2011. február 03. 15:30 - joshibarat

Irány Texas !

DEVIL'S HOLLOW : S/T (2010)

 

A texasi Devil's Hollow által teremtett feelinget egy országút széli pubban érezhetnénk át a legjobban. Spiccesen támasztanánk a bárpultot,- arcunkon bódult vigyorral, amikor is megszólalna a "The Charm" című szám első taktusa. A műfajban jártasak reakciója valószínűleg valami olyasmi lenne, hogy - Mi ez a fasza zene? Five Horse Johnson?  ... de persze néhány másodperc múlva kiderülne, hogy ez a texasi ötös közel sem játszik olyan züllött muzsikát, mint az említett banda. A piás hangulat itt is megvan, csak ez esetben nem törik ripityára a pohárkészlet. 

Szóval van itt minden, ami egy igazi országút széli krimóba kell : szájherfli, öblös gitár, blúzos jammek, rezegő hammond, karcos vokál. Ezért már megérte betérni egy pohár erejéig (amiből persze a muzsikának köszönhetően több is lesz). Szóval egyre csak telik az idő a bárban és a zene valahogy kezdi sugallni számunkra, hogy bizony esteledik. Lejjebb higgad az amúgy sem túl zaklatott vehemencia és fokozatosan belecsempésződik a zenébe némi funk. Később ez a lötyögős ritmizálás egyre jobban lelazítja a  southernes, bluesos jellegű számokat és szerintem ez valami hatalmas ötlet volt a csapattól. Főleg a Hammond orgonával dúsan megtámogatott "Heinous" című muzsikánál érezhető, hogy ez a házasítás nagyon működőképes lehet, ha valakik érzéssel, ösztönösen képesek ezt összehozni.

Minden számról érdemes lenne megemlíteni ezt-azt, de szerintem tök felesleges. Ez ugyanis elejétől a végéig egy nagyon eltalált lemez. Hangulatos, dögös és laza, Justin Murray énekes - gitáros hangja pedig csak hab a tortán. Idézi a 70-es és korai 80-as évek hard rock énekeseinek klasszikus orgánumát, de a blueshoz elengedhetetlen füstös, whisky érlelte  hangok is teljesen természetesen bújnak elő a torkából.

A texasi brigád bemutatkozó albumát így az ötödik hallgatás után el is helyezem a kedvenc blues rock lemezeim közé.

Tracklist:
01. The Charm
02. Treated Bad
03. Demons Down
04. Time Will Tell
05. Into The Red
06. Heinous
07. Ketchup's Boogie
08. This Way
09. I Never Knew (Something Wasn't Right)
10. Water To Wine
11 .Boomerang

Tagok:
Justin Murray: gitár, ének
Nick Doe: gitár, vokál
Jimmy Hartman: basszus, vokál
Matt Cain: billentyűs hangszerek, vokál
Winston J. Robinson: dobok

 

Címkék: devils hollow
1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://themotherroad.blog.hu/api/trackback/id/tr172636081

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tomtattoo 2011.04.06. 01:34:42

Ez a lemez egyszeruen zsenialis. Rendkvul "laza" muzsika, remek ritmus, gitarszolok, es ami hihetetlenul feldobja az egeszet, az Matt Cain billentyus jateka. Aki imadja a Hammond hangjat, annak egyszeruen kotelezo. Tudom, 2010-es lemez, de mivel en iden hallgattam, nalam album of the year 2011, eddig persze. :D Halas koszonet!!!
süti beállítások módosítása