SENDELICA:
THE PAVILION OF MAGIC AND THE TRIALS OF THE SEVEN SURVIVING ELOHIM (2011)

A veterán muzsikusokból álló, wales-i együttes tavalyi lemezébe sajna csak idén sikerült belebotlanom, de a 2011-es kedvencek toplistámba még helyet kapott, illetve a blogon is mindenképpen szerepelnie kell.

A lemez első tétele a nyitószámok jellegzetes késleltetéseit és építkezéseit használja. Az elektronikus hangokat kiegészítő, fület gyönyörködtető hangolású gitárok éledezései tökéletesen készítik elő a jellegzetes pszich-rock hangulat kibontakozását. Ezek után pedig már jön is, aminek jönnie kell, azaz egy jóféle space jam indul útjára. A számot végighallgatva meg is nyugodhatnak az együttes kedvelői, hogy ezen a lemezen is az előző kiadványokhoz hasonló, különleges utazásban lesz részük.

A második szám(Elohim) egy több, mint 15 perces improvizatív látogatás különböző kozmoszbéli szférákba. Itt természetesen találhatunk mindent, amit egy hamisítatlan kraut-space muzsikától elvárunk. Űr effektek kavalkádját,  kaleidoszkópszerűen tekergőző gitárhangokat és régi sc-fi-ket idéző szintetizátort.

A következő, Guiding the Night igazi ősrock riffeket használ nyitányként, amihez hasonlókat már nagyon rég hallhattunk, kb. a Hawkwind régi korszakának környékéről. Ezt a gonoszkodó feelinget aztán egy kötetlenebb témázgatás lazultatja el, amolyan blúzosan vagány jammelgetéssel.

A negyedik Orion Delight című szám még ennél is könnyedebbé alakítja a kedélyeket. Távoli tájakon kalandozó, fellegbéli kiruccanásra invitálja a hallgatót, a lemez talán legszellősebb pillanatait nyújtva.

Az Arizona Spree című ötödik szám egy az egyben elférne a Srceaming & Streaming albumon, művészi szaxofon szólóival és melankóliába olvadó lékörével.

A lemez hatodik száma (Banshees & Fetches) egy igazi földöntúli utazás. Az elején bejelentkező drasztikus effekt rögtön egy másik dimenzióba lök, aztán csak repülve siklunk valamiféle kozmikus térben, légies könnyedségű gitármelódiák és jazzes dobalap társaságában. Itt is megkínálnak minket szenvedélyes szaxofon improvizációkkal, miközben az egészet elvarázsolt szintetizátor-fátyolba burkolják.

Az ezt követő The Pavilion of Magic hagyományosabb hangvételű, hangosabb gitárokkal telített pszichedelikus agyalgatás. Ebben is nagyon el lehet veszni.

A nyocadik szám a Velvet Underground 1966-os Venus In Furs című számának átirata, csak itt az eredeti változat férfi vokálja helyett, egy Alice Davidson nevű csajszi hangját hallhatjuk. Mellesleg egy ízig-vérig hippi légkört árasztó zene.

A This Is The Day című utolsó szám is vokálos szerzemény, viszont ezt egy másik hölgy előadásában kapjuk. Egyébként ez is egy feldolgozás, méghozzá a legendás Captain Beefheart azonos című számához. Az átszellemülten visszhangzó gitárdallamok, a művészies billentyű-klimpírok, a békés fuvolaszellők és Molara kellemes, tiszta hangjától ennek a verziónak teljesen más feelingje van, mint az eredetinek.

A Sendelica ezúttal is olyan albumot hozott össze, ami színvonal és hangulat tekintetében a régi pszichedelikus nagyságok klasszikus lemezeihez mérhető. Minden space-kraut-psych...stb rajongónak kötelező!

Zenészek:
Peter Bingham - guitars, electronics
Glenda Pescado - bass
Nick Danger - drums
Colin Consterdine - synths, electronics


Segédkező művészek:
Lee Relfe - saxophone
Roger Morgan - keyboards, electronics
Nik Turner - flute
Alice Davidson - vocals
Molara - vocals


Tracklist:
1. Zhyly Byly
2. The Elohim
3. Guiding the Night
4. Orion Delight
5. Arizona Spree
6. Banshees & Fetches
7. The Pavilion of Magic
8. Venus in Furs
9. This Is the Day