UNION : THE BLUE ROOM (2000)

Tavaly Szeptemberben már foglalkoztunk a Bruce Kullick (Kiss), Brent Fritz (Slash, Alice Coper), James Hunting, John Corabi (Motley Crue) alkotta együttes első lemezével, ami rám akkora hatást gyakorolt, hogy utána is néztem a csapat kettes lemezének. A Youtube-on akkor talált lightosabb darabok alapján el is könyveltem magamban, hogy valószínűleg a banda második lemeze valamivel lagymatagabb lehet, mint az első, aztán az albumot végighallgatva kiderült, hogy tévedtem!

A "Do Your Own Thing" 1 perc 14 másodperc elteltével akkora energiával és életigenléssel lódul be, ami lepipálja a debütlemez bármelyik számát. James Hunting nyomulós (számomra stonerrockot idéző) riffje rögtön ad is egy karakán ízt ennek a muzsikának, ami Corabi érces hangjától még állatabb lesz, a Beatles-es háttérkórusok pedig teljesen üdítőleg hatnak. Na de nézzük a többi számot. Track 2. - "Dead" : baszottnagy funk rock témára épülő, hatalmas lazaság. Glenn Hughes - F.U.N.K. című lemezén hallottam utoljára (2008) ehhez hasonló dögösséget. Az ezt követő "Everything's Alright" egy szállingózós refrénnel megáldott kellemes, középtempó alatti muzsika, a következő, "Shine" pedig az első olyan tétel ezen a kiadványon, ami az előző lemez grunge jellegét idézi. Szellős kis darab, hegedűvel, őszi hangulattal és pozitív érzetű refrénnel. Track 5. - "Who Do You Think You Are" : talán ez az egyetlen szám, aminél hatásvadászatot érzek. A nyugisabb szakaszok nagyon hallgattatják magukat, a keménykedős részek basszusát viszont nagyon ötlettelennek találom, nem tudom miért volt szükség erre a rettentően sablonos riffre, na de mindegy is, nézzük tovább. A hatodik, "Dear Friend" számomra feledhető", viszont a "Do You Know My Name "-ben nagyon ott van a dög. Engem sokszor emlékeztet az Alice In Chains-re, egyébként meg főleg a belassult, kimért basszustémájától vagyok odáig, egyszerűen rohadtjó. A nyolcadik, "Hypnotized" az album nagy slágere, ehhez kétség sem férhet. Az utolsó előtti, "I Wanna Be" az egyetlen ballada lemezen, az albumot záró "No More" pedig a repertoár legjobbjai közül való. Olyan mintha a Beatles dallamvilágát összeoltanád a 90-es évek grunge-os hangulatával. 

Habár egy 2000-ben készült lemezről van szó, hangulatilag mégis a 90-es évek nosztalgiáját nyújtja. A csapat első lemezével teljesen egyenértékűnek tartom, egyébként a keverése is ugyanolyan erőteljesre sikeredett, az album produceri munkálataiból pedig ugyanúgy kivette a részét Corabi és Kullick is.

Karakteres, dögös rockmuzsika, ajánlom mindenki figyelmébe.

Track lista:

01. Do Your Own Thing - 4:32
02. Dead - 3:35
03. Everything's Alright - 5:17
04. Shine - 5:35
05. Who Do You Think You Are - 4:40
06. Dear Friend - 5:22
07. Do You Know My Name - 4:58
08. Hypnotized - 4:48
09. I Wanna Be - 5:20
10. No More - 4:37

Tagok:

John Corabi - ének, gitár
Bruce Kulick - gitár, háttérvokál
Brent Fitz - dob, háttérvokál
Jamie Hunting - basszusgitár, háttérvokál