2011. február 26. 16:08 - joshibarat

Progresszív Blues.

The Derek Trucks Band : Live at Georgia Theatre (2003)

Az amerikai Derek Trucks főként az Allman Brothers Band zenéjének hatására kezdett el gitáron játszani. 10 éves kora elött már kiderült, hogy nem kis érzékkel bánik ezzel a hangszerrel. 1994-ben megalakította Derek Trucks Band nevű együttesét, ami 1997-ben adta ki első lemezét. 1999-ben valóra vált az egyik nagy álma : csatlakozhatott az Allman Brothers Band-hez,. Trucks eközben saját együttese élén is adott ki lemezeket, amelyek közül a 2009-es, Already Free című lemezt az "Év Bues Rock Albuma" kategóriában díjazták a műfaj legrangosabb rendezvényén, a Blues Music Awards-on. 2011-ben ugyanezen a díjátadón 3 elismerést is bezsebelhetett az együttes a következő kategóriákban :  "Band of The Year"  / "Album of The Year" (Roadsongs) /  "Best Instrumentalist (Derek Trucks)" :

2003-ban rákerült a neve Rolling Stones Magazine minden idők 100 legjobb gitárosának listájára, emellett ma sokan őt tartják a legfontosabb slide gitárosnak,- nyomdokába érve ezzel példaképének, Duane Allman-nak. Ezen kívül lépett már fel közösen Santana-val és Eric Claptonnal, illetve egy Grammy díjjal is büszkélkedhet.

Amiben igazán megkülönböztethető más gitárosoktól, az viszont az, hogy  az afrikai, a dél-amerikai és az ázsiai kultúra dallamvilágát is beleszövi virtuóz gitárjátékába. Egy ilyen mérvű gitároshoz természetesen hasonlóan magas kvalitású zenészek passzolnak, akik a minőségi munka mellett rengeteg játékosságot és életet is visznek a dalokba. Ennek köszönhetően a bonyolult szerkezetű számok dúdolható dallamokat, kellemes hangulatokat is tartalmaznak. A stílusbeli színességet pedig azzal teremtik meg, hogy a blues és a jazz mellett a soul, a gospel, a funk és a már említett világzenei jelleg is meghatározó szerepet kap zenéjükben. Trucks egyik ötletes húzása egyébként az is, hogy a koncerteken két,- különböző ütőshangszeres is játszik egyszerre, ami egy nagyon gazdag, izgalmas dobhangzást eredményez.


Disc 1. :

Egy-két egyszerűbb felépítésű számtól eltekintve a bonyolultabb szerkezetű, összetettebb szerzeményeiket hallhatjuk ezen a koncert kiadványon. Néhányat ki is emelnék közülük:

Az első szám  ("Kam-Ma-Lay") napfényes latin-amerikai ritmusokat és dallamokat hoz, ismétlődő spanyol szöveggel, fuvolával, és nagyon laza, pattogó dobtémákkal. Itt már rögtön érződik a dupla perkusszió élvezetes hatása.

A következő "Gonna Move" az egyik nagy kedvencem. A hagyományosabb, egyszerűbb szerkezetű számok közül való könnyedebb tétel, amiből a hammond orgona hangulatos játéka és a soulos érzés sem hiányozhat. Itt csatlakozik be először a lemezen Trucks állandó énekese, a karcos hangú Mike Mattison.

A legfurcsább hangulatú szerzemény a koncert kiadványon a "Sahib Teri Bandi/Maki Madni" című szám, aminek vezető motívuma egy különleges, pakisztáni gitárdallam.

Disc 2. :

A kettes cd-t  a  "For My Brother" nyitja szolidan és visszafogottan. Valahol a közepe tájékán élénkül fel funkos ritmusokkal, játékos fuvolával és kalandosan jammelő gitárral. Vokált nem sokat hallhatunk benne, max. a szám címét néhányszor ismétlő sorokat : "For My Brother".

Az album egyik leghosszabb száma a "Sonido Alegre". Ez tulajdonképpen egy több, mint 15 perces végeláthatatlan improvizáció. Kiszámíthatatlanul váltakoznak benne a hosszasan kicsavart gitárdallamok és a fuvolával szépített, funk ritmizálású részek. Itt megint megjelenik a latin-amerikai dallamvilág.

A következő, "Joyful Noise" egy érdekes muzsika abból a szempontból, hogy a gitár kezdő hangjai alapvetően indiai jelleget hordoznak magukban, majd később ez szinte teljesen eltünik és helyét a nagyon laza funk témák veszik át, aztán fokozatosan a gospel forgatagában találjuk magunkat.

 

Aki ismerkedni akar az együttes lemezeivel, annak ez a koncert album a legjobb választás. Az összeválogatott szerzemények egy nagyon tartalmas, változatos szórakozást garantálnak, a hangzás minősége pedig kiváló. Gyönyörűen, tisztán, élénken szól, akárcsak egy stúdióban rögzített lemez. A  dupla  cd-t  egybecsomagolva leszedhetitek  innét !

Disc 1 :
1.Kam-Ma-Lay 8:53
2.Gonna Move 6:29
3.Volunteered Slavery 4:36
4.Sahib Teri Bandi/Maki Madni 15:03
5.Leaving Trunk 4:58
6.I Wish I Knew 5:29
7.Angola 10:12
8.Feel So Bad 7:41
 
Disc 2 :
1.For My Brother 13:28
2.Sonido Alegre 15:15
3.Joyful Noise 11:58
4.So Close, So Far Away 5:52
5.Freddie's Dead 10:20

Diszkográfia:
The Derek Trucks Band (1997)
Out Of The Madness (1998)
Joyful Noise (2002)
Soul Serenade (2003)
Live At Georgia Theatre (2003)
Songlines (2006)
Already Free (2009)
Roadsongs (2010)

Zenészek:
Derek Trucks - guitar
Todd Smallie - bass, vocals
Yonrico Scott - drums, percussion, vocals
Kofi Burbridge - keyboards, flute, vocals
Mike Mattison - lead vocals
Count M'Butu - percussion

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://themotherroad.blog.hu/api/trackback/id/tr372692765

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nemtombaje 2011.02.27. 09:38:00

Kösz Joshi!
Egész jó,most szedem le a roadsongs-ot is.Ja,és a Hold steady is fasza,tetszik a hangulata.
Mégegyszer köszke.

joshibarat · http://themotherroad.blog.hu/ 2011.02.27. 13:05:52

@nemtombaje: szívesen Baje úr. Nem rossz a roadsongs se, csak szerintem a georgia theatre faszább. Egyébként a régebbi lemezeik jobbak, mint az újabbak, vagy legalábbis színesebbek.

Tomtattoo 2011.03.12. 02:45:11

2008 aprilisaban lattam oket eloben a londoni Shepherd's Bush Empire-ben, tobb, mint 2 orat nyomattak szunet nelkul, allati intenziv volt. Azert a vegen bejott Butch Trucks, es eljatszottak egy Allman Brothers Band klasszikust, arra mar nem emlekszem, melyiket, addigra hatott a Glennfiddich, meg a cider. :D Rogton meg is vettem a DVD-juket, meg polot is. Oriasi gitaros, nagyszeru zene.

joshibarat · http://themotherroad.blog.hu/ 2011.03.16. 13:29:40

@Tomtattoo: Irigyellek, biztos nagy élmény volt élőben látni őket.

Tomtattoo 2011.03.26. 01:38:47

Huhh, mas tema, csak nem tudom, hova irjam. :D Meg a 90-es evek kozepen, ha jol emlekszem, eppen Ricotol kaptam egy lemezt, amit aztan rengeteget hallgattam, majd a sok koltozesnel valahol eltunt. Az eloadora nem emlekeztem, es a szamcimekre sem, mindossze az egyik dal egyik sorara, es arra, hogy felelmetesen jo album volt. Hosszas guglizas utan ma vegre kinyomoztam, hogy a Floodgate "Penalty" nevezetu albumarol van szo. Valakinek esetleg magvan az anyag? Probaltam megszerezni, Amazon, Ebay, minden, de egyszeruen keptelenseg. Akinek esetleg megvan az album, kerem jelezze!!! Koszonettel!!!

joshibarat · http://themotherroad.blog.hu/ 2011.03.27. 15:17:06

@Tomtattoo: Az album, amiről írsz egy olyan alapság, ami eléggé közismert a stoner rock világában. Kyle Thomas, énekes meg jelenleg az Alabama Thunderpussy énekese, illetve régen az Exhorder nevű thrash legendában énekelt.

A Flood-Penalty című lemezét pedig leszedheted innét:
www.mediafire.com/?zjwughym0yz

Ha hibás lenne a link, akkor jelezd, van még rengeteg másik.

Tomtattoo 2011.03.27. 20:52:18

Letoltve, koszonom! Hatalmas album, igy ujfent meghallgatva, evek mulva is ut rendesen. Jaja, kozben utananeztem nemi informacionak is a bandarol, igaz, mindossze nehany sort talaltam. Meg egyszer koszi!
süti beállítások módosítása