Grooveyard Records : American Mafia, Bullfrog

 grooveyard.jpg

Elég sűrűn látogatom mostanában az egyik kedvenc lemezkiadóm, a Grooveyard Records honlapját és mindig találok valami fasza muzsikát, amit érdemesnek tartok rá, hogy itt is megosszam. Mellesleg ennek a kiadónak az égisze alatt jönnek ki a Thalamus, a Kamchatka, a The Muggs és a Plankton lemezei is. Ezúttal kettő albumot szemeltem ki, mindkettőt jellemzem is pár mondatban, aztán ki-ki döntse el, hogy érdekli-e valamelyik.

 

1.  American Mafia : Rock & Roll Hit Machine (2014)

 

 

american_mafia.jpg

 

A new yorki együttes ezen albumát nem csupán patinás megszólalása miatt választottam postolásra. Mikor először találkoztam a lemez egyik dalával a Grooveyard Records honlapján, rögtön megfogott az a dögös, klasszikus hard rock hangzás, amit hallottam. Aztán, ahogy a csapat tagjainak listáját kezdtem el olvasgatni, kicsit meg is lepődtem, hogy milyen zenekarokból érkeztek az illetők.

Nézzük kik is muzsikálnak itt : gitáron Tom Jude (Doro, Holy Water), basszusgitárral Freddy Villano (Holy Water), dobcájgon pedig Bobby Marks (Keel, Steeler), de az énekesek sem akármilyen együttesekben szerepeltek eddig. Itt van pl. John West, aki a 90-es években az Artension nevű prog metal bandában koptatta a hangszálait, de hallhatjuk a lemezen Jimmy Kunest a 70-es évek nagyhatású, legendás southern rock bandájából, a Cactusból, illetve a Bobby Rondinelly (Rainbow, Black Sabbath) szólólemezéről ismert Ed Terryt is. Szerepel még a lemezen a Vox vokalistája, Jon Chaffin és Mike Dimeo is, aki pedig a Riot, a Masterplan, vagy a The Lizardsbeli tevékenységéről lehet ismerős.

A Death & Satisfaction című számuk meghallgatható ide kattintva, illetve a lemez többi számából is kaphattok egy kis ízelítőt pl. a CD Babyre látogatva. Az egész lemez nagyon ott van a szeren amúgy, és félreértés ne essék, nagyon szeretem Joe Lynn Turner hangját, de ez az album engem sokkal jobban megfogott, mint Turnerék legutóbbi produkciója, a Rated X, és akkor ezzel el is árultam, hogy a két banda zenei hangzása nagyon hasonló.

 

Akinek kell hozzá link, jelezze kommentben!

  

 

 

2. Bullfrog : Clearwater (2014)

 

 

bullfrogt.jpg

 

Az American Mafiához hasonlóan az olasz Bullfrog gyökerei is a 70-es években keresendőek, bár ők mélyebben elmerülnek a korszak hangzásában. A Grand Funk Railroad, a Humble Pie, Muddy Waters és hasonló nagyok zenei világát erőteljesebben megidézik, ráadásul a nyers gitárhangzás és a karcosabb ének is egy jóval klasszikusabb hangzást eredményez. Az album első száma akár a The Quill, vagy az Electric Mary rajongóit is magával sodorhatja, a kettes trekktől viszont elég erőteljesen elkanyarodnak a hagyományos blues irányába és ezt kapjuk a lemez végéig. Szóval az első szám egy kicsit becsaphatja a gyanutlanokat (mint, ahogy velem is tette), mert összességében véve egy lassú-közép tempóra épülő klasszikus blues rock albumot kapunk a hallójáratainkba. Közben pedig azon gondolkodom, hogy vajon véletlen-e az összefüggés a csapat neve / albumcíme és a Creedence Clearwater Revival - Jeremiah Was A Bullfrog száma között. F@sz se tudja.

 

Tagok:

Silvano Zago - gitár,

Michele Dalla Riva - dobok,

Fransesco Dalla Riva - ének, basszusgitár. 

 

Linket ezúttal nem találtam, úgyhogy ismerkedéshez a Grooveyard Recordsot javasolnám, vagy a Youtube-ot:

  

 

Hajrá!