GENERAL STORE : VISION OF DIVERSITY (2007)

A francia együttessel tavaly találkozhattatok először ezen a blogon, és mivel nekem az akkori lemezük nagyon bejött, úgy gondoltam beszerzem a csapat előző munkáját is. Ha a 2012-es lemezzel kéne összehasonlítanom, azt mondanám, hogy jóval kötetlenebb, ráérősebb hangulata van. Kevésbé karakán hangzású, viszont jóval több rajta a zenei kalandozgatás és a lazultság. Azt nem állítom, hogy olyan mintha egy másik banda játszana rajta, mert megvannak a felismerhető jegyei, de valahogy mégis más az összhatása.

A kissé öreguras "Who Kill The King" című nyitószámnál ez a lazaság még nem igazán látszik kibontakozni. Egy kicsit sopánkodós hangvételűnek tűnik és véleményem szerint abszolút nem való az album elejére, ettől függetlenül persze nagyon is hangulatos zene, kellemes Hammonddal, bluesos szólókkal... stb.

Az album elejére már annál inkább illett volna a második dal. Dögös basszussal felszerelt jó kis bólogatós, menetelős rock muzsika. Lazulás, jammelgetés, 66-os út, ZZ Top, Steve Ray Vaughn, Thorogood ... és hasonlók. Fasza zene, elő is kerül miatta a hűtőből egy sör.

Aztán egy befáradtabb szám jön. A "California" egy melankólikus, esős hangulatú ballada, ami egyébként kellemes a maga nemében, sőt még a refrénje is kifejezetten hangulatos, viszont így nem igazán fogy a sör.

Na végre, ismét a kezembe kerülhet a félbehagyott üveg. A "Children In A Box" taktusainak hatására ugyan elég lassan emelgetem az asztalról, viszont a feelinges Hammondszóló jóleső mosolyt csal az arcomra.

.

A "South Tone" alig 2 perces átvezetője amolyan csendélet jellegű sivatagi bámészkodás. Szerintem ez talán még jobb albumnyitó lehetett volna, mint amit pár sorral feljebb írtam.

Megbontottam még egy üveget mikor felcsendültek a "Singing On My Way" szabadsághangulatú taktusai. A Hammond itt szintén nagyon sokat dob a hangulaton könnyed játékosságával, de hangulatalkotás szempontjából ugyanez vonatkozik a női háttérvokálokra is. Igazi dögös országúti rock&roll muzsika.

Úgy látszik ez egy sörtakarékos album, ugyanis megint egy elmélkedős blues ballada következik. Ez az állapot pontosan addig tart, amíg meg nem érkezik a "Big Natural" című tempósabb dal, ami egy jó kis blues r'n'r és szerencsére a következő szám ("Better World") is ebből a tökösebb fajtából való. Na itt fogyott el a második üveg.

Az előző szám hosszúra nyúlt gitárimprovizációi után egy lassabb tempóra épülő instrumentális szám jön, ami ugyancsak hosszasan jammelget. Szerintem ez sem lenne olyan hangulatos, ha nem volna hozzá Hammondbetét, bár a csavargós gitártémák önmagukban is rendesen elviszik az ember fejét. A négy perc körüli szám végére lecsúszott egy pikoló a harmadik üvegből.

Az album utolsó számánál egy texasi bárban találom magam, a következő pikolót pedig már itt fogyasztom el. A "Cold Time Shuffle" egy igazi füstös, kocsmába való blues, kár hogy olyan rövid. A lemez itt sajnos véget ér, viszont jó hír, hogy maradt még egy fél üveg sör. Átrendezem a trekklistát a saját ízlésem szerint és folytatom a számolást.

A lemez kereken 1 óra és ezalatt kényelmesen le lehetett tolni két és fél üveg sört. Ha más lenne a tracklist sorrendje, akkor valószínűleg több is elfogyott volna, szóval én valahogy így állítanám össze a sorrendet :

.

1. South Tone

2. Sleep in Bed

3. Singing On My Way

4. Cold Time Shuffle

5. Big Natural

6. Children In A Box

7. California

8. Better World

9. Allways Be My Side

10. Who Kill The King

11. No less No More

... és így legalább keretbe foglalná a repertoárt a két instrumentális szám.

Eredeti tracklist:

01. Who Kills The King

02. Sleep In Bed

03. California

04. Children In A Box

05. South Tone

06. Singing On My Way

07. Always By My Side

08. Big Natural

09. A Better World

10. No Less No More

11. Cold Time Shuffle