SPACE DEBRIS : DISZKOGRÁFIA

Krautrock Sessions 1994-2001 (2002):

1.Long Distance Voyager 2.Green Skies 3.We were at the Moon Before You were at the Moon 4.Lornas Vibrator (Short Version) 5.Nuff & Nunner 6. Lornas Vibrator (Long Version) 7.Phobos was Here 8.Big Babys Birthday 9.Gaspra 951 10.Daydream 11.Miranda
 

Kraut Lok (2005):

1.Xenufo 2.Bolivia 3.Capitalists Nightmare 4.Trans Odenwald 5.Electric Friends 6.Magic Paisleys 7.Purple Dream (Live) 8.Second Sight 9.Kraut Lok

Three (2006):

1.Dark Star 2.Saurus 3.Trip Vitesse (Sans Alcool) 4.Mountain High 5.La Mano de Dios (Ext.)

Elephant Moon (2008):

CD 1
1.Free Spirits 2.Heliopolis 3.Japanese Girl 4.Medicine Men 5.Spater Kommt Peter 6.Winter 7.Return of Voyager 8.Alien Appler Party 9.MoJoMe II 10.Awaking (Complete Bird Version...(Bonus Track)
CD 2
11.Jazzvibe Explorers 12.Space Debris Truckin' 13.Black Viking 14.Ur Whales 15.Unknown Song 16.Longo Ago (Bonus Track)  17.Rockarola (Bonus Track) 

Live Ghosts (2009):

1.Solarization 2.Love Weibrator 3.Transmigration4.Latrino Mortadella
5.Dance Of The Holy Orbit 6.Electric Eagle 7.Omnitron 8.Mountain Rising 9.Sience Fiction Is Today

Na,sikerült végre.Már régóta terveztem,hogy kirakom,de más oldalak linkjeit nem szívesen használnám fel,mer’ ugye aztat nem illik,úgyhogy volt vele egy kis melóm.Főleg a kurvahosszú két cédés lemez miatt.Na mindegy,faszt érdekli.BloodyHolly külön kérte a diszkográfiát a Live Ghosts kommentjében,úgyhogy neki is,meg Dose3000-nek is,és minden idelátogató Space Rock rajongónak jó étvágyat hozzá!A gyomorrontás elkerülése érdekében szerintem ne nagyon próbálkozzatok az egész diszkográfia egyben történő végighallgatásával,mert egy kicsit túl nagy falat lenne.Már eleve az Elephant Moon album baszottul hosszú a több,mint 21 perces nyitószámával és 155 percnyi teljes játékidejével.

A csapatról írt alap infókat megtaláljátok a Live Ghosts ajánlójánál,most viszont pár szóban albumaik hangzásáról és irányvonaláról írnék.A 2002-es,bemutatkozó lemezen régiesebb keverésű hangzás,ősrockos hangulatú agyalások és intenzív,hippis megmozdulások találhatóak,illetve a későbbiekkel ellentétben van rajta néhány vokálos szám is.Mintha csak 30 évvel ezelött készült volna.Beszarás!A hangzás és a zene is eszméletlen.Az ezt követő két lemezen érezhető némi higgadás,kiegyensúlyozottabb megszólalás és valamivel szpészesebb légkör,bár nagyjából ugyanazt a jelleget és egységes hangzást viszik tovább.Ahogy azt a 2009-es albumnál már említettem ezeken a régebbi albumokon gyakran lehet számítani arra a bizonyos Santanás légkörre,valamint a '60-as,'70-es évek nosztalgikus világát idéző moog és hammond szőnyegekre.Aztán egy kicsit váltottak.2008-ban kiadták az Elephant Moon albumot, aminél jelentősen csiszoltabb hangzást választottak,ráadásul nemcsak hogy változatosabb összképet hoztak létre rajta,de jóval szabadabbra merték engedni fantáziájukat is.Színesebb hangokat,különlegesebb effekteket használtak,előkerültek a modernebb ritmizálások és bátrabban kisérleteztek a különböző stílusokkal.Felhők közé kényszerítő gitármelódiákkal,jazzes improvizációkkal,nosztalgikus hangulatot árasztó,sokrétű szintijátékokkal,borultabb témázásokkal és emelkedett hangulatfokozásokkal létrehozták az addigi legtartalmasabb és talán legszínvonalasabb lemezüket.Ettől függetlenül elképzelhető,hogy valakinek az első három album valamelyike jobban be fog jönni.

Az Into The Sun címmel kiadott,2006-os lemezüket,ami tulajdonképpen egy Burg Hertzberg fesztiválról készült koncertalbum, sajnos nem találtam sehol,szóval ha valaki esetleg találkozna vele,legyen szíves megdobni a linkjével,hogy kibővíthessem vele a diszkográfiát.Meg azért is,hogy szarrá hallgathassam.

SECRET SAUCER : DISZKOGRÁFIA

(Psychedelic-Kraut-Prog-Space Rock)

Element 115 (2005)

01. Star Rise
02. Sword of Conneault
03. Solar Winds
04. STS-107
05. Atom Smasher
06. The Treveller
07. Duul
08. Desert of Existence
09. Astral Progeny
10. Looking Skyward
11. AMBQSM
12. Beyond Time

Second Sighting (2007)

01. Lift Off
02. All the Way to Outer Space
03. D-Walker    
04. Tranquility Base
05. Venture 90-200    
06. Disintegrator
07. Integrator
08. Reflections    
09. Deat of Time    
10. Night Sky    
 

Tri-Angle Waves (2009)

01. Night Encounter
02. A Sublime Metaphor
03. Protoplasmic Accelerator
04. Approaching Hunab Ku
05. Light Years Away
06. Mind Mechanics

Ha elegetek van már a sok pszichedelikus zenéből,akkor itt van még három!Degeci vagyok,nem?Az amerikai Secret Saucer 2001 óta gyártja elmeutaztató instrumentális zenéit,amelyek egytől egyig világegyetembe merengető,emberi lét értelmét csillagokban kereső furcsaságok.Gyakran utalnak zenéjükkel a '70-es évek pszichedelikus nagyjaira,hol a Hawkwind-re emlékeztető,improvizatív és hipnotikus hangulatú gitárszólamaikkal,hol pedig Pink Floyd-ot és Tangerine Dream-et is idéző,ezerfelé kalandozó szintitémáikkal.A Secret Saucert valójában a Star Nation,a Quarkspace,az Architectural Metaphor és a Sun Machine nevű együttesek tagjai hozták létre projektként,illetve érdemes még tudni róluk,hogy nem egyszer léptek már fel közösen a Hawkwind-el és kisegítő/beszálló zenészként is közreműködött már a csapat néhány tagja a Hawkwind koncertjein.Bajéval már tárgyaltuk a Secret Saucert régebben és azt sem volt nehéz megállapítani,hogy rohadtul elszállt agyú figurák.Ehhez elég egy pillantást vetni a myspace-ükre. 

Első,Element 115 című albumukon múltbéli,elvontabb hangulatokat szállítanak,rengeteg atmoszférikus,szinte már Jean Michel Jarre jellegű szintikavalkáddal,a 2007-es,Second Sightingnál pedig egyre jobban megjelennek a modernebb,Oresound Space Collective szerű megoldások és gyakori a zongorás színesítés használata is.A valójában már 2001-óta elkészített ,de csak 2005-ben hivatalosan kiadott Element 115-nél számomra érthetetlen módon,sajnos a lemez második felére pakolták az élénkebb számokat,az első felére pedig a magányosabb hangulatúakat.Úgy összességében véve egy planetáriumi vetítésekre illő,kaleidoszkópszerű képeket festő,földöntúli,trippes zenével mutatkoztak be 2005-ben.Nemrég megjelent,harmadik lemezük,amit a Tri-Angle Waves névre kereszteltek az előző kettőnél egy fokkal mélyebb pszichedeliában cirkulál,mindvégig végtelen űrbéli dimenziók sötét bugyraiban kallódva.Itt is a már említett O.S.C. feeling uralkodik,csak jóval visszafogottabb formában.Ha a három közül csak egyetlen lemezt szeretnél leszedni ismerkedésként,akkor mindenképpen a második,Second Sighting címűt ajánlanám.Eszméletlen dolgok vannak rajta.

Titeket fogott már el olyan érzet a Causa Sui,vagy az Ozric Tentacles zenéjének hallgatása közben,hogy talán nem is emberi teremtmények hozták létre?Ha volt már rá példa,akkor ezt a Secret Saucer esetében is rengetegszer érezni fogjátok.


Tagok:
Steve Taylor - guitar, bass, drums
Dan Schnell - acoustic & electric guitar
Paul Williams - synthesizers, drums
Billy Spear - bass
Steve Hayes - synthesizers, bass
Dave Hess - synthesizers, glissando guitar
Greg Kozlowski - guitar, bass
Jay Swanson - keyboards
Thomas Marianetti - drums, synthesizers

SPACE DEBRIS : LIVE GHOSTS (2009)

(Élőben rögzített instrumentális Kraut-Prog-Space Rock Jam)

A németországból érkező Space Debris a pszhichedelikus scéna egyik meghatározó bandájának számít.Ők sem a sztóner felől közelítik a műfajt,hanem kifejezetten egyéni tálalásban játszanak.Retrospektív,kellemes hangulatú jammekből álló számaik rendkívül laza kikapcsolódást nyújtanak.Albumaikon sokszor érezhető a régi korszakos Santana lemezek feelingje,főleg a szinti atmoszféra és a gitártémák terén,viszont ezen a kiadványon ez a hasonlóság talán kevésbé tűnik fel.Én mondjuk pont ez miatt kedveltem meg az előző lemezeket.Eszembe juttott viszont hallgatás közben a Mahavishnu Orchestra,a Led Zeppelin,Jimi Hendrix,a Deep Purple és különböző Progresszív,illetve NeoProg banda neve is.A 2009-es lemezről,címéből és közönségzajából ítélve elöször azt hiheti az ember,hogy hagyományos koncertlemezzel áll szemben,viszont a tracklistre tekintve kiderül,hogy ezek a számok nem szerepelnek egyetlen eddigi albumukon sem.Német előadók számtalanszor tanubizonyságot tettek már a műfajban hihetetlen kreatívitásukról,szokatlan ötleteikről és merész fantáziájukról,ehhez elég ha megvizsgáljuk Sula(Dave Schmidt) lemezeit és projektjeit.Szerintem a Live Ghosts esetében is egy elég rendhagyó megoldásról beszélhetünk,mivel nem stúdióban,hanem élőben rögzítették a lemez teljes anyagát.Viszont itt nem valami visszhangos,búgó fosra kell gondolni,hanem tiszta hangzású stúdióminőségre.A muzsika pedig összetett szerkezetű,hosszúra nyúlt improvizációkból áll,magas szinten elkövetett hangszeres játékkal,ami néhol erősen súrolja,illetve érinti a fúziós Jazz  világát is.Változatos,régies szintitémáinak köszönhetően pedig eszméletlenül különleges hangulat uralkodik az egész lemezen.Ha magyarra fordított módban lépsz a banda myspace oldalára(fogalmam sincs,hogy jutott eszembe ilyen hülyeség),találhatsz többek között egy konkrét utalást is erre:"Sok hosszú kinyújtja gitár lekvárok és egy régi idő orgona hang,amit fog neked elájul".

A Live Ghosts-nál hallottam már ugyan jobb lemezt is tőlük,de még ettől függetlenül is nagyon fasza zene található rajta.Nekem legalábbis bejött annyira,hogy egymás után kétszer is meghallgassam.Emlékszem,hogy valamelyik lemezükhöz még Nemtombajétól kunyeráltam linket régebben és mivel azóta beszereztem mindegyiket,nemsokára várhattok a blogon egy diszkográfiát is.
 
Myspace
Myspace magyar fordításban
Weboldal


Tracklist:
Solarization
Love Weibrator
Transmigration
Latrino Mortadella
Dance Of The Holy Orbit
Electric Eagle
Omnitron
Mountain Rising
Sience Fiction Is Today


Diszkográfia:
Krautrocksessions 1994-2001 (2002)
Kraut-Lok (2005)
Three (2006)
Into The Sun - Live At Herzberg 2006
Elephant Moon (2008)
Live Ghosts (2009)

ESPERS : III. (2009)

(Pszichedelic-Folk Soft Rock)

A késői '60-as évek brit folkjának gyökereiből táplálkozó philadelfiai Espers valami hülye oknál fogva a III. címet adta negyedik nagylemezének.Na mindegy,ez mitsem változtat azon a tényen,hogy nagyon szép zenét játszanak.Olvasáshoz,vagy másnapos pilledéshez tökéletes.Kellemes gitárharmóniák,elringató akusztikázás,folkos líraiság,enyhe pszichedelikus légkör.Mindehhez jár még női és férfi vokál is.A csajszit Meg Baird-nak hívják és kifejezetten kellemes hangja van,az álmodozós hangú csákó pedig Greg Weeks névre hallgat.Hol számonként felváltva,hol pedig duettben énekelnek.Személyes kedvenceim a balladás "I can't see clear",a légies "Sightings" és az ábrándozós "Trollslanda".Hogy valami megközelítő képet alkossatok a zenéről,látogassátok meg az Espers weboldalát és myspace-ét,vagy szerintem talán az is elég ha magatok elé képzeltek egy szomorkásabb és középkori várjátékok nélküli Blackmore's Night-ot.A további agyalás helyett pedig klikkeljetek a borítóra és hallgassátok meg a lemezt!Én most visszadőlök,mert fáradt vagyok.Szasztok.


Tracklist:
01. I Can't See Clear 4:14
02. The Road of Golden Dust 5:07
03. Caroline 3:22
04. The Pearl 4:49
05. That Which Darkly Thrives 5:14
06. Sightings 5:12
07. Meridian 3:13
08. Another Moon Song 6:03
09. Colony 4:18
10. Trollslända 5:53


Diszkográfia:
Espers (2004)
The Weed Tree (2005)
II. (2006)
III (2009)

THE STEEPWATER BAND :

COMIN' BACK HOME/DHARMAKAYA

Dharmakaya (2004)
Tracklist:
01. Gettin' By
02. Dead Horse
03. Back to the Bottle
04. Dharmakaya
05. Oh I Wept
06. Jammin' Down Southern
07. Black Cats Path
08. Waiting on the Devil
09. House Is Burning
10. Autumn
11. Ride Free
12. Another Cold Letdown
 

Goin’ Back Home (1999)
Tracklist:
1.Goin’ Back Home
2.Can’t Be Satisfied
3.House is Burnin'
4.She’s 19 Years Old
5.Dust My Broom
 

1998-ban alakultak Chicagoban,első kislemezüket Goin' Back Home címmel adták ki,amit ezek után még hét audio kiadvány követett.A 2005-ös Azkena Rock Fesztiválon,olyan előadókkal léphettek fel,mint a Gov't mule,a Soulbreaker Company,a Bad Religion,vagy a QOTSA.2007-ben a The Black Crowes társaságában koncerteztek és itt haverkodtak össze annak gitárosával is,aminek köszönhetően 2008-as,Grace & Melody című lemezük produceri munkálatait Marc Ford végezte.A Grace & Melody albumot egyébként megtalálhatjátok a blog egyik régebbi ajánlójában is.A G&M-t a mai napig gyakran előveszem,ha valami szellősebb,tavaszi hangulatra van szükségem.Most viszont az együttes talán legsikeresebb,2004-es és legelső albumával,pontosabban ötszámos kislemezével szeretnék megismertetni mindenkit.A 2004-es keltezésű Dharmakaya című lemezen optimista,baszottul hangulatos,laza,southernes,jammes,blúzos muzsika található,ami kb.a Lynyrd Skynyrd,a Firebird és a Raging Slab keverékeként írható le.A '99-ben összehozott Goin' Back Home EP is gyökeresen eltér a Grace & Melody album szállingós hangulatától.Ezen a lemezen a Delta Blues és Boogie Rock sajátos keverékét játsza a csapat,John Lee Hookerre és Muddy Watersre emlékeztető stílusban.Piás lazaság,jókedvű szédelgés,füstös pubok,blúzos szólók,táncoltató szájherfli,hanyag borosta,stb.Ha tetszett George Thorogood legutóbbi lemeze,vagy a Zakk Wylde féle Pride & Glory akkor a Goin' Back Home miatt is biztos meg fogsz bontani pár üveget.

Mindkét,illetve mindhárom lemez rohadtul eltér egymástól hangzás terén,de mindegyik fasza a maga nemében és természetesen kötelező hallgatnivalók.

The Steepwater Band Diszkográfia:
GOIN’ BACK HOME - (EP) 1999
LIVE!...HALF IN THE BAG - ( LP) (Limited Edition)  2001
BROTHER TO THE SNAKE - (LP)  2001
DHARMAKAYA - (LP) 2004
REVELATION SUNDAY - (LP) 2006
SONGS FROM THE 8TH DAY - (EP)  2007
LIVE FROM NASHVILLE - (Limited Edition DVD) 2008
GRACE AND MELODY - (LP) 2008
THE STARS LOOK GOOD TONIGHT - (EP,Single,4 track)  2010

Veboldal
Myspace
A TSB saját Lejátszója
Ingyenesen letölthető trackek
Kiadványok,polók,stb vásárlása
Dharmakaya album letöltése
Goin' Back Home album letöltése
Grace & Melody album letöltése
 

THE PSYCHEDELIC AVENGERS : ... AND THE DECTERIAN BLOOD EMPIRE (2006)

Na, amit először kell tudni erről az albumról, hogy hosszú, nagyon hosszú. Mondanám, hogy ez miatt érjétek be jövőhét végéig Space Rock témákkal, de olyan mennyiséget és olyan fasza zenéket találtam mostanában, hogy a héten ki kell majd raknom még egy párat. Eszméletlen sok csapat, illetve előadó közreműködik ezen a kiadványon, számszerint 49 ( ! ), amelyek közül nektek Sula Bassanát említeném meg elsősorban, illetve Stefan Kogleket a Colour Haze-ből. Az előző, 2004-es albumon is rengetegen segédkeztek, de ez valami rohadtul nagyszabású koncept sztori. Stílusát tekintve is hihetetlen sok dolgot tartalmaz, szóval ne lepődjetek meg ha esetleg túlzottan elektronikus jellegű zenékbe botlotok rajta. Ezúttal kicsit jobban ráértem, úgyhogy a hosszú tracklist ellenére vázolnám trackenként, hogy nagyjából mire számíthattok, remélem bírjátok majd türelemmel :

KOSMOS : S/T

Ez a montreáli brigád a bizonyíték arra, hogy Kanadában is vannak elkötelezett rajongói a Space Rocknak. A hatásvadász számcímek ellenére, mint pl. "Krautrock", vagy "Mothership", a csapat 2007-es lemeze abszolút nem a szokványos kategóriába tartozik. Nem próbál túlzottan átmászni a stoner, vagy a desert rock irányába, mint ahogy azt manapság rengetegen teszik, inkább a hammond orgonával dúsított, '70-es évekbeli progresszív és space rock világába kalauzol vissza minket. Olyasmi hangulatot alkotnak zenéjükkel, mintha valamiféle jövőbe helyezett retrospektív ünnepélyre kapnánk meghívót. Ezen az egész galaxisra kiterjedő rendezvényen pedig felelevenítik a régi motoros hippik űrhajós ábrándjait. A lemezen a hammond szőnyeges, Deep Purple-re emlékeztető jammelések mellett jól megfér a transzcendentális hippiskedés ("Indu Kush"), a Voivodos hangzású punkszerűség ("Much Too Old") és az elektronikus hangokból szőtt computer feeling is, mint pl.a "Dream", vagy a "Septial". Szokatlan és előremutató megoldásokat is tartalmazó,koncept alkotás, ami már csak a Voivod dobosának játéka miatt is kötelező. Ha nagyon hasonlítgatnom kéne valamihez, akkor azt mondanám, hogy talán az Astrosoniq-hoz áll a legközelebb, csak ez a lemez teljesen instrumentális. Természetesen, ha még eddig nem említettem volna:kihagyhatatlan!

Engem rendesen megtalált ez a lemez és mostanában nagy kedvenc, úgyhogy remélem nemsokára kapjuk az újat is. 



Tagok:
Jetphil (Paradise) : Guitars
Michel Away Langevin (Voivod) : Drums & Octapad 
Alex Crow (Tricky Woo) : Keyboards & Programming 
Vincent Peake (Grim Skunk) : Bass
Fred Filteau : Kosmic Sounds Station


Tracklist:
01. Psycho
02. Dream
03. Grand Grizou
04. Yawa
05. Indu Kush
06. Much Too Old
07. Kosmos
08. Krautrock
09. Septial
10. Amerique Innavouable
11. Mothership
12. Messe Noire

LEMMUS LEMMUS : S/T (2008)

(Psychedelic-Folk-Hippi-Prog Rock)

Fasza kis tavaszváró időutazás,szellős hammondal,könnyed akusztikus háttérrel,szolid gitármelódiákkal,régies billentyű pötyögésekkel,szitárral,tamburinnal,fuvolával,tv-s közjátékkal és a pszichedelikus műfaj egyéb sémáival.Kicsit olyan feelingje van mintha egy időgéppel visszamennénk a késői '60-as évekbe,keresnénk egy végeláthatatlan napraforgómezőt,kibasznánk egy hatalmas fotelt,meg négy,kellő távolságban elhelyezett, gecinagy hangfalat és a korszak,lightosabb fajta peace&love zenéinek hallgatása közben szarnánk az egész világra.Nem szeretek kiemelni számokat egy albumról,de egyet mégis muszáj,mégpedig a lemez uccsó darabját:"Violet & Blue".Ez szerintem nemcsak hogy az egész album legjobb hangulatú száma,de olyan muzsika,amit a '60-as években simán toltak volna a rádióban.Az alaphangulatot egy Eliya Scemama nevű csajszi éneke adja meg,akitől baszottul kellemes és furcsa dallamokat kapunk.Rohadtul megérintős egy zene.

A csapatról meg közben nem is írtam semmit.Szóval: izraeliek,van még ezenkívül egy 2004-es keltezésű,Chameleon Mood Swing című lemezük(küldjétek a linkjét),zenei hatásaik közé pedig a Syd Barett korszakos Pink Floydot,a Beatlest és az E.L.P.-t lehetne leginkább sorolni.

Kicsit szomorkás,de rohadtul kellemes kis zene.Hallgassátok és pilledjetek rá!


Tagok:
Noam Rapaport : organ, piano, Mellotron, vocals
Joel Ron : guitars, vocals, percussion, effects
Eddie Ron : lead vocals, acoustic guitar
Tsoof Philosoph : bass
Or Barnea : drums, percussion
Eliya Scemama : vocals

PLANKTON : DISZKOGRÁFIA

(Instrumentális Prog-Art-Blues-Melodic-Jam Rock)

PLANKTON (2002)
01. Vårlevitation
02. Pickadoll
03. Monsoon
04. Elephantman
05. I´m Not An Animal
06. Jorm
07. Zeitgeist
08. Groovedawg
09. Take Five
10. Humble Colossus
11. Living Room Jam
12. Universal Walkabout

HUMBLE COLOSSUS (2004)
01. What´s Your Favourite Colour?
02. Bulleribock
03. Fleetwood
04. Visa Från Utanmyra
05. Kebnekaise
06. Agent Orange
07. Out Of The Sun
08. Yestermorrow
09. You Are My Friend
10. A Thousand Lakes

PLANKTON 3 (2006)
01. The Telltale Heart
02. Stockholm
03. Cosmic Bridge
04. Holy Cow
05. Sea of Tranquility
06. Have You Ever..?
07. Anecdotes of an Aquanaut
08. 1970
09. Dvärgfeber
10. Evolution at Work

OCEAN TALES (2009)
01. We Come In Peace
02. In the Meadows
03. Small Steps, Giant Leaps
04. Pomperipossa
05. I See Land
06. Time Wounds All Heals
07. First Snow
08. Plankton Sans Frontiers
09. When Worlds Collide

Az instrumentális zenében utazó svéd Plankton 2009-es lemezéről visszajelzéseket ugyan nem kaptam senkitől a blogon, de én személy szerint úgy rákattantam, hogy muszáj volt kiraknom a többi albumát is. A teljes diszkográfiát meghallgatva, nekem valamiért olyan nevek jutottak még eszembe a már említetteken kívül, mint Steve Vai, Joe Satriani, vagy Uli Roth. Ismerkedéshez, ha még esetleg nem hallgattad meg az új lemezt, talán a Humble Colossust ajánlanám, nekem legalábbis az lett a kedvencem. Ja? És valószínüleg rohadtul meghálálnám, ha Rare Tracks 1998-2005 c. lemezükhöz passzolna valaki linket.

LETHE : MNEMOSYNE (2009)

Lethe a görög mitológia alvilágának azon folyója, aminek segítségével a holt lelkek elfeledhetik evilági életük emlékét. Kontrasztként pedig az emlékezés istennőjének, Mnemosyne-nek a nevét választotta debütáló lemeze címeként ez a Lethe névre keresztelt amerikai brigád. Az album legerősebb pillérei a dinamikus hangzás, a komplex, technikás témázgatások és az agyalósabb fajta stoneriffek. Annak ellenére, hogy vokál nélkül is szerethető lehet sokak számára, szerintem megérdemelne egy erős torkú énekest ez a zene. Elég szembetűnő ennek hiánya pl.: a Baroness-re emlékeztető címadódal második percénél lévő kiállásnál.  Ez a rész szinte könyörög a vokálért, de még sorolhatnám, ha nem lennék most ilyen lusta.  A másik dolog, amit érdemes megemlíteni, hogy a Baroness párhuzamnak köszönhetően a kábult, sivatagi csellengésen kívül Post Rockos és Progresszív Metálos elemeket, dallamokat is beleszőnek zenéjükbe. Nekem kifejezetten szimpatikus ez a fajta stílus-kotyvasztás.

Fasza kis lemez és elég élvezetes hallgatnivaló, de azért nem lenne rossz, ha következő lemezüket már énekessel rögzítenék.

 
Tracklist:
1.Mother Milk Eyes (06:09)   
2.New Queens (08:07)   
3.Mnemosyne (12:14)   
4.Open Harvest (09:27)   
5.Therefore Let Us Feed the Beast (08:51)