.

BLANDBLADEN : I GRÉVENS TID (2003)

.

Pár héttel ezelőtt tárgyaltunk a Mantric Muse nevű csapatról, ami az Oresund Space Collective-et alkotó három együttes közül az egyik. Mivel már a Gas Giant is be lett mutatva egy régebbi Stonerblogos ajánlóban, úgy gondoltam ejtek néhány szót a harmadik együttesről, a svéd Blandblanden-ről is. Ha az OSC-t felépítő három együttes zenéjét nézzük, akkor a Mantric Muse leginkább Ozric Tentacles hatású psych rockban utazik, a (már nem működő) Gas Giant nagyrészt a fuzzos, desert rockos oldalt erősítette, a - manapság ugyancsak inaktív - Blandbladen pedig feltűnően utalt vissza a 70-es évek neo-prog és space rock együtteseire.

.

.

A 2001-ben alakult négyes egyetlen albumán már az első kompozíciónál is meghatározóak olyan hangzású szintetizátor dallamok, jazzes zongora klimpírok, vagy hangulatos Hammond hátterek, amelyek régi progresszív rock nagyságokat idéznek. Ezeken kívül találhatunk még itt változatosan variált gitárjátékot, ízlésesen témázgató basszust és rengeteg pszichedelikus kiegészítőt. A magas szintű hangszeres játékhoz egy jellegzetesen pattogó dobtéma szolgáltatja az élvezetes alapot, aminek a hátán élénken haladhatunk, aztán félidőnél átbillen az egész egy nagyon szép lecsendesülős részhez. Ez a kellemes gitármelódiákkal operáló, ellazító hangulat szépen végig is vezeti a hallgatót a tétel végéig.

A második, "Pa Gron Kvist" c. szám kb. fele olyan hosszúságú, mint az első, ráadásul hangulat és ütemváltás terén is egységesebb felépítésű. Ez mindvégig ugyanazon a képzeletbeli tájon ábrándozgat, könnyed légköréhez pedig nagyban hozzájárul, hogy a légiesen szárnyaló gitárdallamok alatt raggae/dub jellegű ütemek lépkednek.

A "I Afton Trans" című harmadik tétel az előzőeknél energikusabb hangvételű krautrock, Ozric Tentacles-re emlékeztető, tripes kütyükkel, kicsavart gitárokkal és pulzáló basszussal. Az első számhoz hasonlóan itt is nagyon kiemelt szerepet játszik a ritmizálás, amit ezúttal pumpálós lábdob egészít ki helyenként, illetve ennél a számnál is egy elvarázsoltabb hangulatú, elszállós szakaszt kapunk második felvonásként. Ebben ismét megjelenik a régmúlt idők átszellemült, álomszerű pszichedeliája. Kurvaszép.

Az utolsó szám ("Dimland") egy hatalmas időutazás. Az dús orgonaszőnyegek révén nosztalgiázhatunk a 70-es években, a keleties gitárdallamok visszarepítik az embert az Ezeregy éjszaka meséibe, a változatos színeket felvonultató, űrbéli billentyűs hangok segítségével pedig a jövőbeli kozmoszban is kalandozást tehetünk. Rendkívül sokszínű, eseményekkel teli, élénkítő hatású muzsika. Nemcsak az album csúcspontja, de a space rock műfaj egyik legélvezetesebb darabja is. Szerintem kihagyhatatlan.


Az albumot 2008-ban újra kiadták és azóta sajnos nem sokat hallani felőlük, abban pedig csak reménykedhetünk, hogy az újjáalakult Mantric Muse példájára ők is jelentkeznek majd valami hangzóanyaggal.
.

                                   Az album számai:                                 
1. I Grevens tid (12:03)
2. Pa Gron Kvist (6:06)
3. I Afton Trans (12:54)
4. Dimland (13:52)
.

Tagok:
Sebastian Wallander : gitár
Dave Janney : basszusgitár
Ola Eriksson : billentyűshangszerek    
Kaufman : dob

.

.

.