THE BRIMSTONE DAYS : ON A MONDAY TOO EARLY TO TELL (2012)

Amikor először találkoztam ezzel a borítóval, rögtön azt a benyomást keltette bennem, hogy megint egy tipikus vintage rock albumot takar. Szeretem ezt a műfajt, de mostanában elkezdett csordogálni a csapból, rövid időn belül pedig tönkre megy a tömítés, akkor meg egymás hegyén hátán fognak majd porondra kerülni az olyan csapatok, amik mindenféle őszinteséget nélkülözve adják elő magukat. Na mindegy, a 70-es évekre hajazó borító ellenére tettem a lemezzel egy próbát, hátha valami egyéni oldalról közelítenek a témához.

Megszólalt az első szám és már akkor tudtam, hogy végig kell hallgatnom a lemezt. Igazság szerint a vintage jellegű zenék átlag-halmazába nem is nagyon tudnám sorolni, mert igaz, hogy van a hangzásukban Led Zeppelin és Jimi Hendrix hatás, meg aztán hozza a szokásos retro feelinget (70-es évek) is, viszont az egész utánérzést felpezsdítik a funk leszaromságával. Itt nem csak néhány szám ad funk rockos groovokat, hanem szinte az összes, némelyikről még Lenny Kravitz is eszembe jutott. Olyan laza és önfeledt hangulatot produkálnak, hogy a második szám után bontasz egy sört, a lemez végén meg már spicces vagy. Egy rendkívül felszabadultan jamelgető gitár örömzenélkedik itt egy nagyon vagány basszusgitárral, (kellemes mosolyt kanyarítva a hallgató arcára), de a pattogós ritmusok és a végtelenül lezser pörgetések is nagyon fontos hangulatalkotó szerepet töltenek be. Ja, és talán a lemez egészére is a lezser szó lenne a legtalálóbb. Az énekes - gitárosuk (Hakan Lanz) hangja meg úgy illik a zenei alapra, mintha erre született volna. Hányaveti stílusa mögött a régiekre jellemző klasszikus karakter is megtalálható a hangjában, de helyenként van benne némi karc is. Ezen kívül a lemez keverését is nagyon eltalálták. Nem lóg ki a basszus, nem éleskedik a gitár, szóval nagyon fasza, nagyon arányos hangzású az egész, ráadásul kellően lélegző és organikus megszólalású.

Ez a három zenész az élő példa rá, hogy az élvezetes zenéhez nem kell egy valag hangszeres, meg arra is, hogy nem kell agyonművészkedni, agyonbonyolítani a dolgokat, vagy túlhalmozni az akkordokat. A kevesebb néha több.

A lényeget pont a végére sikerült hagynom, mégpedig hogy egy svéd (Malmö) illetőségű együttes lemezéről beszélünk, ami ez esetben is magától értetődővé adja azt, hogy igényes munkáról van szó. Bontsatok hozzá néhány sört, vagy akár többet és hallgassátok végig a lemezt. Hátha meghozza a jó időt. Most már nem ártana.

Weboldal : http://www.thebrimstonedays.com/

Facebook : https://www.facebook.com/thebrimstonedays

Tracklist :
01. I Need Soul (03:37)
02. What Do You Want (02:40)
03. Confession (03:44)
04. Close The Door (03:01)
05. Same Old Story (03:37)
06. Burry The Hatchet (04:03)
07. One-Two-Two (03:24)
08. Helping Hand (04:05)
09. Give Me A Reason (03:43)
10. On A Monday Too Early To Tell (02:51)
11. Captain Tom (04:01)
12. Upon Your Shoulders (03:02)
13. Tucson Arizona (03:22)
14. Throw That Stone (03:46) 

Tagok :
Hakan Lanz - gitár, ének
Johannes Malmqvist - dob
Hampus Hallgard - basszusgitár, háttérvokál