert összességében véve egy lassú-közép tempóra épülő klasszikus blues rock albumot kapunk a hallójáratainkba. Közben pedig azon gondolkodom, hogy vajon véletlen-e az összefüggés a csapat neve / albumcíme és a Creedence Clearwater Revival - Jeremiah Was A Bullfrog száma között.

Tagok:

Silvano Zago - gitár,

Michele Dalla Riva - dobok,

Fransesco Dalla Riva - ének, basszusgitár. 

Linket ezúttal nem találtam, úgyhogy ismerkedéshez a Grooveyard Recordsot javasolnám, vagy a Youtube-ot: