PYRIOR : PULSAR (2009)

A német Pyrior 2008-ban alakult,Pulsar című Ep-jüket pedig 2009-ben adták ki.Instrumentális muzsikát játszanak,amiben desert rockot és stonert vegyítenek,bár szerintem egyébként sincs túl éles határvonal a két stílus között,szóval nevezhetjük nyugodtan instrumentális stonernek a Pyrior zenéjét.A lemez első száma ("Janitor")pl. ütemesebb stoner rock,a következő,nem túl fantáziadús címet viselő "Oblivion" pedig ábrándozós desert rock,amit helyenként stoneres riffekkel élénkítenek.A harmadik "Paralyze Vertification" kifejezetten kellemes kis desert rock jam,a következő "Pulsar" pedig ehhez hasonló jellegű,csak kissé zajosabb.A lemez egyetlen vokálos darabja a "Stator" című szám.Sajnos.Mármint szerintem tök felesleges volt elbaszni ezt a számot a jellegtelen énekkel.Na,mindegy,azért maga a zene nem rossz,ugyanúgy,ahogy az albumot záró,jammelősebb "Vertigo" se.

A Pulsar összes számára alapból jellemző a Kyuss feeling,Kyuss hangzás,dallamvilág,...stb.Teljesen átlagos,hagyományos muzsikát játszik ez a csapat,de megér egy-két hallgatást a lemezük,mert fasza hangulatok vannak rajta.Monkey3 rajongóknak legalábbis nagyon bejöhet.

Tracklist:
01. Pulsar
02. Paralyze Verification
03. Janitor
04. Vertigo
05. Oblivion
06. Stator

ORESUND SPACE COLLECTIVE :

SLIP INTO THE VORTEX  (2010)

Megérkezett végre a híres dán pszichedelikus csapat nagylemeze is,az ugyancsak 2010-es EP ajánlóját és letöltését pedig itt találhatjátok.

A nagylemezen szereplő,mind a hat szerzemény igazi elvont space rock jam,kényelmes-,kozmikus utaztatással és éjszakai bár feelingel.

Szaxofont,trombitát,fuvolát,hammondot és mindenféle hagyományos elemet ugyanúgy felvonultat,mint különféle modernebb,furcsa és bizarrnak ható effektet.Annyira eszméletlenül kellemes,elvarázsolt muzsika,hogy nevezhetnénk ezt az álomszerű hangulatot akár Psychedelic-Lounge Rocknak is.
 

Minden psy/space rock rajongónak kötelező.
 

Tracklist:
01. I teleported to acapulco 09:56
02. Mothership machinery 24:51
03. Fondle the frequency 07:10
04. Slip into the vortex 18:14
05. Sonic snake 12:00
06. Lord of slumber 06:22

SAME ROAD : DISZKOGRÁFIA

Same Road : Bar Camp: Czas na zmiany (2010)

A 2003-ban alakult,lengyel Same Road legújabb Bar Camp című albumát nagyjából úgy kell elképzelni,mintha a Tarantula Hawk a Poseidotica,a Husky és a Yawning Man közösen jammelgetnének egy sivatagi műhelyben.Átszellemült improvizációkat hallhatunk,analóg hangzással,próbatermi konzultálásokkal,éterbe visszhangzó-,szinte már Shadowst idéző gitárhangokkal és kamarazenekarba illő-,pincegarázsból szóló dobokkal.Igazi befüstölős,lelassult higgadtság,ami felvonultat rengeteg pszichedelikus tekergőzést és délibábos merengést.

Same Road : Muzyka Do Mycia Okien (2009)

A 2009-ben kiadott Muzyka Do Mycia Okien hasonlóan ráérős jellege esetleg annyiban tér csak el a 2010-es Bar Camp-tól,hogy a cin és a dob kevésbé garázsosan szól,illetve itt még nincs próbatermi-pince feeling,hanem a felszínen kóvájgunk,ahol csak a végtelen homoktengert találjuk és elveszítjük magának az időnek a fogalmát is.Ehhez hasonló,színtiszta desert rock improvizációt mostanában ritkán hallani.

Same Road : Cinema Optica (2004)

   Mindkét lemeztől valamelyest élénkebb és kevésbé belassult hangnemű a csapat első lemeze; a ritmizálása és ütemei pedig valahogy újszerűbb,post rockosabb megközelítésűek.Ennél az albumnál talán valahogy hiányzik a ráérősebb,szabadabb jam jelleg,de ettől függetlenül fasza kis zene,sőt az is elképzelhető,hogy valakinek jobban be fog jönni,mint a másik kettő.

Itt egyébként megint egy olyan bandáról beszélhetünk,ami ingyen letöltést biztosít a lemezeihez,szóval maximum respect a zene miatt és az őszinte zenekészítés miatt is.


Baje,Nico,Rico.........Nektek ezek a lemezek kötelezőek!

LANGFINGER : SKYGROUNDS (2010)

A Langfinger egy szemtelenül fiatal arcok által alkotott svéd hármas,az ötlettár viszont amit ezen a 2010-es bemutatkozó lemezen felvonultatnak olyan érzést kelt néha,mintha játszanának már vagy húsz éve.Rohadtnagy élvezet hallgatni,ahogy a különböző hangszerek ösztönösen szólalnak meg a kezeik alatt.Szinte minden egyes szerzeményük kicsattan a lazaságtól,az energiától és a vehemenciától,szóval hallatszik ezeken az átlagban középtempós dalokon,hogy nem csak tehetséges bandával van dolgunk,de imádnak zenélni is.A dallamvilág,amiből merítkeznek alapvetően retrospektív,viszont pl.az egyes hangszerek torzítása kifejezetten modern stílusú.Plussz megspékelik az egészet furcsán elvont,progos szintihangokkal,újszerű hangmintákkal és még egy mocskosul jó adottságokkal megáldott énekest is magukénak mondhatnak.Valami irdatlan erő van ennek a komának a hangszálaiban.Az pl. kibaszottnagy ahogy az utolsó "Ragnarok" című szám hosszúra nyújtott kiállásszerű részénél a lágyabb énektémából bölömbika módjára tér vissza.Hangja helyenként Chriss Cornell-re emlékeztet,néhol Leslie West-re a Mountainből,nem ritkán meg vikingszerű stonervokalistákat megszégyenitő módon ereszti ki a hangját.Erre valószínüleg tényleg születni kell,vagy legalábbis olyan adottság kell hozzá,amit nem lehet tanulni.Szóval nem egyszerű a csóka,ráadásul a basszusgitárt és a billentyűs cuccot is ő kezeli az éneklés mellett,úgyhogy erről a Victor Crusner nevű kölökről még biztos hallani fogunk a jövőben.

Visszatérve a zenére : a Grand Funk Railroad és a Mountain mellett van benne egy adag az Audioslave hangzásából is.Főleg a basszusnak van néha az a fajta funk rockos dinamikája,ami az Audioslave első lemezét jellemezte.Vannak még itt hatások a stoner világából is,pl. főleg a korai Clutch-ra emlékeztető dolgokat lehet felfedezni néhol.A néhány párhuzam ellenére viszont első lemezükre teljesen kiforrott hangzást sikerült kialakítaniuk,ami másra nem jellemző,egyéni elemeket tartalmaz.

Talán valahol így kell igazi rockzenét művelni manapság.Rám kb. olyan hatással van most ez a lemez,mint 2009-ben a finn Mangoo debütáló albuma.Az évvégi listámon már helyet foglalt magának a Skygrounds és mindenkinek csak ajánlani tudom a meghallgatását.

 

SÜDSTERN 44 : S/T (2007)

Nemrég ajánlottam nektek a csapat a 2004-es lemezét,most pedig a linkmágus által küldött 2007-es lemezük van porondon.Ja,és mégegyszer köszönet Nemtombajénak.

Az első szám alteres jellegű pszichedelic rock szerzemény,modern beatzene feelingel és szomorkás-,bágyadtan nyavajgó gitártémával,valamint a basszeros,Elli Popelli énekével.A második szám is hasonló irányvonalú,bár kicsit baljósabb és megzuhantabb hangulatú.Enyhe levertséget és sejtelmes légkört áraszt,néhol zaklatottabb fellángolásokkal és kálváriába mászó gitártémákkal.Az album további részében már nem is hallunk vokált,de nem is baj,szerintem ugyanis enélkül sokkal könnyebb elmerülni ezekben a fajta zenékben.A következő szám("Kauderwelsch") kifejezetten ütemesen indul és végig meg is tartja az intenzív ritmizálást.Elég tébolyodott zene,de megfelelő hangulatban nagyon el lehet kapni a sodrását.A negyedik,"Südsee" egy nyugis tengerpartra kalauzol minket,illetve erről a helyszínről indítja aztán a véletlenre bízott utazást is.A számot is nyitó,később is vissza-vissza térő hangulatos gitárriff harmóniája önkéntelen mosolyra és ellazulásra készteti az embert.Az előző albumon,illetve a Zone Six lemezein is ügyeskedő Julius K pedig ezt a riffet bontogatja,alakítja és repetizálja az egész szám alatt.A szám további részében hallhatunk tőle feelinges gitárszólót és szabadabb jammeket is,de az biztos,hogy marhanagy ötlet volt az alaptéma időnkénti visszahozása és felelevenítése,mivel így az egész szám legemlékezetesebb és legjelemzőbb eleme ez a gitárszólam lett.A furcsa,szellős hangulatra dolgoznak még rá Sula bácsi mértékletesen adagolt űreffektmorzsái és a szél hangján megszólaló,hipnotizáló suttogás is.Ha csak ez az egy szám lenne a lemezen,már akkor megérné leszedni.Az utolsó,"Freidschwimmer" címre hallgató szám feltűnően a Weltraumstaunen lemezek hangulatát idézi.Még a basszus pulzálása is kisértetiesen a Weltraum 98-as lemezének Pollenflug című számára emlékeztet.Tipikus német space rock:kozmikus légkört alkotó billentyűhangok,világegyetemben szétszóródó gitárszólamok és elvontság ezerrel.

A 2004-es,Dampfwalze című lemezt szándékosan nem dicsértem agyon,mert nekem is külön hangulat kellett néha a meghallgatásához. Szerintem főleg azzal követtek el egy kisebb baklövést,hogy rákényszerítették a hallgatót egy 69 percen keresztül agyaló jamre,amire nem biztos,hogy mindannyiunknak van türelme és figyelme,viszont a most jellemzett 2007-es keltezésű lemezt minden space rock rajongónak bátran ajánlom.Főleg a "Südsee" és a "Freidschwimmer" számok miatt kihagyhatatlan kiadvány.

A Baje által küldött linknél valamiért kétszer szerepel a "Südsee" ,mintha valaki eltalálta volna,hogy melyik számot hallgatnám meg mégegyszer az albumról.He-he.Sebaj,kurvajó muzsika és cseppet sem tűnik fel első hallgatásra ez a dolog.

Fasza lemez,ne hagyjátok ki!
 

Tagok:
Elli Popelli: bass, vocals
Julius K: guitars
Sula Bassana: drums, synthy
Walt Jahn: djembe
 

Tracklist:
1. Panorama Spaceship (6:10)
2. Mindfuck (9:42)
3. Kauderwelsch Maschine (6:29)
4. Südsee (10:36)
5. Freischwimmer (14:02)

ORESUND SPACE COLLECTIVE :

DEAD MAN IN SPACE (2010)

A Gas Giant tagjaiból álló dán csapat 2009-ben adott ki utoljára lemezt,Good Planets Are Hard To Find címmel,most pedig egy kellemes hangulatú-,három számos csomaggal tértek vissza.Improvizatív,jammelős,agyalgós,ábrándozós,melankóliázós,agycsavarós,űrutazós...stb zenét muzsikáltak össze erre a 2010-es albumra és ez a  kiadvány most valahogy egységesebb hangzású lett,mint az előző.

Az első,"High Pilots" című szám kiegyensúlyozottan szállingózó-,nyugis űrdzsem,leheletnyi háttérhammondal,finoman pulzáló basszussal,kozmikus színesítésekkel és szabadjára engedett gitárjátékkal.Tipikus space rock,ami az Ozric Tentacles-nél is hallható effekteket és szintihangokat használ.A lemez második száma már egy kicsit komplikáltabb.Éjszakai bár feelinget hozó szaxofon is megjelenik benne,a gitármelódiái pedig a Space Debris lemezeket juttathatja a hallgató eszébe.Egy idő után elmászik egyfajta space jazzbe,ami persze azért a szám címéből azért sejthető és itt megint felébred az emberben a kétkedés azzal kapcsolatban,hogy valóban emberi lények játszották-e össze ezt a hihetetlen zenét.A harmadik és egyben utolsó szám pedig egy jövőbeli űrhajó fedélzetén hallható-, fedélzeti kompjúterből származó zajokat tartalmaz.Az űrutazásos,futurisztikus légkör megerősítéséhez megfelelő,de szerintem mindenki jobban örült volna ha egy zenei darabot raktak volna helyette a lemezre harmadik számként.Persze az előző két szám annyira fasza,hogy akár rögtön újra is hallgatható miattuk a lemez és mindkettő kárpótolja az utolsó szám "nesze semmi fogd meg jól" jellegét.Ja és ráadásul jó hosszúak is.A "High Pilots" 21:54 percen keresztül utaztat,a "Space Jazz Jam" pedig 17:35 perces.

Aki a csapat lemezeit ismeri,az szerintem az ajánló elolvasása nélkül is le fogja szedni ezt a lemezt,a másik tábornak pedig nem árt megismerkedni az OSC előző lemezeivel is,mivel szerintem a pszichedelikus rock egyik alapnak számító bandájáról van szó.Szerintem nemsokára lesz a blogon diszkográfia is tőlük,amihez viszont valószínűleg a segítségeteket fogom majd igényelni,mert nem találtam linket mindegyik albumhoz.
 

Myspace
Weboldal
Letöltés1
Letöltés2
 

Tracklist:
1. High Pilots
2. Space Jazz Jam 2.2
3. Dead Man in Space
 

SÜDSTERN 44 : THE DAMPFWALZE (2004)

Ez a Sula közreműködésével létrejött csapat mindössze két lemez erejéig jött össze.Ezek közül pedig csak a második,The Dampfwalze nevű albumot sikerült megtalálnom.A másik(s/t) lemezükön a hagyományos értelemben vett,egymástól különálló számok szerepelnek,a The Dampfwalze viszont egyetlen hosszú kompozícióból áll.Hosszan kifejtett,véletlenszerűen bontogatott témák fejlődnek és alakulnak itt egymásba,tehát végülis egy 69 perces pszichedelikus jam,de nevezhetjük akár space mixnek is.Néhol szinte meditatívan ismétlődő és lazító,míg más szakaszokon zajolásba mászóan elfajult,vagy éppen kellemesen csillapodott és nyugalmat árasztó.Szóval hosszú hullámvölgyekre és átszellemült improvizációkra lehet számítani a lemezen.Ahogy a weboldalukon és a myspace-ükön néztem az s/t lemezen nagyon fasza muzsikák vannak,úgyhogy hatalmas köszönetemet nyilvánítanám ki annak az illetőnek,aki tudna hozzá linket vadászni.

THE STEEPWATER BAND : BROTHER TO SNAKE (2001)

Kurvára szeretem ezt a bandát,de ez gondolom már kiderült abból,hogy néhány lemezüket ajánlottam itt a blogon.Akinek az előzőleg ajánlott lemezek tetszettek,annak ez is nagyon fog.Van rajta nyugis ballada,akusztikus szellőzés,motoros feeling,kocsmajárat,zongorás lokálhangulat,country jellegű blúz és mindenféle southernes,blúzos faszaság.A "Back To The Bottle" már a Dharmakaya lemezen is szerepelt,egy kicsit eltérő,de hasonló hangnemben készítve,a "Goin' Back Home" számot pedig a csapat első Ep-jén is megtalálhatjátok.Erről az albumról szinte minden egyes számot ajnározhatnék,de ami mindenképpen megérdemli a dicsérő szavakat az a "Hard As Stone" című kurvajó hangulatú,szellős country ballada és az autentikus déli életérzésű "No Good For Me",amiben mindössze csak szájherfli és ének szerepel.Na,egy szónak is száz a vége,a Brother To Snake album lazább kertipartikhoz,vagy hosszabb autós-motoros utazásokra tökéletes egyveleg.A Black Crowes és az Allman Brothers Band rajongóinak kötelező.

 

Tracklist:
01. Back To The Bottle        
02. Feelin' In The Air           
03. Ain't Gonna Waste The Day Cryin'           
04. Leo's Grass           
05. Hard As Stone           
06. Dirty Ol' Blues           
07. Goin' Back Home           
08. Rain           
09. Down In Chicago           
10. No Good For Me       
11. Preachin' Blues       
12. Addicted           
13. Morning Star

Rohadtul csavargós kedvem lesz már rögtön az amerikai banda első számától.Végig szinte középtempós számokat vonultatnak a lemezen,de mégsem jutott eszembe egyetlen alkalommal sem,hogy hol van már egy gyorsabb szerzemény.Irdatlan mennyiségben található a neten mostanában retró jellegű southern és blues muzsika,de a Stone Axe zenéjén tényleg érződik a régi nagyok iránti  szeretet.A Lynyrd Skynyrd  motoros feelingjét ugyanúgy megidézi,mint a Bon Scott korszakos AC/DC lépegetős hard rockját,vagy a Thin Lizzy ráérősen jammelgetős lazaságát.Nemcsak az énekes,Dru Brinkerhoff hangja emlékeztet baszottul  Phil Lynottra és Bon Scottra,de a zenei összjáték és a dallamvilág is olyan érzéseket kelt néha az emberben,hogy muszáj elövenni miatta az ősrégi lemezeket és be kell piázni rájuk keményen.Kurvára laza,feelinges játékukkal tökéletesen reviválják a '60-as,'70-es évek országúti muzsikáinak világát.Olyan az egész,mintha a fent említett nagy öregek valamikor összeálltak volna egy közös albumra és azt most remaszterizálva kiadnák.Legutóbb talán a Sun Gods In Exile,vagy a Half Man zenéjénél éreztem hasonlót.És amilyen minőségben ezek a hangszerek megszólalnak az valami baszottnagy pirospont a hangmérnöknek.Ugyanilyen mértékű elismerést érdemelnek a zenészek is,a csipőből játszott,klasszikusokkal vetekedő játékstílusuk miatt.Minden szóló,dobtéma és dallam rohadtul őszinte és erölködésmentes légkört alkot.Nekem külön tetszik,hogy helyenként a régi AC/DC-re jellemző,csapatban nyomott vokálozás is van a harsányabb hangvétel miatt.Szerepel a lemezen egyébként szabadsághangulatú ballada("Turned to Stone"),nosztalgikus érzéseket ébresztő instrumentális szerzemény("One More Time Before I Die"),a The Black Crowes-ra emlékeztető csellengés("Live for the Day") és tökösebb lazaságok is,mint pl.a Rollerballt idéző "Old Soul".Modern megoldásokat és hasonló dolgokat senki ne várjon tőlük,ez a lemez egyszerűen egy kurva nagy tisztelgés a klasszikusok elött.Ha érdekel az album,akkor erről,vagy erről a helyről szedheted le.

A 2010-es év egyik nagy kedvence nálam ez a lemez, és remélem nektek is az lesz.Pár napja kisütött végre a nap is,úgyhogy tényleg lehet jó nagyokat csavarogni rá .Hajrá mindenkinek!
 

Tracklist:
01. Old Soul
02. We Know It's Still Rock 'n' Roll
03. Chasing Dragons
04. Live for the Day
05. Those Were the Golden Years
06. On With the Show
07. Ain't Gonna Miss It
08. One More Time Before I Die
09. Just a Little Bit
10. Turned to Stone

CHRIS CONFORTI : FROG