2014. november 04. 13:53 - joshibarat

Nitrogods 2.

Igaz, hogy az előző posztban Grooveyard Records-os albumokat ígértem, de közben megjelent az új Nitrogods, szóval ezt most muszáj vagyok kirakni. Az első albumukról már volt szó egy régebbi ajánlóban, ahol az együttes történetéről is olvashattatok. Mivel a hannoveri csapat felállásában változás nem történt azóta, ezért az együttes bemutatását most kihagynám. Ugorjunk is rögtön az új lemezükhöz :  

Rats & Rumours (2014)

Rats-Rumours-Cover-07.07.14-1024x1024.jpg

Az album hangzása rendkívül dinamikusra lett keverve a stúdióban. Arányosan, tisztán és erőteljesen szólalnak meg a hangszerek, ugyanakkor ügyeltek rá, hogy kellően nyers is legyen a hangzás

Az első nóta Motörheades megszólalása nem lepett meg a debütáló lemez után. Aztán a második track hasonló jellege miatt már megijedtem kicsit, hogy az egész album valami motorfej kópia lesz, de szerencsére nem. A következő „Irish Honey” ugyanis a címéhez méltóan egy fasza hangulatú kocsmasláger, aminek csordakórusát, mintha leszőrösödött ír focidrukkerek énekelnék. A negyedik szám („Automobile”) egy metálos hangzással vegyített jóféle rockabilly muzsika. A következő „Damn Right” az első két számhoz hasonlóan megint csak erősen Motörheades, a gitár vezértémájának meg totál klasszikus heavy metal íze van.

A 6-ik „Nothing But Trouble”-nél nagyon meglepődtem. Először úgy gondoltam, itt nem is Oimel Larcher énekel, hanem valaki más, annyira klasszikus  rockba illő tónusban nyomja. Ennél a bluesos hard rock tételnél nekem egyértelműen a Badlands énekese Ray Gillen ugrik be. A következő meglepi a „Black Home”-nál ért, mivel nekem ez a zene ekte Running Wild feelinget adott, csak persze itt jóval karistolósabb az ének.

Ha már idáig is változatosnak tűnt a repertoár, akkor talán senkit sem fog meglepni a „Dirty Old Man” bugirockja, vagy a rezegős gitárhangzású, Tito & Tarantulára emlékeztető „Rumblin Broke”. Ez a szám egyébként nem kevés Creedence Clearwater Revival légkört is hordoz magával. Oimel Larcherrel kapcsolatban itt megint felmerül a kérdés, hogy ha klasszikus rock énekeseket is képes megidézni a hangjával, akkor ezt az adottságát miért nem használja ki sűrűbben?

A hátra maradt néhány szám nem meglepő módon a Motörhead világát idézi, a „BMW” és a „Nitrogods” című számoknál pl. az említett csapat régi korszakos lemezeinek hangzását keverik rockabillyvel. A lemez utolsó darabja pedig egy igazi mocskos, pörgős rock’n’roll.

Nitrogods-16.jpg

Az első albuma is nagyon tetszett ennek a csapatnak, de szerintem ez jóval változatosabb képet ad. A megtévesztésig Motörheadre emlékeztető számok mellett van itt rockabilly, blues - hard, rock ’n’ roll, Running Wild feeling, ír kocsmarock… stb. Az idei év egyik nagy kedvence nálam. Ajánlom mindenki figyelmébe.

Tracklist:

1.Rats & Rumours

2.Got Pride

3.Irish Honey

4.Automobile

5.Damn Right (They Call It Rock'n Roll)

6.Nothing But Trouble

7.Back Home 

8.Dirty Old Man

9.Ramblin' Broke

10.BMW

11.Lite Bite

2.Nitrogods

13.Whiskey Supernova

Az együttes weboldala : 

http://www.nitrogods.de/

Címkék: nitrogods
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://themotherroad.blog.hu/api/trackback/id/tr526863543

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása