Ezt a két EP-t már ajánlottam pár embernek a Stonerblog nemrég lezajlott szülinapi buliján, most pedig le is szedheti, akit érdekel. Mindkét lemez idén jött ki és mindkettőt egy Felipe Arcazas nevű, brazil zenész játszotta fel egyedül, a stílus pedig, amit hallhatunk ezeken a lemezeken instrumentális desert rock, abból is a szellősebb fajta.

Felipe Arcazas : Induction To The Subconscious

Az Induction To The Subconscious című albumon botorkálós, elmélkedősebb dallamok ugyanúgy találhatóak, mint pozitív hangulatú, játékos, mosolyogtató pillanatok. Itt van pl. rögtön a nyitó szám(Desert Samba), amire a desert Lounge kifejezés illene leginkább és olyasmi hangulatot alkot, mintha egy egzotikus bár pultjánál koktélozgatnánk. A szám központi motívuma egy funk-jazzbe illő, lazultató orgona téma és ehhez kapunk plusszként jópofa kis Hendrixes gitárimprókat. A következő, Flying Saucer egy másik planéta sivatagos tájain kalandoztatja a hallgatót. A klip és a sci-fibe illő szintetizátor hang alapján space rock szerűségnek készülhetett, bár a klip nélkül simán rácimkézném, hogy desert rock. Azt ezt követő Induction To The Subconscious Brant Bjork lemezeit idézi legjobban, a lemez két utolsó tétele pedig pszichedelikusabb sivatagi kóborlás, a többi számhoz képest egy kissé merengősen tálalva.

Tracklist:
01. Desert Samba
02. Flying Saucer
03. Induction To The Subconscious
04. Duna
05. Would You Mind Staying In The Rain?

Felipe Arcazas : Aeolian Processes

Az Aeolian Processes első száma (Yardang) egy rettentően eltalált fuzzolós darab. Kellően pszichedelikus, élvezetes módon jammelt, feeelinges stoner muzsika. Az Induction To The Subconscious lemezen megszokott lágyan dünnyögő basszus helyett itt torzítottabb basszust hallhatunk. A második, Parhelion című számot körbelengi valamiféle éjszakai légkör, illetve egyfajta sejtelmesség is jellemzi. Az élesre torzított, recsegős gitárjammektől eltekintve nagyon nyugalmas hangulatot áraszt, engem legalábbis mocskosul magával vitt. A következő, Leeward-ról is ugyanezt tudom nyilatkozni, bár ez a szám annyira nyugis, hogy még dobtéma sincs benne, csak lágyan szóló, puha basszus, kellemesen témázgató gitár rögtönözgetések és légiesen pszichedelikus, furcsa szinti háttér. Rockosabb, dögösebb, renegát feelinget kapunk a negyedik, Ghost Dance-nél, ami kicsit olyan, mintha egy ráérősebb Tito & Tarantula számot hallanánk, a lemez utolsó(Freedom) száma pedig egy higgadtabb tájakra invitáló, kellemes kis séta. Őszintén szólva ez a lemez nekem egy fokkal jobban tetszik, mint az Induction... album.

Az Aeolian Processes és az Induction To The Subconscious akár mánapos állapotban is kellemes hallgatnivaló lehet, úgyhogy, aki a pénteki stoner buli után túlgyógyitotta magát, az most ellazíthatja az idegeit ezzel a két fasza lemezzel. Már csak azt az egy dolgot nem értem, hogy miért nem kerültek ezek a számok inkább egy nagylemezre.

Hallgassátok megfele és lazulgassatok rá!

Tracklist:
01. Yardang 06:49
02. Parhelion 07:05
03. Leeward 06:34
04. Ghost Dance 05:27
05. Freedom 09:00