La Chinga !

 

A kanadai trió albumáról már írtam nemrég egy rövid kis kedvcsinálót a Stonerblogon, de úgy gondolom, hogy ennek a fasza muzsikának ezen a blogon is muszáj szerepelnie, ezúttal kicsit bővebb jellemzéssel.

 

LA CHINGA : S/T (2013)

 

la chinga cover.jpg

Eszement jó, jammelős retro muzsikát művelnek ezek a vancouveri arcok. Végtelenül laza, fogós témáik önkéntelenül is mozgásra késztetik az ember kezét, lábát és egyéb testrészeit. A három zenész játékából olyan ösztönösség sugárzik, hogy az beszarás, ráadásul hihetetlenül zsigeri módon idézik meg a blues alapú hard rock őseit. Ha visszarepítenénk őket a 70-es évekbe, ma valószínűleg a legnagyobb klasszikusok között említenék a nevüket. A csapat tagjai a Led Zeppelin, a Humble Pie, a Black Sabbath, a Pentagram, a Grand Funk Railroad, vagy a Mountain mellett más, kevésbé ismert 70-es évekbeli együtteseket is felsorolnak kedvencekként. A teljesség igénye nélkül néhány név ezek közül : Leafhound, Captain Beyond, Hard Stuff, Jerusalem, Orang-Utan, Sir Lord Baltimore, Dust, Blue Mountain Eagle, Highway Robbery, Alamo, Groundshaker és ez még csak a töredéke annak, amit egy Axis Of Metal-nak adott interjúban nemrég felsorolt a banda baszusgitáros/énekese. Ebből a beszélgetésből az is kiderül, hogy a hasonszőrű zenében utazó kortárs bandák közül nagyra tartják a Graveyard, a Brought Low, a Radio Moscow, a Witch, a Golden Void és a Kadavar zenéjét is.

Az üresjárat nélküli albumról a következő szerzeményeket emelném ki :

 

A "The Wheel" című számot a fasza video klip miatt választottam, amely nosztalgikus képsorokkal idézi meg a 70-es évek autós-motoros renegát életérzését. Maga a zene és annak dallamvilága megtévesztésig hasonlít a detroiti The Muggs számaira.

 

 

A második választásom a "Loose My Mind"-ra esett, mégpedig azért, mert jellegében eltér az album többi szerzeményétől. Hipnotikus, füstfelleges légköre és jellegzetes dallamvilága ismerős érzéseket ébreszthet a stoner műfaj rajongóiban. Ennyire klasszikus hatású pszichedelikus muzsikához már régen volt szerencsém.


Egy csöppet a "Country Road" is más jellegű, mint a többi szám, itt ugyanis a gitárharmóniák erősen southern rockos ízűek, illetve ennél az egy számnál szájharmónikás betétet is hallhatunk. Fasza kis országúti muzsika.


A "Snake Eyes" című számot kizárólag azért hozom szóba mert az alapriffje egy az egyben olyan, mintha a Rival Sons "Pressure And Time" című számának ikertesója lenne.

 

A lemez utolsó számánál ("The Universe Is Mine") pedig előbújik egy űrbéli bestia, felfegyverkezve egy "Paranoid"-ot (Black Sabbath) idéző basszustémával. Itt Carl Spackler basszeros-énekes hangját a nyersebb, koszosabb oldaláról ismerhetjük meg. B@szottjó zene, amihez mellesleg ugyancsak készítettek klippet, csak itt a szabadság feeling helyett régi sci-fi mozik filmkockái, torzított képvilágú koncert / próbatermi felvételek és mindenféle kaleidoszkóp váltakoztatja egymást. Elég durva hatása van.

 

 

 

Ez a három, mexikói banditára emlékeztető figura az év egyik legjobb lemezét hozta össze számomra, azt meg el sem merem képzelni, hogy milyen hangulatot teremtenének élőben. Remélem valamikor a közeljövőben nálunk is megfordulnak majd, nem lenne rossz őket valamelyik szabadtéri fesztivál keretei között látni, mondjuk a The Muggs, vagy a The Brew társaságában.

 

Bandcamp / Facebook / Letöltés

 

Tagok :

Carl Spackler - basszusgitár, ének, szájharmónika

Jay Solyom - dob, vokál

Ben Yardley - gitár, vokál, teremin

 

la chinga band.jpg

 

Tracklist :

1. Early Grave (03:01)

2. Snake Eyes (03:39)

3. The Wheel (03:04)

4. Catty (03:18)

5. To Let Silver (06:08)

6. Boogie Children (04:38)

7. Country Mile (03:50)

8. La Chinga (03:53)

9. When I Get Free (03:47)

10. The Universe Is Mine (04:20)