Felkérés.

 

A Sons Of Alpha Centauri és annak tagjaiból álló Yawning Sons nemrég felkért email-ben, hogy írjak néhány sort lemezeikről, ami nekem már azért is nagy megtiszteltetés, mert olyan együttesekről van szó, amiket Yawning Man és Fatso Jetson tagok alkotnak. Annak, aki nem ismerné az utóbbi két nevet, néhány szóban vázolnám kikről is van szó :

Yawning Man :

 

A stoner rock kedvelők többsége még a mai napig is abban a hitben él, hogy a Kyuss volt az első olyan együttes, ami a sivatagban próbált agregátorok és csöves erősítők segítségével- zenei improvizációkat készíteni. Azt már viszont csak kevesen tudják, hogy a 80-as évek közepén(!) már hatalmas pszichedelikus jamelések folytak Palm Desert sivatagában, többek között a '86-ban alakult Yawning Man nevű együttesnek is köszönhetően. Ezekre a bulikra rendszeresen eljártak lazulni olyan figurák is, akik később létrehozták a stoner rock műfajának alapjait. Hogy ne menjünk túl messzire - a Kyuss - ...And the Circus Leaves Town' című albumán pl. megtalálhatjuk egy akkor még kiadatlan Yawning Man szám feldolgozását is, "Catamaran" címmel. A Kyuss féle verzió egyébként a Yawning Man tagjainak közreműködésével került rögzítésre. Habár a californiai banda három alapítója - Gary Arce, Mario Lalli és Alfredo Hernandez - csak jóval később (2000) szánta rá magát, hogy a régi szerzeményeket kézzelfogható formában is megjelentesse, már a kezdetektől a szintér meghatározó alakjainak számítanak és rengeteg fontos együttessel volt anno együttműködésük. A desert rock stílus megteremtésével is erősen felelőssé tehető banda eddig 3 nagylemezt, egy ep-t és egy Hotel Wrecking City Traders-el közösen készített splitet adott ki. Szerintem mindegyik kötelező.

Fatso Jetson :

 

Ezt a bandát a Yawning Man-ből megismert Mario Lalli és annak testvére - Larry Lalli hozta létre 1994-ben, majd csatlakozott hozzájuk Tony Tornay dobos. A két tesó ugyanebben az évben nyitotta meg Palm Desert első rock klubját, segítséget nyújtva ezzel olyan együtteseknek, akik ma már befutott névnek számítanak a szakmában. A háromtagú formáció 1995-ben adta ki első albumát, amit a későbbiekben még 6 követett. Zenéjük eléggé elüt a Yawning Man féle átszellemült jam rocktól, bár alapvetően stoner rockról beszélünk. Rendkívül kisérletező stílusukat megtekert riffek, disszonáns szólamok, tördelt ritmusok, punkban gyökeredző törvénytelenség uralja, illetve a 97-es lemeznél csatlakozott Vince Meghrouni szaxofonjának köszönhetően avantgárt jazz elemek is keverednek az elegybe. Nem egyszerű zene, az biztos. Lemezeik közül az első kettő (Stinky Little Gods és Power of Three) megkérdőjelezhetetlen hatással volt a stoner rock műfajára. Mindenkinek ajánlom figyelmébe. 

És akkor most nézzük a poszt két tárgyát, a Yawning Sonst és a Sons Of Alpha Centaurit :

 

Yawning Sons :

 

A fent bemutatott bandákból Gary Arce (gitár) és Mario Lalli (vokál) tagokat találhatjuk itt meg, illetve olyan nevek is szerepelnek a lemezen, mint Wendy Rae Fowler (QUOTSA, Mark Lanegan Band), vagy Scott Reeder (Kyuss, Obsessed). 2008-ban alakultak meg ezen a néven, debütáló munkájuk 2009-ben jelent meg Ceremony To The Sunset címmel, aminek első száma ("Ghostship - Deadwater") hűen tükrözi a borító melankólikus, naplemente feelingjét. Ennél az egy szerzeménynél női vokál van, mégpedig a már említett Wendy Rae Fowler hangját hallhatjuk felcsendülni. A "Tomahawk Watercress",  "Wetlands", "Whales in Tar" című instrumentális kompozíciók is hasonlóan sejtelmes, magányos atmoszférát közvetítenek, csakúgy mint a "Meadows", ahol viszont Mario Lalli énekel. A "Garden Sessions III" ezek után kifejezetten pozitív érzetű tételnek tűnik, Pink Floydos gitárjátékával, légies kórusával (benne Scott Reeder-rel), nosztalgikus színesítéseivel, a lemez utolsó száma ("Japanese Garden") pedig szintén idézi a régi idők hangulatát. Nagyon szép ikergitáros harmónia képezi a vezérfonalát, a lemez többi számához képest kifejezetten üdítőleg hat.


yawning sons album.jpg

 

Kellemes kis merengős album, amit leginkább a post rock kedvelőknek ajánlanék. Bandcamp-ről 5 USA dollárért teheted magadévá digitális formában, vagy 8 euróért az együttes honlapjáról cd lemezen, amihez ráadásul 16 oldalas, színes booklet jár!


A lemezen szereplő előadók :
Mario Lalli - vokál
Wendy Rae Fowler - vokál
Scott Reeder - vokál
Nick Hannon - basszusgitár
Gary Arce - gitár
Marlon King - gitár
Stevie. B - dob
Blake - effektek

 

Sons Of Alpha Centauri :

 

2001-ben alakultak, 2007-ben adták ki első, saját szerzeményeket tartalmazó lemezüket, amit a továbbiakban már csak splitek követtek. Debütlemezükön teljesen más jellegű zenét művelnek, mint, amit másik együttesük, a Yawning Sons alapján várnánk. Már az első számnál jön a dübörgő dobalap és a vastag riffek, a post rock helyett pedig inkább post metal ízt hallani ki, bár nem túl meghatározóan, mondjuk kb. úgy, mint a Mastodonnál, vagy az American Heritage-nél. A következő, "Broken Vessel"-ben már elférnek lazább gitárszólamok is, egyébként meg kifejezetten erőteljes dob mozog alatta. A "Joyrider"-ben pedig leginkább az tetszik, hogy alapvetően post rock - desert rock jellegű dolognak indul, aztán ahogy fokozódik a hangulat, egyszer csak megérkezik a szaggatott riff. Hasonlóan van felépítve a "Hypnotise / Traumatise", az "Outrun 242" és a "Landscape Nine" című szám is : először merengőzget, majd fokozódik, végül jön a szaggatott riff és elindul a témázgatás. Direktebb kezdésű viszont a "(Battle at) the Forts", a "Hitman", vagy az "Espionage" (az album legsúlyosabb száma, el is férne valamelyik Melvins lemezen) és a "Sealand on Fire", ami egy nagyon fasza technikás darab, jóféle space-es kalandozgatással.  

A kibontakozós szerkezet ötletét nagyon élvezhetően valósították meg, illetve a technikás, erőt sugárzó riffek is élményszámba mennek,. A stúdióban sem végeztek félmunkát, szóval nagyon pöpec minőségben szólal meg az egész.

Nem doom, nem sludge, nem prog, nem is post metal, amit ezen az albumon hallhatunk, bár mindegyikből vannak itt elemek, viszont több helyen olvastam a lemezzel kapcsolatban a riff rock kifejezést, ami meg elég tárt fogalom. Szerepelt már amúgy ehhez hasonló, komoly hangvételű instrumentális album ezen a blogon, mégpedig a Mnemosyne nevű együttestől. Akit esetleg érdekel az itt megtalálja.

Akinek kell a Sons Of Alpha Centauri 2007-es albuma az 4,99 dollárért szerezheti be a digitális verziót Bandcamp-ről, vagy 9 euróért a 12 oldalas booklettel ellátott cd-t a csapat honlapjáról.

 

Sons Of Alpha Centauri.jpg

Tracklist:
1. Celestial Sounds
2. Broken Vessel
3. Joyrider
4. Hypnotise / Traumatise
5. SS Montgomery
6. (Battle at) the Forts
7. Outrun 242
8. Hitman
9. Landscape Nine
10. Espionage (the Sabotuer)
11. Sealand on Fire
12. Going Down

Tagok:
Marlon Aaron King - gitár
Nick Hannon - basszusgitár
Stevie. B - dob
Blake - textúrák

Az április 26-tól 28-ig tartó londoni Desert Fest 2013 elnevezésű rendezvényen mind a négy említett együttes fel fog lépni olyan nagy nevek társaságában, mint a Pentagram és az Unida. További fellépők : Cough, Kadavar, Conan, Mars Red Sky, Black Moth, Trippy Wicked & the Cosmic Children of the Knight, Tombstones, Steak, Admiral Sir Cloudesley Shovell, Limb, Prosperina.