Dixie Witch : Let It Roll (2011)

Régi nagy kedvencem, a texasi Dixie Witch mindig is őszinte, sallangmentes muzsikát játszott, aminek hallgatásakor koszos országutakon vonuló törvényenkívüliek, vagy sivatagszéli krimók körvonalazódtak az ember szemei elött. Semmi cicoma, semmi kütyü, de még csak szájherflit se nagyon használtak és mégis mocskosul feelinges számok születtek a kezeik alatt.

Az utolsó lemez óta 5 teljes év telt el, miközben a bandát alapító Clayton Mills lelécelt, ezért helyette JT Smith gitárjátékát hallhatjuk a 2011-es albumon. Az első három lemezre jellemző, porfellegbe csavarodó kalandozásokat hiába is várnánk, mivel ezúttal szándékosan a dögre helyezték a hangsúlyt a srácok, úgyhogy nem is nagyon bocsátkoznak hosszas jamekbe. Klasszikus húzású dobok, erőteljes riffek és lényegretörő, szikár énektémák hallhatóak rajta.

Rögtön az albumot indító Let It Roll egy akkora nagy tökösség, mint a ház, de az elszántságot sugárzó Saving Grace-ről is ugyanezt mondhatjuk el , a The High Deal c. szám meg olyan, mintha egy Lynyrd Skynyrd jellegű országúti rockot a Brand New Sin játszana, mondjuk Dave Wyndorf-al a mikrofon előtt. Másik nagy kedvencem, a Red Song is egy igazi karakán stoner rock muzsika, de záró számnak (December) se valami punnyasztó akusztikus balladát raktak, hanem a repertoár legnyomulósabb darabját. Minden egyes hallgatással más és más szám talál meg, de az már az első nekifutásra is érezhető volt, hogy az eddigi legegységesebb hangzású albumukat hozták össze. Számomra az év egyik legfaszább rocklemeze.

Southern - Stoner rock rajongók számára természetesen kihagyhatatlan!

Myspce

 Tracklist:
1. Let It Roll (04:06)
2. Boogie Man (03:13)
3. The High Deal (04:29)
4. Red Song (03:42)
5. Saving Grace (04:02)
6. Sevens (04:17)
7. Anthem (03:18)
8. Automatic Lady (02:09)
9. Second Chance (03:26)
10. December (02:55)

Tagok:
Trinidad Leal – Dob / Ének
Curt Christenson – Basszus / Ének
Joshua Todd Smith – Gitár