A StoneRise Portal termékenységének köszönhetően ismét egy nagyon fasza együttessel sikerült megismerkednem. Három fő dolog volt, amivel rögtön meggyőzött a csapat : a vagány riffekkel, az erőteljes énekkel, és nem utolsó sorban a jópofa Hammond játékkal.

MONSTER TRUCK : FURIOSITY (2013)

A kanadai együttes 2009-ben alakult meg a következő felállással :  Jon Harvey (ének, basszusgitár), Jeremy Widerman (gitár, vokál), Brandon Bliss (Hammond orgona, vokál) és Steve Kiely (dobok, vokál). Első hangzóanyaguk egy 4 számos EP volt 2011-ben (Monster Truck címmel), majd ugyanebben az évben egy The Brown című EP-vel is jelentkeztek, ami 5 számot tartalmazott. 2012-ben fogták ezt a 9 számot és kiadták az egészet egy Don't Fuck With The Truck című LP-n. A "Love Attack" című számhoz egy fasza klippet is készítettek, ami szerintem nagyszerűen mutatja be, hogy nagyjából milyen hangulatra számíthat az ember, ha az együttes valamelyik lemezébe belehallgat.

Ez alól a Furiosity-re keresztelt vadonatúj (2013) lemezük sem kivétel, amiért egyébként 2013-ban Juno díjat kapott az együttes Kanada legrangosabb zenei díjátadóján - "Group Of The Year" kategóriában.

Ezúttal a manchesteri Ten Foot Wizard-tól kapta blogunk a felkérést, hogy mutassuk be pár szóban debütáló kiadványukat. Az együttes 2009-ben alakult a Bisonhammer nevű csapat tagjaiból, Return To The Infinite címet viselő bemutatkozó munkájuk pedig 2013. Május 2-án jelent meg a Beard of Zeus Records gondozásában.

TEN FOOT WIZARD : RETURN TO THE INFINITE

Nemsokára vége a tavasznak, a fröccsöntési szezont pedig a sörözgetések időszaka váltja fel. Ilyenkor mindíg előkerítem valahonnan a régi jó szittyós muzsikákat : OJM, Nashville Pussy, Motorhead, Five Horse Johnson...stb. A napokban el is kezdtem keresgélni a neten, hogy valami hasonlóan mocskos rock'n'roll csapattal bővítsem a gyűjteményt és ennek a kutakodásnak a során sikerült rátalálnom a következő lemezre :

POLECAT BOOGIE REVIVAL : S/T (2008)

A Tennessee állambeli, négytagú formáció eddigi egyetlen lemezének borítójáról rögtön a Raging Slab 1987-es, Assmaster című albuma jutott eszembe. Aztán ahogy elindul a lemez kiderül, hogy zenei stílus terén sem állnak túl messze a bugi rock királyaitól, bár sokkal inkább ugrik be erről a zenéről a legendás southern rock csapat - a Black Oak Arkansas, vagy az atlantai Nashville Pussy neve.

Motorpsycho - Heavy Metal Fruit. 2010.

ISHQ - DEEP SPACE OBJECTS. 2012.

(Virtual Space)

Az angol Ishq (polgári nevén Matt Hillier) a jelenlegi ambient mezőny talán legkiemelkedőbb és legtermékenyebb művésze. Tematikájában eltérő lemezeit különböző címkék alá helyezi el. Egyik ilyen cimke a Virtual Space sorozat. Ezt 2008-ban nyitotta a Timelaps Memory című csodálatos space ambient eposszal. A folytatás 2012 tavaszán jelent meg, Deep Space Objects címmel. A kiterjedt és sokrétű életműből most csak ezt a mesteri darabot szeretném kiemelni. (A későbbiekben Ishq teljes életművét átfogó írás is elképzelhető!) 

Nem is tudom milyen régóta gondolkodom már azon, hogy erről a lemezről írjak néhány sort itt a blogon. Valamikor 2007 tájékán rengetegszer hallgattam másnapos állapotban, ezért úgy gondoltam megint előveszem nosztalgiából. A véleményem most sem változott róla, jelenleg is ez az a lemez, ami desert rock műfajban az első három kedvencem közé tartozik.

HUSKY : CIRCLE THE WAGONS

DEVIL'S HOLLOW : LIVE AT BREWSTER STREET (2010. 05. 31.)

A texasi együttes 2010-es nagylemeze máig nagy kedvencem. Végtelenül laza, funkkal bolondított, hammonddal színesített muzsikájuk és Justin Murray whiskey áztatta hangja miatt az egyik legjobb blues rock albumnak tartom. Erre a nagyon fasza koncert kiadványra a Stonerise oldalán bukkantam a minap, úgyhogy nekik köszönöm szépen, hogy felhívták rá a figyelmet. Így tavasz alkalmából pont jól jön, másnapos pedig nem sokáig maradsz miután a lemez elindul, mert akkora hangulatot csinál, hogy a sörös üveg is magától kinyílik.

A lemezt egy jelképes összeg beírásával (tehát akár ingyen is) leszedhetitek a Bandcamp-ről! Hajrá!

Zenészek :
Justin Murray - gitár, ének
Matt Cain - billentyűs hangszerek, vokál
Jimmy Hartman - basszusgitár, vokál
Nick Doe - gitár
Winston Robinson - dob
Mike Zeoli - perkussziós hangszerek

Tracklist :
1. Demons Down 08:31    
2. Into The Red 03:32    
3. Woman Across The River 07:38
4. Heinous 04:07    
5. Time Will Tell 04:27    
6. Ketchup's Boogie 04:45    
7. This Way 08:09
8. Water To Wine 05:02

A Saturnia eredetileg egy erősen kísérletező hajlamú művészcsoportként indult 1996-ban. A portugál multi-instrumentalista, Luis Simőes alapította barátaival, akik a művészet különböző területein tevékenykedtek. Azzal a nemes céllal gyűltek össze, hogy a zene, a fotográfia, az irodalom, a dizájn, stb. területeit összefogva új művészeti szintézist hozzanak létre. Az évek hosszú során mindez átalakult és mára egy igazi egyszemélyes projekt lett a Saturniából.(Persze, élőben más a helyzet...) Előző nagylemezei körüljárták a psychedelia majd minden területét. Még véletlenül sem készült két egyforma Saturnia album. Néha ambient, máskor akár space-jam az irány, de előfordult már az elektronikus szcénákkal való kacérkodás is. Legfőbb zenei hatásként azonban a ’70-es évekből lepárolt psychedelikus/space/progrock nevezhető meg. Számomra először a 2003-ban megjelent, Hydrophonic Gardening című album ütött nagyot. Igazán egyedi és érett produkció.

A blog történetének első vendégposztja készült el ezúttal, mégpedig a nagyszerű Glorious Space Rriders facebook csoport atyjának, Bien János - Sky Children-nek köszönhetően, aki most szerepelt vendégként utoljára, ugyanis úgy döntöttem, hogy helyet biztosítok neki itt teljes jogú szerzőként. Írásait a jövőben Yell név alatt olvashatjátok majd, első posztját pedig fogadjátok szeretettel :

Bobby Peru Pedz ámokfutása és kíméletlen fuzz-pedáljai - Avagy psychedelikus manufaktúra egy stoner irodalmi vénába fecskendezve.

  A sokak által szidott és átkozott Facebook, addig fog az idegeidre menni, amíg meg nem találod rajta a veled hasonszőrű, rokonlelkű és hasonló érdeklődésű embereket. Ehhez csak egy kis nyitottságra van szükséged. Viszont meg kell tanulnod kizárni a köreidből a fárasztó, számodra taszító posztokat firkákó lényeket. Ez nem is olyan nehéz... Ízlésünk és világlátásunk szerint alakítjuk saját virtuális galaxisunkat. Szerteágazó érdeklődésünk és változatos zenei világunk mentén lépünk be egy csoportba, vagy alakíthatunk akár sajátot is az információs szupersztrádán. Egy  alkalommal éppen úgy cikáztam a posztok és oldalak között, ahogy Thoth tanította azt a Smargadtáblában. Leírja ugyanis, hogy milyen szögekben lehet elmenekülni a dimenziókapukat vigyázó őrkutyák elöl. Éppen egy ilyen szög sarkában akadtam rá egy olyan bejegyzésre, amilyet még egy zene-junkie (mint én is,haha) oldalán is ritkán látni. Persze, Viktor barátom, akinél  rátaláltam Bobby Peru Pedz kalandjaira és az általa, kézzel készített fuzz pedálok történetére, legalább annyira elvetemült space rock és psychedelia fan, akárcsak én. Naná, hogy Viktorral is a Glorious Space Riders elnevezésű spacerock-csoportomban barátkoztam össze! A kör bezárult.

A Sons Of Alpha Centauri és annak tagjaiból álló Yawning Sons nemrég felkért email-ben, hogy írjak néhány sort lemezeikről, ami nekem már azért is nagy megtiszteltetés, mert olyan együttesekről van szó, amiket Yawning Man és Fatso Jetson tagok alkotnak. Annak, aki nem ismerné az utóbbi két nevet, néhány szóban vázolnám kikről is van szó :

Yawning Man :

A stoner rock kedvelők többsége még a mai napig is abban a hitben él, hogy a Kyuss volt az első olyan együttes, ami a sivatagban próbált agregátorok és csöves erősítők segítségével- zenei improvizációkat készíteni. Azt már viszont csak kevesen tudják, hogy a 80-as évek közepén(!) már hatalmas pszichedelikus jamelések folytak Palm Desert sivatagában, többek között a '86-ban alakult Yawning Man nevű együttesnek is köszönhetően. Ezekre a bulikra rendszeresen eljártak lazulni olyan figurák is, akik később létrehozták a stoner rock műfajának alapjait. Hogy ne menjünk túl messzire - a Kyuss - ...And the Circus Leaves Town' című albumán pl. megtalálhatjuk egy akkor még kiadatlan Yawning Man szám feldolgozását is, "Catamaran" címmel. A Kyuss féle verzió egyébként a Yawning Man tagjainak közreműködésével került rögzítésre. Habár a californiai banda három alapítója - Gary Arce, Mario Lalli és Alfredo Hernandez - csak jóval később (2000) szánta rá magát, hogy a régi szerzeményeket kézzelfogható formában is megjelentesse, már a kezdetektől a szintér meghatározó alakjainak számítanak és rengeteg fontos együttessel volt anno együttműködésük. A desert rock stílus megteremtésével is erősen felelőssé tehető banda eddig 3 nagylemezt, egy ep-t és egy Hotel Wrecking City Traders-el közösen készített splitet adott ki. Szerintem mindegyik kötelező.

Fatso Jetson :

Ezt a bandát a Yawning Man-ből megismert Mario Lalli és annak testvére - Larry Lalli hozta létre 1994-ben, majd csatlakozott hozzájuk Tony Tornay dobos. A két tesó ugyanebben az évben nyitotta meg Palm Desert első rock klubját, segítséget nyújtva ezzel olyan együtteseknek, akik ma már befutott névnek számítanak a szakmában. A háromtagú formáció 1995-ben adta ki első albumát, amit a későbbiekben még 6 követett. Zenéjük eléggé elüt a Yawning Man féle átszellemült jam rocktól, bár alapvetően stoner rockról beszélünk. Rendkívül kisérletező stílusukat megtekert riffek, disszonáns szólamok, tördelt ritmusok, punkban gyökeredző törvénytelenség uralja, illetve a 97-es lemeznél csatlakozott Vince Meghrouni szaxofonjának köszönhetően avantgárt jazz elemek is keverednek az elegybe. Nem egyszerű zene, az biztos. Lemezeik közül az első kettő (Stinky Little Gods és Power of Three) megkérdőjelezhetetlen hatással volt a stoner rock műfajára. Mindenkinek ajánlom figyelmébe. 

És akkor most nézzük a poszt két tárgyát, a Yawning Sonst és a Sons Of Alpha Centaurit :