TOO FAR GONE : END OF THE WORLD BLUES 

Ahogy az album első száma ráérős könnyedséggel elindul, rögtön érzi az ember, hogy ezek a zenészek eszméletlenül lelazult figurák lehetnek. Az ismerősen csengő dallamok és a klasszikus hatású riffek hallatán rögtön világossá válik, hogy a három liverpool-i muzsikusnak a vérében van a régiek ösztönössége. Kifejezetten jó választás volt ráadásul részükről az analog, élő jellegű keverés is, a hallgató ugyanis ettől úgy érezheti magát, mintha egyenesen egy éjszakai lebujba csöppent volna, holott valójában szimpla stúdiófelvételről van szó. A második, "What Was Said" c. szám füstös gitárszólamait akár Jimmy Hendrix is írhatta volna, a következő "Midnight Creeping" régies szédelgése meg simán elfért volna a Doors valamelyik kései albumán. A következő, "River City Blues" némileg zajosít a képen, jól le is zülleszti le a hallgatót nagyvárosi hangulatával, a Black Sabbathos riffeket használó "This World", vagy az erősen Led Zeppelin-re hajazó "Again" pedig ugyanezt a lezser vonalat viszi tovább. A "Got To Drive" és a "Too Far Gone" is nagyon ott van a szeren slide gitárjával és szájherflijével, melleseleg mindkét szám igazi szutykos, koszos kocsmablúz, valahol a Left Lane Cruiser stílusában. Ezen kívül két pszichedelikusabb szerzemény is helyett kapott a lemezen, az egyik az éjszakai-séta hangulatú "Too Late", a másik pedig az albumot záró "End Of The World Blues", ami egy hasonlóan elszállós, csavargós tétel.

Ezek a liverpool-i arcok hihetetlen módon érzik a 60-as, 70-es évek dallamvilágát és hallhatóan teljesen átszellemülve (meg gondolom jól be is állva) játszanak hangszereiken, mindenféle erölködéstől mentesen, zsigerből és ahogy már említettem - nem igazán sietnek sehová. Dalospacsirtákat itt ne keressen senki, sőt néha totál "leszarom" módon művel dallamképzést a három fickó, a "This World"-nél talán kicsit jobban el is mászik valamelyikőjük, mint kéne, de szerintem valahol ez is az élő feeling része. A hangzással kapcsolatban meg még annyit, hogy a legtöbb lemez esetében igénylem a minőségi stúdiókeverést, erről az albumról viszont cseppet sem hiányolok ilyesmit, szerintem ez így a fasza. Néha jól esik a fülnek az ehhez féle koszos, analog, nyers hangzás. Néhány sörrel a buksiban nagyon el tudja szállítani az embert, de akár enyhén túlgyógyított másnaposságra is bátran ajánlom a Too Far Gone 2011-es albumát.

Tracklist:
01. Help Me Now 08:03
02. What Was Said 03:29
03. Midnight Creeping 05:38
04. River City Blues 06:53
05. This World 04:31
06. Again 03:21
07. Got To Drive 03:04
08. Too Late 04:16
09. Too Far Gone 02:56
10. End Of The World Blues 08:55 

Tracklist:
Simon Reynolds : gitár, ének
Lance Powe : dob, ének
Kevin McKenna : basszusgitár, ének