LANGFINGER : SKYGROUNDS (2010)

A Langfinger egy szemtelenül fiatal arcok által alkotott svéd hármas,az ötlettár viszont amit ezen a 2010-es bemutatkozó lemezen felvonultatnak olyan érzést kelt néha,mintha játszanának már vagy húsz éve.Rohadtnagy élvezet hallgatni,ahogy a különböző hangszerek ösztönösen szólalnak meg a kezeik alatt.Szinte minden egyes szerzeményük kicsattan a lazaságtól,az energiától és a vehemenciától,szóval hallatszik ezeken az átlagban középtempós dalokon,hogy nem csak tehetséges bandával van dolgunk,de imádnak zenélni is.A dallamvilág,amiből merítkeznek alapvetően retrospektív,viszont pl.az egyes hangszerek torzítása kifejezetten modern stílusú.Plussz megspékelik az egészet furcsán elvont,progos szintihangokkal,újszerű hangmintákkal és még egy mocskosul jó adottságokkal megáldott énekest is magukénak mondhatnak.Valami irdatlan erő van ennek a komának a hangszálaiban.Az pl. kibaszottnagy ahogy az utolsó "Ragnarok" című szám hosszúra nyújtott kiállásszerű részénél a lágyabb énektémából bölömbika módjára tér vissza.Hangja helyenként Chriss Cornell-re emlékeztet,néhol Leslie West-re a Mountainből,nem ritkán meg vikingszerű stonervokalistákat megszégyenitő módon ereszti ki a hangját.Erre valószínüleg tényleg születni kell,vagy legalábbis olyan adottság kell hozzá,amit nem lehet tanulni.Szóval nem egyszerű a csóka,ráadásul a basszusgitárt és a billentyűs cuccot is ő kezeli az éneklés mellett,úgyhogy erről a Victor Crusner nevű kölökről még biztos hallani fogunk a jövőben.

Visszatérve a zenére : a Grand Funk Railroad és a Mountain mellett van benne egy adag az Audioslave hangzásából is.Főleg a basszusnak van néha az a fajta funk rockos dinamikája,ami az Audioslave első lemezét jellemezte.Vannak még itt hatások a stoner világából is,pl. főleg a korai Clutch-ra emlékeztető dolgokat lehet felfedezni néhol.A néhány párhuzam ellenére viszont első lemezükre teljesen kiforrott hangzást sikerült kialakítaniuk,ami másra nem jellemző,egyéni elemeket tartalmaz.

Talán valahol így kell igazi rockzenét művelni manapság.Rám kb. olyan hatással van most ez a lemez,mint 2009-ben a finn Mangoo debütáló albuma.Az évvégi listámon már helyet foglalt magának a Skygrounds és mindenkinek csak ajánlani tudom a meghallgatását.