Dixie Witch : 2001 - 2006
Into the Sun (2001)
01. Into the Sun
02. Throwin' Shapes
03. CC
04. Freewheel Rollin'
05. Thunderfoot
06. Makin' Time
07. The Bomber
One Bird Two Stones (2003)
01. Get Busy
02. Going South
03. More Of a Woman
04. Wheel
05. On My Way
06. Drifting Lady
07. Makes Me Crazy
08. Turbo Wing
09. Here Today Gone Tommorow
10. Traveler
Smoke And Mirrors (2006)
01. Set The Speed
02. Shoot the Moon
03. S.O.L.
04. Out in the Cold
05. Ballinger Cross
06. Getaway
07. Bridges
08. What You Want
09. Thursday
10. Gunfight
11. Last Call
Ismét egy csapat, amit minden stonerfejnek illik ismerni, vagy legalább egy lemezüket meghallgatni. A texasi Dixie Witch 1999-ben alakult, fő hatásaiként pedig a következő csapatokat lehetne megjelölni : Mountain,Thin Lizzy, Led Zeppelin, Black Sabbath, Lynyrd Skynyrd, Black Crowes, Soundgarden, amelyeket olyan módon olvasztottak zenéjükbe, hogy ezzel létrehoztak egy saját, csak rájuk jellemző, tipikus D.W. hangzást.
Első, "Into The Sun" című lemezüket 2001-ben adták ki és a Stoner öntörvényű hangulatát keverték rajta az ütemesebb Doom és Southern témákkal, valamint a régi nagyokra hajazó szólókkal. Erről a lemezről talán a "Bomber"érdemel nagyobb figyelmet, ahol a klasszikus rockra jellemző riffeket pszichedelikus blues jam-be úsztatják át. Következő lemezüknél a Southernes szólamok hangsúlyosabbá tétele és a bluesosabb hozzáállás figyelhető meg, bár még mindig nem olyan mértékben, mint a harmadik, "Smoke & Mirrors"-nál. 2006-os albumukra ugyanis sokkal erőteljesebben rányomta bélyegét a retrós, ősrockos hozzáállás, tehát a Sabbath, a Mountain, a Lynyrd Skynyrd és a Zeppelin szellemének megidézése és talán ennek is köszönhető, hogy ez a lemez sikerült a legfeelingesebbre. Ebből kifolyólag ha még esetleg nem ismernéd a bandát (jutalmad huszonhárom karaterúgás), akkor érdemes a "Smoke & Mirrors" lemezzel kezdeni, mert valószínűleg téged is meg fog győzni az olyan számok hangulata, mint a végtelenül laza, Southern Rock-os "What you want", a Sabbath-os "Ballinger Cross", a kicsapongó "Thursday", amiben mintha a fiatal Lemmy énekelne, vagy a naplemente hangulatba utaztató "Last Call" című instrumentális muzsika
Egy szónak is száz a vége, ezt a bandát minden Southern és Stoner rajongónak ismernie kell!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.